Oldal kiválasztása

Just Dance 3 (X360) – Játékteszt

Just Dance 3 (X360) – Játékteszt
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Just Dance-sorozat legújabb részével immáron a Kinect-tulajdonosok is megismerkedhettek, ám elég vegyes benyomásokat sikerült begyűjtenünk a táncjátékok piacán már nem éppen újoncnak számító játék tesztelése során.

Ha a Dance Central 2 egy igazi koreográfia-betanulós hardcore játék, amiben komoly (ámde követhető és egyértelmű) tanulási folyamatot követően gyűjthetjük be a megérdemelt sikert, akkor a Just Dance 3 ezzel szemben egy teljesen lazán vett partyjáték, ami nem próbál megtanítani semmire sem, csupán azt szeretné elérni, hogy jól szórakozz. Jelen esetben azonban éppen fordítva sült el a dolog: a könnyebb és lazább lett a nehezebb és frusztrálóbb. A Just Dance 3 ugyanis úgy próbálja meg beledobni a játékost a mélyvízbe, hogy előtte nem tanította meg úszni – azaz nincs igazi gyakorlási lehetőség, vagyis ami van, az sem túl hasznos, ráadásul az egyes mozdulatokat jelző piktogramok sem olyan informatívak, mint a konkurencia esetén, és még csak megnevezésük sincs, amiről könnyebben kitalálható lenne, mit takarnak. Ennek eredménye pedig az, hogy a zeneszám végighallgatása során kell folyamatosan szerencsétlenkednünk, és talán – ha elég kitartóak vagyunk – többedszeri próbálkozás után sikerül elsajátítanunk egy-egy mozdulatsort.

 
Aki a táncjátékok terén nem járatlan, annak nem jelent túl nagy frusztrációt a Just Dance 3, mivel az alapvető mozdulatsorok, kis módosításokkal ugyan, de szinte mindegyik táncjátékban megegyeznek, és ha már valakinek van ebben rutinja, akkor nem olyan nehéz az apró módosításokat beépíteni a mozgásába. Azonban ha valaki tapasztalat nélkül áll neki ennek a játéknak, körülbelül úgy érezheti magát, mint ha valaki felnőtt fejjel nekivág a Once Upon a Monster című Kinect-gyerekjáték egyes táncikálós epizódjainak – érzi, hogy annak ellenére valami nem stimmel itt, hogy ő mindent megtesz a legjobb eredmény érdekében, és vért izzad. Mindez azért is érdekes, mert a Just Dance 3 kevésbé jelzi, ha a játékos nem azt műveli, amit a képernyőn láthatók szerint kellene – nem változik a háttér, és alapjában véve sokkal kevesebb visszajelzést kapunk a tánc során. Ennek ellenére, ha megfelelő módon állunk hozzá, akkor átjön az a partyzós életérzés, amit a fejlesztők elképzelhettek hozzá, de a fentiek miatt nem lehet egyszerűen komolyan venni sem a játékot, sem a koreográfiát, és csak azt érezzük, hogy minden útmutatás nélkül idiótán riszáljuk magunkat – ami valljuk be, néhány pohár sör (ide mindenki illessze be a kedvenc alkoholos italát) után a legtöbbeket már nem zavar.
 
A partys feelingre rátesz egy lapáttal, hogy ahogy haladunk előre a játékban, több olyan kihívást is elérhetővé tehetünk, mint amilyen például a "Simon says", amikor megfelelő piktogramok megjelenésekor megfelelően kell viselkednünk (kimerevedni, folyamatosan ugrálni, tárt karokkal körbefordulni, vagy őrült táncikálásba kezdeni), de a közösségi érzést erősíti az a tény is, hogy ketten, vagy akár négyen is előadhatunk egyes koreográfiákat. Ez amúgy nagyon nagy móka lehet, ha az embernek van elég helye ahhoz, hogy négy ember elférjen a Kinect előtt, azonban sajnos négy embert nem igazán tud jól lekövetni a szoftver, és sokszor nem csupán felcseréli az egyes játékosokat (még ha a javasolt cikk-cakkos felállást követik, akkor is), de új játékost észlel, így a pontok is teljesen megkavarodnak. Van olyan duettes koreográfia is, ahol szintén helyet cserélnek a szereplők (pl. Girls Aloud – Jump), ám ha nem a megfelelő helyen állunk, szintén nem érzékel minket megfelelően a játék.
 
Az érzékelés amúgy a menüben is problémás, hiszen a Just Dance 3 nagyban másolja a Dance Central menüstruktúráját, csak sokkal kevesebb sikerrel – így az egyes menüpontok kijelölése igazi kínszenvedés. Ráadásul itt még nem jutottak el a komolyabb rendezési elvek logikájához a fejlesztők, így az egyes zeneszámokat betűrendben találhatjuk, és az egyes elemek kijelölésekor derül csak ki, hogy az hány szereplős, milyen nehézségű stb. Ennek következtében pedig nagyon sokat kell majd szenvednünk a pocsék menükezelés miatt.
 
De hogy a pozitív oldalt is bemutassuk: nagyon komoly előnye a játéknak, hogy egy-egy zeneszámhoz saját koreográfiát alkothatunk, amit aztán megoszthatunk másokkal is, így gyakorlatilag mi magunk bővíthetjük a játék által biztosított tartalmat és kihívást. És akkor egyben elérkeztünk az egyik legfontosabb ponthoz, a zenei válogatáshoz. Ebben a Just Dance lepipál minden más táncjátékot, bár a nagy változatosságba bekerültek olyan furcsaságok is, mint Brahms, Tim Burton Karácsonyi lidércnyomása (ezt mindenképpen érdemes kipróbálni, óriási vizuális élmény!) – azonban senki nem panaszkodhat, hiszen a mai popslágerek mellett van RnB, diszkózene, 80-as és 90-es évek slágerei is. Ráadásul mindehhez gyönyörűen megrajzolt animációk, hátterek és vizuális effektusok társulnak, amik szintén a mókára és a szórakozásra helyezik a hangsúlyt a Dance Central kimért visszafogottságához és egységesített grafikájával szemben. A Just Dance 3-ban valóban az adott zeneszám világába kerül a játékos, ennek pedig az egyik legjobb példája a Daft Punk animált klipje, ami eredeti videoklipként is szépen helyt állna.
 
Mindezek után elég nehéz mérleget vonni, mivel az egyik oldalát nézve egy fergetes partyjátékot kapunk, míg a másik oldalról nézve egy használhatatlan kezelőfelületű idegesítő próbálkozást, ami legalább annyira megnehezíti a tánckoreográfia betanulását, mint az MJ: The Experience tette korábban. Azt hiszem, a Just Dance 3-ban megvan az a potenciál, amivel képes lenne megszorongatni a Dance Central-sorozatot, ám erre most még egyáltalán nem érett meg. Ha a fejlesztők kemény munkával belevágnak a Kinectes verzió csiszolásába, folytatják az eredeti ötleteket (animációk és többrésztvevős táncok), biztosítják a játékosok pontosabb felismerését, és a menü helyett inkább a koreográfia betanítását lesik el a nagytesótól, valamint megtartják a változatos tracklistet, akkor simán az élre törhetnek akár már egy Just Dance 4-gyel is. Addig azonban marad számunkra a felemás harmadik rész, amely ugyan partyjátéknak elmegy, de számos idegesítő tulajdonsága miatt a nyomába sem ér a Dance Central bármelyik részének.
 
Értékelés: 7/10
 
És a tracklist:
2 Unlimited – “No Limit”
African Ladies – “Pata Pata”
A-ha – “Take On Me”
Anja – “Dance All Nite”
B.o.B featuring Hayley Williams – “Airplanes” (Target Pre-order Exclusive)
Bananarama – “Venus”
Bollywood Rainbow – “Kurio ko uddah le jana”
Brahms by Just Dance Classical Orchestra – “Hungarian Dance No. 5”
Cee Lo Green – “Forget You”
Countdown Mix Masters – “Beautiful Liar”
Daft Punk – “Da Funk”
Danny Elfman – “This is Halloween”
Donna Summer – “I Feel Love”
Dr. Creole – “Baby Zouk”
Duck Sauce – “Barbra Streisand”
Girls Aloud – “Jump (For My Love)”
Groove Century – “Boogie Wonderland” (Cover, originally by Earth, Wind and Fire featuring The Emotions)
Gwen Stefani – “What You Waiting For?”
Inspector Marceau – “The Master Blaster”
Janelle Monae featuring Big Boi – “Tightrope (Solo Version)”
Jessie J featuring B.o.B – “Price Tag (Solo Version)”
Katy Perry – “Teenage Dream (BBE)” (Best Buy Pre-order Exclusive)
Katy Perry featuring Kanye West – “E.T.” (Best Buy Pre-order Exclusive)
Katy Perry featuring Snoop Dogg – “California Gurls”
KISS – “I Was Made For Lovin’ You”
Konshens – “Jamaican Dance”
Latino Sunset – “Mamasita”
Laura Bell Bundy – “Giddy On Up (Giddy On Out)”
Lena Meyer-Landrut – “Satellite”
Les Rita Mitsouko – “Marcia Baila”
LMFAO featuring Lauren Bennett and GoonRock – “Party Rock Anthem”
Madness – “Night Boat To Cairo”
MIKA – “Lollipop”
Nelly Furtado featuring Timbaland – “Promiscuous”
Pointer Sisters – “I’m So Excited”
Queen – “Crazy Little Thing Called Love”
Reggaeton Explosion – “Boom”
Rihanna – “Only Girl (In the World)” (Target Pre-order Exclusive)
Robbie Williams and Nicole Kidman – “Somethin’ Stupid”
Scissor Sisters – “I Don’t Feel Like Dancin’”
Sweat Invaders – “Gonna Make You Sweat (Everybody Dance Now)” (Cover, originally by C+C Music Factory)
Taio Cruz – “Dynamite”
The Black Eyed Peas – “Pump It”
The Buggles – “Video Killed the Radio Star”
The Chemical Brothers – “Hey Boy Hey Girl”
The Girly Team – “Baby One More Time” (Cover, originally by Britney Spears)
The London Theatre Orchestra & Cast – “Think”
The Sugarhill Gang – “Apache (Jump On It)”
Tommy Sparks – “She’s Got Me Dancing”
Wilson Pickett – “Land of 1000 Dances”

Hozzászólások

Translate »