Oldal kiválasztása

Just Cause 2 – Játékteszt

Just Cause 2 – Játékteszt

Négy évvel ezelőtt mutatkozott be a svéd Avalanche szabad játékmenetet, rengeteg akciót és felfedezni valót kínáló sandbox játéka, a Just Cause, ami a héten új taggal bővült. Teszteltük a Just Cause második részét.

Valamikor 2006-ban, a semmiből bukkant fel a svéd Avalanche adrenalintól duzzadó, GTA-szerű játékmenetet kínáló, külső nézetes akciójátéka, a Just Cause, melyben egy CIA ügynök, Rico Rodriguez bőrébe bújva kellett a csodás trópusi szigeten, San Esperito-ban megdöntenünk a helyi diktatórikus hatalmat. A svédek által kínáltak azonban egységként nem működtek megfelelően, a Just Cause ötletes megoldásai mellett számos igénytelen elem rontott az összképen, az eladások mégis elérték a stúdió által kitűzött bűvös számot, így az EIDOS – most már Square Enix – vezényletével két évvel ezelőtt belekezdtek a második rész fejlesztésébe, mely az ígéretek szerint mellőzi az első rész hibáit, viszont annak minden jóságos alkalmazását magában hordozva és továbbfejlesztve próbál a kedvünkre tenni. A héten megjelent folytatást mi magunk is kipróbáltuk, most pedig élményeinket megosztva próbáljuk meg összefoglalni, mire is jutott a fejlesztőcsapat.

 

A folytatásban ismét a CIA katona, Rico Rodriguez kapta a főszerepet, hősünk azonban az első rész helyszínétől keletre, egy dél-kelet ázsiai szigeten, Panaun kap megbízatást. Az "Ügynökség" ugyanis a menekülőben lévő, többmilliós sikkasztással és szigorúan titkos dokumentumok és információk jogtalan eltulajdonításával vádolt Tom Sheldon után küldi egyik legjobb ügynökét. Az első részben még legjobb barátunkként és mentorunkként megismert Sheldon ezúttal a rossz oldalra áll, és menekülésének úticélja a már említett Panau szigete, ahol játékunk főhősének nem csak az úriember felkutatásával és letartóztatásával kell majd foglalkoznia. Rico épp egy politikai puccs kellős közepébe csöppen, a kormány megbukott, a miniszterelnököt megölték, a hatalmat pedig a rettegett diktátor, Pandak "Baby" Panay vette át. A szigeten véget értek a békeidők, a korábban barátságos közhangulatot mára a rettegés és a félelem uralja, virágzik a feketekereskedelem, az utcákon és a sziget minden egyes szegletén kormánypárti katonák felügyelik a rendet, a hatalom ugyanis semmiféle vétséget nem tolerál. A szabályszegőket kérdezés nélkül lelövik, így hát Rodrigueznek két komoly feladattal kell megbirkóznia. A helyi forradalom élére kell állnia, és közben Sheldon elveszett nyomaira is rá kell bukkannia.

 

A játékmenet abszolút nem változott, bár a mellékküldetéseket szinte teljesen kihajították a készítők, ezúttal is lehetőségünk van szabadon bejárni a hatalmas szigetet. A szabadkéz azt is jelenti, hogy a kapott küldetéseket teljesen kötetlenül, véletlenszerű sorrendben  is teljesíthetjük, viszont a fő cselekményszál sokkal komolyabb narrációval lett megfejelve, így a missziók között mindig van valamiféle kapcsolat. A teljesítendő feladatok között azonban bármikor, bármit tehetünk, autót lophatunk, felhőkarcolókról ugrálva ejtőernyőzhetünk, helikoptert vezethetünk, de ha csak a pompás környezetben szeretnénk elmerülni, akkor erre is lehetőségünk nyílik, így az egész szigetvilágot felfedezhetjük. Tulajdonképpen ez adja a játék igazi sava-borsát, a játékidő ezekkel a mellékes, saját szórakozásunkat szolgáló tettekkel tud több tíz órára rúgni, ráadásul a sziget közel 645 négyzetkilométeren terül el, így bőven van mit felfedezni.

 

A Just Cause első részével szemben itt értelme is van a bóklászásnak, ugyanis a négy évvel ezelőtti epizódhoz képest valóban változatos, izgalmas helyszíneket ismerhetünk meg. Rico-val kopár, lepukkant falvakat, hatalmas, nyüzsgő metropoliszokat, hófödte hegyvidékeket, mesés, álomszép, romantikus trópusi üdülővárosokat, homokos tengerpartokat járhatunk körbe, ráadásul mindegyik helyszín egyedi hangulattal bír, amiért hatalmas piros pont jár az Avalanche-nek.

 

Az újdonságok felsorolását két fő újítással, illetve a járműpark bővítésével folytathatjuk. A Just Cause második részében több mint száz különböző járgány volánja mögé pattanhatunk be. Vezethetünk sima, mezei terepjárókat, helikoptereket, vadászrepülőket, személyautót, harckocsit, buszt és akár motorcsónakot is. A játékmenetet érintő két fejlesztés egyike, Rico mindig kéznél lévő csáklyája, amit látványos akrobatikus mutatványok kivitelezése mellett, akár ellenfelek elkapására is használhatunk. A szuronyt korlátlanul segítségül hívhatjuk, bármibe beakaszthatjuk, így nem csak magasabb épületek megmászása során nyújt jó szolgálatot. Például bemérhetünk vele egy ellenfelet, akit aztán egy vadászrepülőhöz kötve küldhetünk a másvilágra, de akár autós üldözésekkor is alkalmazhatjuk. A másik újítás az ejtőernyő használata, ami szintén, korlátlanul áll rendelkezésünkre és tulajdonképpen a legkisebb platformról való leugrást követően is kinyitható.

 

Az új kiegészítők a kaszkadőrmutatványok közben fognak majd igazán hasznunkra válni. A készítők ugyanis olyan eszement látványos mozdulatokkal tarkították Rico repertoárját, amik tényleg minden képzeletet felülmúlnak. Hősünkkel autók motorháztetőin verekedhetünk, lövöldözhetünk, a sofőröket kikaphatjuk a mozgó járművekből, és bármikor átugorhatunk egy előttünk haladó négykerekűre. Ugyanilyen látványos, mikor felrobbanó helikopterből vagy repülőből ugrunk ki, ejtőernyőnket kiengedve pedig szép lassan földet érünk. Az adrenalindús pillanatokat a töménytelen akció egészíti ki, CIA ügynökünk pedig végtelennek tűnő fegyverarzenállal biztosítja, hogy a játék ezen eleme se fulladjon unalomba. Különböző gránátokat, C4-et hajigálhatunk a ránk támadókra, és töménytelen mennyiségű pisztolyt, gépfegyvert, shotgunt, rakétavetőt vehetünk magunkhoz, ráadásul az új elemként beugró dupla fegyverforgatás során akár Uzi-t is a kezeinkbe vehetünk.

 

A Just Cause 2 látványvilága meglepően pazar, a házon belül kikísérletezett Avalanche Engine 2.0 részletgatdagon tárja elénk a szigetvilág különböző helyszíneit, így mind a dzsungeles, mind a kopár, sivatagos, mind a hófödte vidékek mesésen festenek. A karakterek kidolgozottságáról ez már nem mondható el, ahogy a történet meséléséért felelős átvezető videók minősége is kritikán aluli. A játék természetesen nem erre fókuszál, így ha túl tudod tenni magadat ezen az apróságon, akkor könnyen bele lehet feledkezni a látottakba. Fejlődött a mesterséges intelligencia is. A milícia tagjai összedolgoznak, megpróbálnak fedezékbe vonulni, bár vezetni még mindig nem sikerült megtanítani őket.

 

A folytatás még mindig idegesítő hibáktól szenved, a kivitelezés ezúttal sem lett jobb, viszont a játékélmény és a szavatosság bőven kárpótolja a stílus rajongóit. Az újítások ötletesek és életképesek, rengeteg kellemes percet fognak okozni, azonban több gyermekbetegséget is örökölt a második rész és a kivitelezés is több helyen megbicsaklik, néhol már az igénytelenség határát súrolva. Ettől függetlenül minden érte kiadott fillért megér a játék, mert remek, akár több tíz órányi élménnyel gazdagíthatja tulaját, ráadásul az Avalanche biztosította rajongóit, hamarosan DLC-kel is bővülni fog a játék.

 

Értékelés: 7/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Translate »