Oldal kiválasztása

Lips: Party Classics – Játékteszt

Lips: Party Classics – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A napokban befutott szerkesztőségünkbe a Lips a legújabb kiegészítője, a partik hangulatáért felelős Lips: Party Classics, aminek egyedül főszerkesztőnk nem tudott igazán örülni, hiszen csodálatos hangunkat kieresztve, maradandó halláskárosodást okoztunk számára.

A Sony sikeres karaoke játéka, a SingStar után a Microsoft is elkészítette saját zenés, bulikba szánt alkotását, a Lips-et, ami a héten megjelent Lips: Party Classics-szal már második alkalommal egészült ki. Az önálló expanziót a franchise-t dédelgető iNiS csapata követte el, a srácok pedig az előző Number One Hits negatív kritikái után némileg visszafogott dallistával és minimalista változtatásokkal próbálnak meg a kedvünkben járni. A DLC-k formájában folyamatosan bővülő kínálat ezúttal  sokkal visszafogottabb, kommerszebb, és a mindenki által ismert hatvanas évek örökzöldjeit és napjaink slágereit öleli fel. A negyven tétel így nagyon jól és könnyedén énekelhető, ami  egy-egy komolyabb, alkoholmámorba fojtott buli esetében igen csak fontos tényező lehet, főleg egy olyan világban, ahol a Rock Band és a Guitar Hero is jól énekelhető tételeket képes felmutatni.

 

A Lips: Party Classics ezen a téren tehát jól teljesít, bár a SingStaron felnőtt generációk valószínűleg kevésbé üdvözlik az olyan slágereket, mint a Village People klasszikusát, a csontig rágott Y.M.C.A.-t, vagy a Spice Girls Wannabe-je, esetleg Dusty Springfieldtől a Son of a Preacher Mant. Viszont akik a Microsoft konzoljával kóstoltak bele a konzolos életbe, és élnek-halnak az éneklésért, azoknak kitűnő választás lehet a második lemezes kiegészítő. A negyven nóta között ugyanis olyan további gyöngyszemeket találhatunk, mint Alannah Myles-tól a Black Velvet, a KISS-től a Rock and Roll All Nite, a Cameótól a Word Up, Lyrnyrd Skynyrdtól a Sweet Home Alabama vagy a Live is Life az Opus előadásában.

 

Persze a puszta, cél nélküli éneklés nem sok embert vonz, így esetleg otthoni magányunkban, vagy a haverokkal karöltve remek szórakozást kínálnak a különböző minijátékok és csillaggyűjtögetési mókázások. A Lips ugyanis remek feladatokkal és kihívásokkal, bónuszokkal próbálja meg életben tartani önmagát, legalábbis a következő, dobozos expanzió megjelenéséig. Ezúttal is meghívót kaptak avatárjaink, a kis digitális kivetüléseink ugyanis az instrumentális részeknél némi testmozgásra próbálnak meg invitálni minket, több-kevesebb sikerrel. Emellett avatárjaink számára különböző díjakat is megnyerhetünk, amiket specifikus feladatok teljesítésével szerezhetünk meg. Az ötletes, jópofa nyeremények a dashboardon jelennek meg, még pedig új, virtuális kivetülésünkre aggatható cuccok formájában. A mikrofonnal hadonászva továbbra is lehetőségünk van éneklés közben különböző mozdulatok végrehajtására, de az új Lips egyik legnagyobb újdonsága, az USB-s mikrofonok támogatottsága tulajdonképpen teljesen értelmetlenné teszi eme funkció meglétét. A külön vásárolt, esetleg Guitar Hero vagy Rock Band mellé vásárolt mikrofonokban ugyanis nincs gyorsulásérzékelő, ergo a hadonászásnak sincs értelme.Nagy hiányosság, hogy továbbra sem lehet az előző részek nótáit átimportálni, így hiába olvassa be konzolunk az új lemez dallistáját a régiek közé, csak lemezcserével tudjuk a Lips eddigi részeinek összes zenéjét végigdalolni.

 

A Lips: Party Classics továbbra is küzd a sorozat alapjátékában megjelent gyermekbetegségeivel, és gyanús, hogy az iNiS ezeken már nem is nagyon fog változatni. Ettől függetlenül az új Lips expanzió instant vétel lehet mindazok számára, akik korábban már beszerezték az előző részeket, ugyanis nagyobb házibulik megfelelő, esetleg életmentő kelléke lehet cikkünk jelen alanya, mely leginkább gondosan kiválogatott, negyven új, de mindenki által ismert zenéivel lopta be magát a szívünkbe.

 

Értékelés: 8/10

Translate »