Ha nem áll módodban, vagy csak nem szeretnél sok pénzt áldozni egy élvezhető online multiplayer lövöldére, akkor a Blacklight: Tango Down biztosan a Te játékod lesz.

Korunkban, ha online multiplayer fejlesztésre adjuk a fejünket, ráadásul egy belső szemszögű lövöldére húzzuk rá a játékosok közkedvelt zsánerét, akkor minden bizonnyal a legjobb befektetést csináljuk, ami csak létezik mostanság a videojáték iparban. Így tett a Zombie Studios, akik a Blacklight: Tango Downnal próbálkoztak betörni egy olyan slágercímektől uralt területre, mint a Medal of Honor, a Call of Duty és a Bad Company. A srácok még nem vérprofik, ezért kicsiben kezdték és kizárólag digitális terjesztésre szánták az Ignition által felkarolt produkciót, ráadásul nagyon korrekt ellentételezést várnak a letöltésért cserébe, ezért meglepően kiváló ár/érték aránnyal bíró digitális adathalmazt gyűjthetünk be tőlük.
 
A Blacklight: Tango Down története a közeljövőben játszódik, egy volt szovjet fennhatóság alá tartozó térségben, amely kemény háborúk sérüléseit viseli jelenleg is magán. A civilek egy ismeretlen vírussal fertőződtek meg, ami furcsamód igen agresszívvé teszi őket, így bármit letámadnak, amivel, és akivel éppen találkoznak. Balik városában mindeközben két frakció a titkos, elit katonákból összeverődött Blacklight: Tango csapat emberei és az elnököt korábban meggyilkoló ellenállók, gyűjtőnevükön a The Orderek keverednek masszív katonai konfliktusba. Az előbbi egység igen modern felszerelések, a falon is átlátó Hyper Reality Visorok, reaktív páncélzatok, valamint digitális gránátok birtokában kutatnak Colonel Klein után, aki személyes Blacklight csapatával tűnt el a térségben, feltehetőleg a The Order mozgalom közreműködésével. A The Order oldalán sem parittyákkal harcolnak az ex-amerikai katonákból és helyi milíciából verbuvált csapatok, hiszen a kiváló kapcsolatainak hála a világ legkorszerűbb technikáit alkalmazzák, amit csak pénzért vásárolni lehet. Adott tehát két egymással szembenálló militáris oldal, mely konfliktust a támadási szándékkal megfertőzött helyi civilek bonyolítják tovább.
 
A Zombie Studios játéka kifejezetten az online multiplayer módozatra lett kifejlesztve, így ebben rejlik minden varázsa. Létezik ugyan egyedül, vagy kooperációban játszható Black Ops küldetéssorozat is az opciók között, de ez a rész sajnos annyira gyengén sikerült, hogy említésre sem méltó. Ellenben a világhálón játszható többszereplős móka nagyon a helyén van. Mint minden hasonszőrű címben, a Blacklight: Tango Downban is egy tapasztalati rendszer teljesít szolgálatot, amely 70 szintig rangsorolja a felhasználókat, a begyűjtött XP-k arányában. Az aktuális rangfokozatok ennek megfelelően kerülnek fel virtuális vállapunkra, ami a szokott módon egyre komolyabb fegyverek és felszerelések használatbavételi jogával ruházza fel a játékosokat. A fegyverek kusztomizációs rendszere rendkívül fejlett, a variációs lehetőségek gyakorlatilag kimeríthetetlenek, a rendelkezésre álló alkatrészekből bármilyen küllemű csúzli összeeszkábálható, pillanatok lefogása alatt. A felület egyszerű és könnyedén átlátható.
 
A digitális toldalékunk elsődleges és másodlagos fegyverekkel a kezében küldhető harcba, melyekhez különféle kézigránátok párosíthatók. A digitális gránát például elmossa és kipixelesíti a robbanás helyén a látképet, ezzel okozva vizuális zavarokat az ellenfél szemében, akik ilyen esetekben gyakorlatilag vakon várják az adott irányból a végzetüket. A harcoknak otthont adó területek mind stílusukban, mint tagoltságukban kellően változatosak és méretesek, így a maximum létszám esetén sem fordul elő sűrűn az a jelenség, hogy halálunk utáni visszahelyezéskor halálos kereszttűzbe kerülünk. A pályák ráadásul többszintesek, lényegében tehát taktikázni bőven lehet rajtuk, a felszedett távcsöves puskákkal például fentről, csendben érdemes leszedni az áldozatokat, míg a szűk folyosókon a nagy tűzerejű gépfegyverek adnak oltalmat számunkra. A helyszínek önmagukban is hordoznak veszélyeket, egy-egy elhibázott ugrás, illetve manőver egy lövés nélkül is életünket veheti, mélybe zuhanhatunk, vagy elüthet minket akár egy nagy sebességgel közlekedő földalatti szerelvény. Az online rendszer valójában semmiféle szembetűnő újdonságot sem hurcol a témába, klasszikus mindenki magáért harcol típusú Deathmatchek (ugyanez csapatokba verődve: Team Deathmatch), Domination, Detonate, Last Man- és Last Team Standing módozatok játszhatók a Quick Match menüpont alatt. A Private Match szekciót barátokkal tudjuk beizzítani, de az ily módon általunk hostolt összecsapásokért érthető okokból kifolyólag nem jár XP pont, egy darab sem, csupán a móka kedvéért zajlanak itt a harcok, fejlődésünk tehát nem biztosított.
 
Játszható térképekből tizenhárom darabot számoltam, ami mennyiségileg is teljesen rendben van és kivétel nélkül városi szekciókat takarnak, hol neonfényekkel díszítve, hol lepusztult kerületekben eresztve össze a szembenálló feleket. A harctéren tanúsított mozgáskultúránk gyaloglásból, futásból, guggolásból, ugrásból, lövésből, gránáthajításból, valamint fegyverlendítésből áll, szokatlan, vagy újító szándékú magatartásról itt sem tudunk beszámolni. Az online küzdelmek maximum 16 főt engedélyeznek egyazon pályán egymásnak rontani és örömmel tapasztaltam, hogy a lobbik keresése meglehetősen hatékony, szinte pillanatok alatt találunk éppen induló szessziót ahová könnyedén társulhatunk. A gyógyítási rendszer egy hibrid elgondolás eredménye, hiszen a teljes érték nagyjából fele pihenéssel visszanyerhető, a maradékért azonban egy egészségügyi zónát kell meglátogatnunk, ami kiemelt kockázattal jár, ugyanis itt és ilyenkor majdnem teljesen kiszolgáltatottá válunk a többieknek, könnyen leszedhetnek minket. Vannak, akik kifejezetten ezekre a részekre állnak rá, könnyű zsákmányszerzés reményében. A Field Locker opció egy halomra gyűjti a statisztikáinkat, ahol bármilyen jellegű aktivitásunkra számszerű adatot találhatunk, így példának okáért azt is megtudhatjuk, milyen a gyilkolási/elhalálozási arányunk, hány XP pontunk van jelenleg, de arról is információt kaphatunk többek között, hogy milyen pontossággal lövünk és mennyi időt feccöltünk bele az online harcokba. A Leaderboards online ranglistán ez utóbbit nyilvánosan feltűntetik, tudhatjuk tehát bárkiről, mennyi idő alatt vált azzá, amivé, vagyis ebből is ki lehet következtetni, ki és mennyire ügyes potenciálisan a harcokban a legjobbak közül. A ranglétra tanulsága szerint alig egy napnyi tiszta játékidő is elegendő az ügyesebbeknek ahhoz, hogy 70-es szintűvé váljanak, ami azért végül mégsem olyan kevés.
 
A játék grafikai oldalát az Unreal Engine 3 kezeli, ennek megfelelően abszolút tűrhető látványvilágot rajzol a kijelzőkre. Nyilván egy letölthető cím esetében másképp mérjük a látvány minőségét, de ebbe most nem igazán kötnék bele, ahogy a retro-futurisztikus hangulatba sem. A frame rate legtöbb esetben élvezhető értékeken pörög, néhány csúnya laggal csak elvétve találkoztam, mondjuk azok bődületesre sikerültek, nem is nagyon bírtam két lábon kihordanom őket. Két összetűzés között verbális, orosz motívumokkal kibélelt, elektronikus jellegű zene szól, ami pontosan ide illik, jobbat nem is pakolhattak volna alá. Számomra a játék közben produkált hangok sem okoztak csalódást, minden onnan és úgy szólt, ahonnan, és ahogyan annak kell, itt szintén rendben voltak a dolgok. Kár, hogy olyan kínosan sokat képes tölteni és kifejezetten sokáig várakoztatja két meccs között a „lobbizókat”, ami összetördelheti végül a lendületet. A végelszámolásnál egy meglepően pozitív mérleget sikerült felállítanunk, ahol figyelembevettük a játék viccesen kedvező árszabását és ahhoz igazítottuk értékelésünket. Az árát a Blacklight: Tango Down maximálisan megszolgálja, a legkiválóbb és legolcsóbb letölthető módja, hogy némi online first person shooter örömökben részesítsük magunkat. Nem mérhető tripla A-s mércével, mert a készítők nem is annak szánták, de a kizárólag digitálisan terjesztett címek között abszolút kiemelkedő darab a durván 680MB-os adathalmaz. Élvezeti értéke közepes szintű, tudja az elvárható alapokat, küllemében sem kifejezetten ocsmány ennek tükrében 3000 forintot bárkinek megérhet, bár ha belegondolunk, hogy közel ugyanennyiért már használt Call of Duty 4-hez is juthatunk… A program az Xbox 360-asoknak és a PC-seknek már nem új, de az általunk tesztelt PlayStation 3-as verzió csak nemrég landolt a PSN kínálatában, ennek okán szóltunk róla a fentiekben. A folytatás már készül, jövő nyáron a tervek szerint meg is jelenik majd, amit az első rész fényében szép reményekkel várunk.
 
Értékelés: 7/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás