Másfél évvel az első rész debütálása után a H.A.W.X. tökös, jól kiképzett legényei ismét visszatérnek, csak ezúttal nem Dél-Amerikában, hanem a Közel-Keleten kell rendet teremteniük.

Épphogy eltelt másfél esztendő az első H.A.W.X. megjelenése óta, a UbiSoft román divíziója máris elhozta nekünk az árkád repülős akciójáték folytatását, amiben ezúttal nem Dél-Amerika fiktív konfliktusait, hanem az Északi-sarkvidéken, az Indiai-óceán térségében és Moszkva környékén zajló, Közel-Keleti balhét kell megoldaniuk a jól kiképzett pilótáknak, akik a második részben három nemzet képviseletében harcolnak a szabadságért. Az amerikai oldalt Alex Hunter, a brit légierőt Colin Munro hadnagy, az ilyenkor nélkülözhetetlen orosz vonalat pedig Dimitri Sokov százados alkotja, így már azt  is kitalálhattátok, hogy három szálon folyik a csavaros, politikai ármányokkal és szokásos katonai fenyegetéssel nyakon locsolt történet, ami minden elemében hű Tom Clancy-hez.

 

A H.A.W.X. második része lényegében semmiben sem változtatott az első felvonás receptjén, így ezúttal is egy Ace Combathoz hasonló, pergős, látványos, mozgalmas és szórakoztató árkád-akciójátékot kapunk. Ehhez a románok segítségül hívtak közel harmincöt pompás vasmadarat, és bár mennyiségüket tekintve némi visszalépést érzékelünk az elődhöz képest, a változatosságra semmi panaszunk nem lehet. Mind a három nemzet legismertebb vadászrepülőit "meglovagolhatjuk", az egyik újdonságnak köszönhetően pedig olyan küldetések is várnak ránk, ahol a jó öreg, mindig megbízható UAV fedélzetéről kell védelmet biztosítanunk a szárazföldi egységeknek. A folyamatos dogfightok mellett itt ugyanis a történetben némi átfedés van a H.A.W.X. 2 és a jövő év elején megjelenő Ghost Recon: Future Soldier között, azaz a játék elején olyan feladatba is belebotlunk, amikor az éj leple alatt a levegőből kell átvizsgálnunk az ellenséges területen lezuhant, és az ellenség által fogvatartott honfitársunkat, akit aztán egy veszélyes mentőakció keretén belül igyekszünk majd kimenekíteni.

 

A játék egyik legnagyobb problémája és igénytelensége pont itt domborodik ki, mert bár alapvetően a grafikára sok panaszunk nem lehet, a prezentáció hihetetlenül összecsapott munka képét festi. A játékból hiányoznak az igazi fordulatok, az érzelmi töltet, így az amerikai, a brit és az orosz légierő köré fonódó történet egy percig se nyúlt maradandó élményt. Az átvezető videók jelentős része eligazításból áll, a történetvezetés unalomig elpuffogtatott klisékből épül fel, hosszabb távon pedig totális unalomba fullad, hogy értékelhető és élvezhető cél nélkül kergetjük a különböző sárga keretes ellenfeleket. Egyszóval az egész nagyon langyos, hiányoznak belőle az epikus pillanatok, amik képesek az elejétől a végéig izgalomban tartani a játékost.

 

Bár a grafikáról fentebb azt írtam, hogy sok panaszunk nem lehet rá, azt azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy a GeoEye technológiának köszönhetően hiába tárul elénk pazar panoráma, az olyan küldetések esetében, ahol azért közelebb kell merészkednünk a felszínhez, csúfos látvány fogadja a játékost. A tereptárgyak ugyan nem hangsúlyosak a játékban, de a bukaresti srácok igazán vehették volna a fáradtságot, hogy legalább azt a nagyon kevés objektumot részletesen és alaposan kidolgozzák, ugyanis jelenleg az egyes épületek és felszíni tereptárgyak nem másak, mint nagy pixelhalmazok, és így, a jelen generáció végefelé, ez eléggé megbocsáthatatlan. A mosott színek és az elnagyolt megvalósítás akkor válik igazán zavaróvá, amikor a különböző bázisokról kell le- vagy felszállnunk, itt ugyanis igazán bántja a szemet az elénk táruló sivár látvány.

 

A H.A.W.X. 2 játékmenete – a már említett védekező küldetéseket leszámítva – semmit se változott, azaz továbbra is hasonló elvet követ a cím, ergo néha rajokba verődve kell ellenséges egységeket megtámadnunk, olykor szárazföldi légvédelmi egységeket kell kiiktatnunk, néha pedig ellenőrző pontokat kell meglátogatnunk, szerencsére, mindez megfelelő adagokban van adagolva. A feladatokat a korábban már említett több mint harminc repülővel tehetjük meg, köztük olyan remekekkel, mint az F-35 Lightning II, az F-22 Raptor, az Eurofighter Typhoon, az F-16 Falcon, az AV-8B Harrier II Plus, az F14A Tomcat, a MiG-29 vagy az FA-18E Super Hornet. A küldetések közben tapasztalati pontokat is gyűjtögethetünk, amikkel szintlépések járnak, ilyenkor pedig új fegyverek és repülők nyílnak meg.

 

Az újdonságok listája sajnos elég karcsú, de szerencsére az első részben debütált Enhanced Reality System itt is jelen van. Az ERS többek között hangjelzéssel jelzi a közeledő rakétát, egy ütközés-elhárító rendszert aktivál, taktikai térképet varázsol elénk, továbbá hatalmas segítséget nyújt az ellenfél becélzásában. Ezenkívül a rendszer egy előre megrajzolt légi folyosót jelöl ki számunkra, melyen végighaladva, pontosabban repülve biztos célt tudunk elérni, ami a második részben megjelent légi tankoláskor és a fel-le szálláskor nyújthat segítséget. Szintén új elem a távirányítású UAV járművek megjelenése, amikkel a támogatást igénylő feladatokat fogjuk teljesíteni. Szerencsére kellő változatosságot hoz a játékmenetbe, így abszolút nem bántuk a megjelenésüket.

 

Az irányítás a játék kezdetén igazán frusztráló, és bár nem tudunk nyilatkozni, hogy PC-n vagy PS3-on ezt hogyan sikerült megoldania a fejlesztőknek, az X360-as verzió esetében az első két pálya után mély levegőket kellett vennünk, hogy lehiggadjunk. A förtelmes gombkiosztás mellett a repülő terelgetése is körülményes és macerás, hamar kedvét szegi az embernek, amikor körbe-körbe repkedünk a célpont körül, mert képtelenség rendesen irányba állítani a vasmadarat. A helyzet az első komolyabb akciókban némileg javul, így elviselhetővé válik a H.A.W.X. 2. A problémát talán némileg feledteti a négyfős kooperatív mód lehetősége, mely egy hatékonyabb játékot ígér. A játékosok bármikor ki-be ugorhatnak, kilépéskor pedig automatikusan az AI veszi át az irányítást az üresen hagyott gép felett.

 

A többjátékos módról nem igazán sikerült tapasztalatokat szereznünk, a játék pénteki premierje óta ugyanis konganak az ürességtől a szerverek, így nem igazán volt lehetőségünk kipróbálni a Survival és az Arcade játékmódot. Előbbiben a folyamatosan, és egyre nagyobb hullámban érkező erők felett kell győzedelmeskednünk, utóbbiban pedig a teljes kampányt játszhatjuk végig, annyival megbolondítva, hogy bizonyos feltételek random módon változnak menet közben.

 

Sajnos a H.A.W.X. második részén érződik, hogy mindössze másfél év  telt el az első rész megjelenése óta, a játék ugyanis lényegi elemeit tekintve semmiben se változott, az újdonságok pedig nem nyújtanak akkora felfrissülést, így egy délutáni kikapcsolódáson kívül, semmi izgalmasat és maradandót nem nyújt a UbiSoft címe.

 

Értékelés: 6/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás