Oldal kiválasztása

Hajsza a föld alatt – Filmkritika

Hajsza a föld alatt – Filmkritika
11 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Hollywood egy újabb klasszikus akció-krimit vett elő, hogy egy kisebb modern körítéssel a mai igényeknek megfelelve tálalja azt. A Hajsza a föld alatt ehhez olyan sztárokat vonultat fel, mint John Travolta és Denzel Washington.

A Hajsza a föld alatt Morton Freedgood 1973-ban kiadásra kerülő azonos című regénye alapján kapott 1974-ben először filmadaptációt, amit Joseph Sargent rendező vitt vászonra. Sargent egy zseniális színészgárdával – Walter Matthau, Robert Shaw, Hector Elizondo, Martin Balsam és Jerry Stiller – egy feszes, mozgalmas cselekményű és tempójú, érzelemtől túlfűtött dialógusokból összeálló, kifejezetten a  karakterek közötti interakcióra kihegyezett thrillert domborított a Peter Stone keze alól kikerülő forgatókönyvből, ami a mai napig megállná a helyét, hiszen garantáltan körömrágós, az utolsó percig izgalmas filmet kaptunk harmincöt évvel ezelőtt. Hollywood 1998-ban, egy tévés adaptáció formájában támasztotta fel a filmet, ami természetesen semmilyen formában sem tudott nyomába érni a ’74-es alapműnek. Végül alig tíz évet kellett várnunk az ismételt újragondolásnak, mely a kornak megfelelő témákat feszegetve, egy poszt-9/11, válság sújtotta Amerika és New York képét festi, némi cinizmussal. A teljesen újrapolírozott remake követi az eredeti szellemiségét, de azért akadnak alapvető különbségek is, amik ugyan nem teszik különlegessé vagy jobbá a 2009-es verziót, de minden bizonnyal a mai elvárásoknak ezáltal sikeresen megfelel majd.

 

Egy repülőgéprablás manapság terroristák és rendőrök számára is szinte rutinügynek számít. Ám egy New York-i metró eltérítése a legtapasztaltabb zsarut is meglepi. Amikor néhány állig felfegyverzett bandita túszokat szed a metrón és hatalmas váltságdíjat követel, a rendőrök azt hiszik, amatőrökkel van dolguk, hiszen a gengszterek saját maguk sétáltak be a csapdába: az alagútba. A metrórablók vezetője (John Travolta) nagyon is tudja, mit akar. Tervének minden eleme pontosan illeszkedik, ravasz és kegyetlen. A közlekedési vállalat egyik alkalmazottját (Denzel Washington) szemeli ki magának, attól kezdve csak vele hajlandó tárgyalni. Ám a tárgyalásnak nincs sok értelme. Hamarosan megkezdődik a hajsza a föld alatt…

 

Tony Scott filmje tehát nem igazán akar eltérni a magyarul is megjelent bűnügyi regény fő cselekményétől, vagyis megmarad vérbeli thriller a Hajsza a föld alatt, mely az utolsó percekben vált át agyatlan, klisékkel teli akciózásba – erről kicsit később. Brian Helgeland forgatókönyvíró azonban közel sem olyan tehetséges, mint az eredeti mozi írója, Peter Stone, így minden egyes változatás, amit a filmben alkalmaztak a készítők, sajnos csak hátrányára vált a Scott-féle verziónak. Itt ugyanis nem sikerül remek figurákat felsorakoztatni, ugyanis a rendező alkotásában a cselekmény inkább a két főhősre, Ryderre – John Travolta – és a diszpécserre, Walter Garberre – Denzel Washington – koncentrál, ami akár kiválóan is működhetne, de a két színész közül egyedül Washington az, aki ismételten bizonyítja, igazi kaméleon, és bárkinek képes a bőrébe bújni. Tavolta kicsit túljátssza a szerepét, a rosszfiús külső ezúttal nem áll jól neki, így pedig kettejük végsőkig kiélezett párharca se tud annyira székbe bilincselni minket, vagyis a másfél óra alatt garantáltan ásítozásra adjuk majd a fejünket. Emellett teljesen háttérbe szorul New York nyugdíjba vonuló polgármesterét alakító James Gandolfini, aki a Mafia tévésorozattal bizonyította, tehetségben nem szenved hiányt. Ugyanígy súlytalan, jellegtelen szerepet kapott John Turturro, aki a rendőrségi túszszakértő szerepében próbál maradandót alkotni, viszont a nekik szánt karakterek nagyon nincsenek jól megírva.

 

A fent említett, utolsó percekben erőltetett akció pedig abszolút nem passzol Denzel Washingont karakteréhez, aki mint Walter, a korosodó, kissé már elhízott, anyagi gondokkal küszködő családapa szerepében az egész film alatt a kapcsolattartó szerepében volt látható, majd az utolsó képkockákban hirtelen a tökös, féktelen akcióhős bújik ki belőle, ami mondanom se kell, teljesen nevetségessé teszi a karaktert, és az addig felépített képet.

 

A Hajsza a föld alatt mindezek ellenére nem egy rossz film, bár aki ismeri az eredeti ’74-es verziót garantáltan nem fogja élvezni a Tony Scott-féle verziót, mely akár lehetett volna egy pergő ritmusú, meglepetésekben gazdag, izgalmas thriller, egy tisztes iparosmunka, de egy teljesen középszerű film lett belőle, amit majd otthon egyszer valamikor unalmunkban fogunk csak előtúrni.

 

Értékelés: 6,7/10

Translate »