Oldal kiválasztása

Jégkorszak 3 – Filmkritika

Jégkorszak 3 – Filmkritika

A Jégkorszak sztárjai harmadik alkalommal térnek vissza, ráadásul ezúttal a FOX munkatársai két különböző, jó pár millió éve kihalt korszak őslényeit elevenítik meg a vásznon. És mindezt 3D-ben!

Ha animációs filmről esik szó, akkor akarva akaratlanul is megfeledkezik az ember az ipar ezen szegmensét uraló Pixar, Disney, Dreamworks hármas mellett igenis jól működő gyerekfilmeket magukból kipréselő kicsikről, mondjuk a FOX-ról, akik bizonyítottan képesek kellemes meglepetéseket kipréselni magukból.

 

Jelen esetben Jégkorszakról van szó, mely sose lesz olyan korszakalkotó technológiailag, mint a Pixar alkotásai, sose fognak több százmilliós büdzséből gazdálkodni a készítők, és a Disney által képviselt tanulságot közvetítőt utat se járják, az általuk kitalált recept mégis működőképes, sőt, mondhatni bizonyos esetben rá is ver a konkurenciára. Persze azért jó az, ha néha kísérletezgetik az ember, és valami újba vág, de ha három részen keresztül nagyszerűen, mondhatni, olajozottan működik a vásznon az egész alapkoncepció, a karakterek, a körítés, egyszóval minden, akkor minek is változtassunk rajta.

 

A motkány még mindig nem mondott le arról, hogy egyszer az övé legyen az ősmakk, de végül talán az igaz szerelmet nyeri el helyette, hiszen színre lép egy motkánylány. Míg Manny és Ellie egy minimamut érkezését várják, Sid, a lajhár a maga eszetlen módján alapít családot: elcsór néhány dínótojást; Diego viszont azon töri a fejét, nem vész-e ki belőle minden vadság, ha tovább marad barátai társaságában. A kis csapat kénytelen kihúzni Sidet a bajból, amelybe saját magát keverte: az ügy érdekében behatolnak egy föld alatti világba, ahol túl közeli kapcsolatba kerülnek pár dínóval, megküzdenek állatokkal és növényekkel, beneveznek egy ámokfutóversenyre, és összehaverkodnak egy kalandra éhes, dínóvadász menyéttel, a félszemű Buckkal.

 

A Jégkorszak 3-nak azonban pont ugyanaz a gyeremekbetegsége, mint a korábbi részeknek. Nincs igazán koherens, összetartó erő, nincs igazi motiváció, ami a hősöket hajtaná, egyszóval hiányzik az a kidolgozott narratíva, ami amúgy elengedhetetlen kelléke lenne egy ilyen jellegű alkotásnak. Ezt a komoly hiányosságot azonban kárpótolja a multikulturális őskori csorda, illetve az új színre lépő karakterek egyénisége, a szájukba adott szöveg és az állandóan repkedő poénok halmaza. Így a sehova se tartó történet a pillanatokra előbukkanó üresjáratokban próbál kibontakozni, nem sok sikerrel, de ha valaki másfél órás könnyed, laza kikapcsolódásra vágyik gyermekével vagy kedvesével, akkor nem fog csalódni, csak nem szabad  túl sokat várni az egésztől. Ez a komolyabb hiányosság amúgy teret enged a régóta főszerepért, vagy legalábbis hangsúlyosabb szerepért kiálltó motkánynak, aki három részen át üldözi vágyainak tárgyát, az ősmakkot, a vicces szituációkat mégis egy új jövevény, a szerelmet hozó motkánylánnyal karöltve szenvedik el szereplőink. De a legnagyobb meglepetést mégis a dinoszaurusz univerzum magányos dzungelharcosa, a kissé skrizofén menyét, Buck nyújtja, aki üde színfoltja a harmadik résznek. Valódi színt hoz az őskori világba, aki nemcsak egy antiszociális remete, de a Jégkorszak Rambo-ja is, akivel valóban kaland az élet.

 

A Jégkorszak 3 abszolút nem okozott csalódást, és bár komolyabb újításokra nem alapoz, a régi jól bevált recept még mindig eladható és szerethető. Éppen ezért kellemes kikapcsolódást nyújthat az egész családnak a kicsit több mint egyórás mozi.

 

Értékelés: 8,4/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Translate »