Oldal kiválasztása

Star Ocean: The Last Hope – Játékteszt

Star Ocean: The Last Hope – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Star Ocean egy 1996-ban útjára indított sorozat, aminek története az előző résszel gyakorlatilag le is zárult, azonban a Square Enix lehetőséget látva a játékban, a negyedik részben az előzményeket meséli el.

A japánok által tökélyre fejlesztett JRPG stílus évek óta komolyan halálán van, ami leginkább annak köszönhető, hogy a nyugati stúdiók felnőttek a feladathoz és ha nem is ebben a stílusban, de a JRPG szabályait felhasználva sokkal élvezetesebb, komplex-szebb, és nem utolsó sorban komoly történettel és körítéssel rendelkező játékokat hoztak össze, míg a japán stúdiók korábban hol a jól felépített történettel, hol a masszív játékélménnyel tudták levenni a lábáról a vásárlókat. Ezeknek az időknek vége, és ugyan nem a Star Ocean: The Last Hope fogja ismét régi dicsfényébe emelni a JRPG stílust, azért a Square Enix apróbb, elvétett hibái ellenére egy kellemes produkciót préselt ki magából. De lássuk a részleteket!

 

A Star Ocean 4 – teljes nevén Star Ocean: The Last Hope – a manapság oly népszerű előzmény elmesélős vonalat képviseli, így ebben az epizódban megismerkedhetünk a tizenhárom évvel ezelőtt útjára indított izgalmas történet kialakulásának okaival, olyan szereplőkkel és hősökkel, akikről idáig nem sok mindent tudtunk meg. A prológ története szerint 2064-ben komoly ellentétek alakultak ki a Világ Köztársasági Szövetsége és más, komoly befolyással bíró nemzetek között. A kialakult helyzet annyira elmérgesedett a felek között, hogy még ebben az esztendőben kirobbant a harmadik világháború, amit hadsereg bevetése helyett tömegpusztító fegyverek alkalmazásával vívtak meg a konkurensek. Ebben a kialakult, kilátástalan helyzetben végül szövetséget hoznak létre a korábban ellentétes nézeteket való nemzetek, azonban amilyen rövid volt tevékenységük, annyira volt hatásos. A Föld gyakorlatilag lakhatatlanná vált, a túlélők pedig a föld alatt meghúzódva kezdték el egy új civilizáció alapjait lefektetni. A fennmaradt nemzetek összefogásának köszönhetően megalakult egy tudományos szövetség, az USTA-t (Universal Science and Technology Administration), melynek feladata az volt, hogy feltérképezze az univerzumot, olyan lehetőség után kutasson, ami esetleg más planéták terraformálását tenné lehetővé. Évekkel később a fejlesztések meghozták gyümölcsüket, és az emberiség maradék erőforrásait is felhasználva felfedezte a hipertérugrás technológiáját, amit egy Trillas Bachtein nevezetű tudós talált fel. Az USTA pedig megérezvén a technológiában rejlő lehetőségeket létrehozott egy programot, a Space Reconnaissance Project, melynek célja, hogy más bolygókat kutassunk fel, majd azokat kolonizáljuk, terraformáljuk. A játék kezdetén pedig minket ér a megtiszteltetés, hogy végrehajtsuk az első ugrást, azonban a kísérlet közben valami rosszul sül, csapatunkkal karöltve pedig egy idegen bolygón találjuk magunkat, ahol viszont nem látnak minket szívélyesen.

 

Az egész érdekesre sikeredett felvezető után azonban egy klasszikus, klisékkel teli űreposz cselekményeit bogózzuk majd ki, azonban a legnagyobb probléma – már a játék kezdetén nehezen barátkoztam meg vele -, hogy a fejlesztők a karakterek esetében komoly túlzásokba estek, és  teljesen élettelen, hatalmas gombszemű viaszbabákat alkottak meg, akik gyerekes viselkedésükkel, és agyatlanságukkal gyakorlatilag teljesen hazavágják a drámai elemekben bővelkedő sztori élvezhetőségét.  Ehhez párosulnak az érzelemmentes arcvonások, az üres tekintet, így az anime-kből átvett figurák erős túlzással se nevezhetünk egy olyan elit csapatnak, akiknek az a feladata, hogy az univerzumban utazva lakható planéták után kutasson. 

 

De ha ezen túl tudunk lépni, akkor lényegében a játék többi elemére nyugodtan kijelenthetjük, hogy tisztességesen össze lett rakva, így a JRPG játékok egyik meghatározó építőkockája, a harcrendszer is hatalmas piros pontot kapott szerkesztőségünktől. Egyszerre négy karakterrel tudunk majd küzdeni, igaz, ezek közül csak az egyiket irányítjuk mi magunk, a másik háromnak irányelveket adhatunk, viszont egyetlen gombnyomással átvehetjük az irányítást bármelyik hős felett. Harcosaink eltérő harci stílusokkal bírnak, így a játék előrehaladtával kiismerhetjük képességeiket, aminek köszönhetően sok esetben komoly taktikai előnyre tehetünk majd szert. A harc valós időben zajlik, és a kezdetben kapott alap támadások idővel speciális lehetőségekkel egészülnek ki, amiket a játék során kombinálhatunk is, hogy aztán idővel összekötve akár hármat is bevethessünk a harc kellős közepén.  A játék akciójelenetei ugyanazon sémán alapulnak és zajlanak, így minden esetben egy hatalmas arénába zárják be csapatunk tagjait, ahol az alapvető támadás és védekezés lehetőségei mellett a ravaszokkal csalogathatjuk elő speciális képességeinket. Ilyen például a Blindside effektus, aminek a lényege, hogy az ellenfél támadási szándékát felismerve megelőzhető csapást mérhetünk rá, így a háta mögé kerülve sokkal nagyobb sebzést tudunk bevinni. Másik érdekes mód a Rush, amihez tartozik egy számláló, amit megfelelő ütések számával, bevitt sebzésekkel tölthetünk fel, majd az X gomb megnyomásával aktivizálhatjuk. Lényege, hogy az általunk előkészített speciális támadást vagy varázslatot pár másodpercig senki se akadályozza meg, bár karaktereink ekkor is sebződnek.

 

A rendszer ezen kívül bizonyos szituációkat bónusz pontokkal jutalmaz, amit a Bonus Boardon követhetünk nyomon. Feltöltése egyszerre több ellenfél likvidálásával, vagy kritikus sebzések bevitelével érhető el. Ezen funkció lehetőséget biztosít arra, hogy összesen tíz különböző, de nagyon hatásos bónuszt vessünk be harc közben. Például nagyobb sebzés,  vagy gyorsabban fejlődhetünk, gyógyulhatunk. Ennek a lehetőségnek köszönhetően, amúgy nagyobb számban ránk törő hordákat is pillanatok alatt küldhetünk a túlvilágra, csak arra kell figyelni, hogy ne kapjunk be kritikus sebzést, mert akkor azonnal lefeleződik az addig összegyűjtött naftánk. A Bonus Board lényegében biztosítja a játékos számára az állandóan pergő, látványos akciót, és lehetővé teszi, hogy a játékos stílusának megfelelő harci stílust alakítson ki.

 

A Star Ocean 4 az Infinite Undiscovery feltupírozott grafikus motorját használja, mely kiválóan passzol ehhez az univerzumhoz, bár a pályatervezők kicsit elvetették a sulykot, ugyanis az arénák, a játék helyszínéül szolgáló helyszínek túlságosan nagyra sikeredtek, így a mentőhelyek közti hatalmas, gyakran fél órás szünetek kicsit le tudják lombozni az embert. A feltuningolt motornak köszönhetően tükröződések, csillogások, komolyabb árnyékolás is helyet kapott az előzményeket elmesélő Star Oceanban, ráadásul az optimalizálás is jónak mondható, bár a játék valamivel 720p-s felbontásnál kisebbet bír csak kipréselni magából, de ez a megoldás csakis azt a célt szolgálja, hogy az akció folyamatosnak látszódjon.

 

A karakterfejlődés is sarkalatos pontja az ilyen típusú játékoknak, de a Square Enix már zsigerből képes kiváló eredményt produkálni. A játékban automatikusan lépnek szintet a megszerzett tapasztalati pontokat hőseink, viszont a szintlépésekkor úgynevezett skill pontokat kapunk, amelyekből a harci képességeinket fejleszthetjük, valamint további olyan képességeket turbózhatunk fel, mint az elsősegély, vagy a passzív sebzésbónusz. Fontos, hogy a fejlesztésnél ügyeljünk rá, képességeinkhez és stílusunkhoz igazítsuk a karaktereket, különben csúnyán saját kardunkba dőlhetünk. Valószínűleg első végigjátszásra nem is fogjuk megfelelően kiismerni a rendszert és a képességeket, így beletelik majd egy kis időbe, míg megfelelően kombináljuk majd az amúgy nem szegényes tárház felhozatalát. 

 

A Star Ocean: The Last Hope nem tökéletes játék, de apróbb és nagyon idegesítő hibái ellenére képes kilépni a középszerűségből, amit kezdetben érdekes történetének, jól összerakott harcrendszerének és karakterfejlődési rendszerének köszönhet. A Square Enix tisztességesen összerakta az előzményeket elmesélő epizódot, de lesznek benne olyan részek, amikor mi kérünk elnézést a fejlesztők miatt – ez főleg az átvezető videókra igaz -, viszont ha valaki ezeken képes felülemelkedni, akkor egy tartalmas szórakozással lesz gazdagabb, ha végigjátssza a játékot, amibe azért nem kevés játékórát kell majd ölnünk.

 

Értékelés: 8/10

Hozzászólások

Translate »