Oldal kiválasztása

Alan Wake: The Signal DLC – Játékteszt

Alan Wake: The Signal DLC – Játékteszt

Több évnyi várakozást követően idén májusban mutatkozott be az X360-exkluzív Alan Wake, ami a nyár kellős közepén megkapta első letölthető bővítményét, a The Signalt.

A The Signal története ott veszi fel a fonalat, ahol az alapjáték lezárult, azaz Alan abban a tóparti házikóban ébred fel, ahol az első szezon végén sikerült átírnia saját, szürreális valósággá megelevenedő regényét, ezzel megmentve kedvesét. A bátor tett azonban áldozattal járt, amíg imádott szerelme kiszabadult a Sötétség fogságából, addig főhősünk örökre a Sötétség generálta álomvilágban ragadt, legalábbis amíg meg nem halljuk Thomas Zane megnyugató hangját, aki lehetőséget kínál, hogy kijussunk eme pokolból. Ehhez nem kell mást tennünk, mint követni a Zane által elszórt jeleket, az út azonban nem lesz zökkenőmentes, és miközben a Sötétség démonaival küzdünk, akad mégegy komoly ellenségünk: Alan saját, az őrület felé sodródó elméje…

 

A The Signalben a játékmenet szinte semmiben sem változott, Alan ugyanazokkal a "fertőzött" akadályokkal és ellenségekkel találkozik, mint az első szezonban, azonban lényeges különbség, hogy az újfajta környezetnek köszönhetően, itt mindent a Sötétség tart irányítása alatt, ami egyben azt is jelenti, hogy a ránk támadó, démonizált ellenfelek sokkal nagyobb csoportokban, sűrűbben próbálnak meg az életünkre törni, így bizonyos esetekben  tanácsos a megfutamodást választani, bár az is igaz, hogy sokkal pergősebb, akciódúsabb lett a játék, ami azzal párosul, hogy a játékos is rákényszerül, hogy egyszerre több nála lévő elemet használjon. Ezt azzal igyekszik kompenzálni a The Signal, hogy ezúttal sokkal sűrűbben lettek elhelyezve a felszedhető cuccok – lőszerek, elem stb. -, illetve némileg hatékonyabb védelmet biztosít az elemlámpa is. Játék közben Zane utasításait követve kell különböző jeleket felkutatnunk, miközben számtalan elszórt emlékfoszlányba is belebotlunk, amik még mélyebb kétségbeesésbe és reménytelenségbe taszítják főhősünket, ezek ugyanis többnyire rég elfeledett, mesés életünkről, és Alice-ről szólnak. Természetesen ezúttal is kapunk gyűjögetnivalókat, amik a kávéstermoszok mellett most vekkerek összegyűjtésében merül majd ki, de elsőre ember legyen a talpán, aki sikeresen begyűjti mindet.

 

A játék vizuális téren se sokat változott, minden egyes elem a pánik- és félelemkeltés eszközeként van jelen, azonban a színvilág rengeteget változott. Homályos, fakó, szürreális világ hangulatához hűen passzoló színek váltják egymást, amik Alan tébolyodott elméjének egyfajta kifejezőeszközei is. A hangulatteremtés másik eszköze, a zene se vall szégyent, így az első szezon után ismét fülbemászó, az adott szituációhoz mindig remekül passzoló dallamok csendülnek fel.

 

A The Signal minden tekintetben remekül sikerült, kiválóan folytatja az első részt, rengeteg érdekes adalékkal egészül ki az eddig megismert szituáció, és ha ilyen formában tálalja a következő DLC-ket is a Remedy, akkor valóban nyugtázhatjuk, hogy remek felvezetést kap a második szezon – feltéve, ha az MS áldását adja rá. A letölthető tartalom egyetlen negatívuma, a rövidsége, gyakorlatilag 1-1,5 óra alatt végigvihető, azonban ezt ellensúlyozza alacsony ára, hiszeen 560 MS pontért már miénk lehet a játék.

 

Értékelés: 9/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Translate »