Oldal kiválasztása

ARMA III – Játékteszt

ARMA III – Játékteszt
7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Call of Duty: Ghosts és a Battlefield 4 megjelenése előtt az ARMA 3 bemutatja, hogy mi fán terem egy igazi katonai szimulátor.

A Bohemia Interactive fejlesztőcsapata már 2001 óta próbálkozik maradandót alkotni a katonai szimulátorok, valamint a taktikai lövöldék műfajában, de igazán nagy áttörést sajnos még egyik játékukkal sem tudtak elérni a múltban. Ez elsődlegesen annak köszönhető, mert a szimulátoros megközelítés miatt a csehek még a játszhatóságot is feláldozták a realizmus oltárán, így legtöbb játékuknak elegendő időt kellett adni ahhoz is, hogy beletanuljunk bonyolult irányításukba. Habár a 2006-ban debütált ARMA-sorozattal egy kicsit közérthetőbb irányba mozdultak a fejlesztők, de a Call of Duty vagy a Battlefield aktuális epizódjaihoz képest még mindig sokkal alaposabb, sokkal valószerűbb kihívásokban lehetett részük azoknak, akik betöltötték a múltban megjelent két epizódot. A realisztikusság kedvelőinek azonban úgy tűnik, hogy továbbra sem kell csalódniuk az alkotókban, a nemrégiben megjelent ARMA 3-mal ugyanis pontosan azt az utat járják majd, mint amit korábban kiköveztek a sorozat számára.

Hogy rögtön egy óriási negatívummal indítsuk játéktesztünket, az ARMA 3 sajnálatos módon még nem rendelkezik kampány móddal. Hangsúlyozandó azonban, hogy még nem, hiszen a fejlesztők később ingyenes letölthető tartalmak formájában elérhetővé teszik a történetet, aminek megismerése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy megértsük a játék többi részét is, így a jelenleg elérhető multiplayer módot, a szimpla bevetéseket, a kihívásokat és a lőgyakorlatokat. Az alkotás kampánya ugyanis a közeli jövőben, a 2030-as évek közepén játszódik majd, amikor a NATO erők bevonulnak az Égei-tenger egyik szigetére, ahol masszív iráni ellenállásba ütköznek, így a világ egyik legnagyobb hadereje méltó ellenfélre talál. Ebben a konfliktusban irányíthatjuk majd a brit speciális erők egyik katonáját, név szerint Scott Millert, de mivel egyelőre a kampány még nem elérhető, így nem tudjuk, hogy milyen kihívások, milyen fordulatos cselekmények és egyebek várnak majd ránk emberünk oldalán. 

Hogy miért is adta ki kampány nélkül a Bohemia Interactive az ARMA 3-at? Erre a kérdésre több teóriánk is van, de a legvalószínűbb, hogy bizonyára nem készültek el vele időben, de nem akarták tovább csúsztatni a premiert, hogy még a Call of Duty: Ghosts, illetve a Battlefield 4 előtt a boltok polcaira kerülhessen a végeredmény. Hogy ez mennyire volt rossz ötlet, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezáltal a multiplayer mód kivételével tulajdonképpen egy, maximum két órát tudunk eltölteni egymagunk a játékban – azt is elég céltalanul –, és mivel nem kapunk kellő áttekintést arról, hogy hol, illetve mikor játszódik az alkotás, ezért gyakran érthetetlenül állunk majd a felhasznált fegyverek, technológiák és egyebek előtt. Természetesen a játékmenetbe ettől függetlenül is alapos betekintést nyerhetünk a különféle bevetéseknek, de még inkább a többjátékos módnak köszönhetően, így kijelenthető, hogy a csehek valóban nem adták el magukat, hiszen nem csak a Call of Duty, hanem a Battlefield rajongói is sírva menekülnek majd el tőle az első összecsapások után. Itt ugyanis nincs automatikus regeneráció, nincs célzásrásegítés, de még csak emberünk irányítása sem annyiból áll, hogy a nyilakkal mozgunk, az egérrel pedig célzunk és lövünk.

Az ARMA 3-ra ugyanis nem véletlenül aggatták rá a katonai szimulátor kifejezést, hiszen bár nem olyan vaskalapos a program, mint amilyen például az IL-2 Sturmovik a második világháborús repülőgépes akciójátékok színterén, de a fentebb emlegetett pályatársakhoz képest bizony okozhat fejtörést azoknak, akik világ életükben árkád lövöldéken szocializálódtak. A játékban ugyanis bár vezethetünk helikoptereket, páncélosokat és egyéb katonai járműveket is, de a pilótafülkében példának okáért nem tudunk hozzányúlni minden beállításhoz, így a realizmus inkább a járművek és természetesen az emberek viselkedésén lesz, valamint a csatatéri helyzeteken. Talán mondanom sem kell, hogy a taktika az ARMA 3 esetében is kulcsfogalom lesz minden egyes bevetés során, akárcsak az, hogy miként működünk majd együtt csapattársainkkal és miként alkalmazkodunk a kialakuló háborús helyzethez, hiszen hiába szeretnénk hősködni, itt egyetlen rossz döntés és mozdulat is elég lesz ahhoz, hogy azonnal hordágyon vigyenek el minket. Ha tehát megtámadják osztagunkat, nem az lesz az első, hogy visszalövünk, hanem előbb fedezéket keresünk, majd felkutatjuk az ellenfeleket, és megpróbáljuk a lehető leghatékonyabb formában likvidálni őket, amihez parancsok kiadásával is hozzájárulhatunk, de a megfelelően működő mesterséges intelligenciának köszönhetően a legtöbb esetben erre nem is lesz szükségünk.

Az irányítás terén egyébiránt még mindig egy indokolatlanul túlbonyolított rendszert kapunk a játékban, hiszen bizonyára lényegesen egyszerűbben is kivitelezhető lenne a járművek terelgetése a jelenleginél. Katonáink irányításával ugyanis alapvetően nincs probléma, de például egy páncélosba pattanva milliónyi parancs és lehetőség közül válogathatunk, és bár akad olyan beállítás is, amelyet alkalmazva szinte már árkádos formában manőverezhetünk a csatamezőn, ezt azonban a taktikázás miatt nem tudjuk majd folyamatosan alkalmazni. Hangsúlyozandó azonban, hogy az ARMA 3 a hiányosságokat leszámítva is könnyedén megtanulható, illetve megszokható mind az irányítást, mind az alapvető mechanizmust tekintve, ami azért különösen fontos, mert kellő kitartással ismét egy olyan katonai szimulátort ismerhetünk meg a játék képében, ami garantáltan párját ritkítja. Ilyen valószerű katonai helyzetekben ugyanis csak az igazi bakák vehetnek részt, de a realizmust ne a csodaszép grafikában vagy a holttestek látványában keressük, sokkal inkább a fegyverhangokban, a taktikai lehetőségekben, és az egész játék hangulatában, ami nem filmes, sokkal inkább naturalisztikus formában mutatja be nekünk az igazi háborúkat, ahol a lelőtt emberek nem mondanak el még egy monológot, és ahol nekünk sincs két esélyünk, csak nagy-nagy szerencsével.

:galeria:

Az ARMA 3 a játékmenet terén tehát nem okozott csalódást – hozza az elődök színvonalát –, ellenben grafikai téren nagyon is! Sosem felejtem el, amikor annak idején a második rész megjelent, elképesztő rendszerkövetelményei voltak, még a legkorszerűbb gépeket is megizzasztotta, ugyanakkor nagyszerűen festett futás közben. Ez sajnos a Bohemia Interactive legújabb alkotásáról már nem mondható el, hiába lépett időközben magasabb szintre a háttérben meghúzódó Real Virtuality grafikus motor. Hangsúlyozandó, hogy nem csúnya a látvány, de mozgásban olyan hiányosságai vannak, amelyeket már több évvel ezelőtt is megmosolyogtunk volna. Olyan dolgokra kell itt gondolni, mint például a bokrokban elakadó emberek, a páncélosokkal is kidönthetetlen házfalak, a földben elmerülő bakancsok, vagy a kietlen környezet, hogy csak néhányat említsek a sok-sok negatívum közül. A végeredmény még a legmagasabb grafikai beállítások mellett, DirectX 11 alatt sem olyan szép, mint amilyennek a bejelentés után prezentált képeken tűnt az alkotás. Talán a kampány szebb lesz, mint a többjátékos mód – az általános tapasztalatok ugyebár ezt támasztják alá –, de a grafika terén én inkább egy szürke és komoly technológiai, illetve technikai problémáktól küzdő videojátékot láttam, ami óriási csalódás volt a számomra.

Az ARMA 3 azonban összességében egyáltalán nem okozott csalódást, ellenben egyelőre még nem is sikerült felülmúlnia a szememben a 2009-es második felvonást. Nyilván a kampány érkezésével ez megváltozhat, de a jelenlegi tartalom és a látottak alapján a végeredmény közel sem tekinthető kiemelkedőnek, hiába lett a végeredmény – minden túlzás nélkül – korunk legjobb katonai szimulátora. Én bízom abban, hogy a sztori legalább egy egész ponttal felfelé kerekítheti majd az alábbi értékelést!

Értékelés: 7/10

Translate »