Tavaly is én teszteltem a Call of Duty széria aktuális részét, s bár meglepően jól szórakoztam a kizárólag multiplayer móddal megáldott programmal, nagyon hiányzott egy jóféle, pörgős, történet. Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak nem ez a lényeg a COD játékoknál, s csupán egyszerű bemelegítésnek használják a játék eme szegmensét, nekem mégis ez az élmény a főfogás, és a többjátékos móka a desszert. Így idén tűkön ülve vártam az egyjátékos mód visszatérését és boldogan sikongattam magamban, mikor legendás bajtársamat, John Price kapitányt viszont láttam a monitorom képernyőjén. A fejlesztők pedig végre valahára, sok év nyüglődés után, meghálálták kissé megrendült bizalmamat.

A játék története a kitalált, ám valós alapokra épülő Urzikstan körül bonyolódik. Egy félresikerült akció során, ahol orosz tulajdonban lévő veszélyes gázt kellett volna visszaszerezni, csapatunkat váratlanul terroristák támadják meg és az akció kudarcba fullad. Egy nappal később Londonban tör ki a káosz, ahol öngyilkos merénylők borítják káoszba a Piccadilly Circust. (Itt jegyzem meg, hogy pár hónapja voltam Londonban és a játék nagyon hűen dobta össze a helyet.) Ezek után rajtunk áll, hogy két szálon vezetve a történetet az ügy végére járjunk és elkapjuk a rosszfiúkat. A játékot nagyon sokan megszólták a történelem átírása, a nyugatot előtérbe hozó, heroizáló megközelítés és az oroszokat gonoszként beállító története miatt. Szerintem erről szó sincs, a játék egy fiktív történetet mesél el (tagadhatatlanul alapul véve valós eseményeket), azonban sose szabad elfelejteni, hogy ez egy játék. Az üzenet pedig a háború borzalmairól szól, s nem véletlenül a jófiúk oldalán is található orosz, iszlám és hasonló identitású karakter. Ráadásul az aktuális ellenség motivációi is árnyaltan, nem egyetemes gonoszságként vannak ábrázolva.

A Modern Warfare játékmenetében pont annyit változott, hogy kis frissességet hozzon a bevált formulába. A gunplay továbbra is elsőosztályú, újdonságot a multiban kevésbé hasznos, de a single-playerben egész jól használható mount funkció hoz, aminek segítségével tereptárgyak mögé bújva, fedezékből lövöldözhetünk, bár így is elég könnyen el tud minket az ellenség lőni, pláne nehezebb fokozaton. Az egyik kedvencem azonban nem ez, hanem az épületek kitisztítása volt. Ilyenkor csapatban nyomolunk befelé, s centiről centire haladva tisztítjuk ki az épületet. Az egyik legfeszültebb pillanatok egyike volt az a pár ilyen küldetés, ami erre épült. Ilyenkor figyelni kell mindenre, ami mozog, s sose tudhatjuk előre, hogy egy ártatlannak tűnő célpont mikor ránt fegyvert.

Azonban, hiába az erőforrás lehetőségeinek, az ellenség intelligenciája továbbra se a legjobb és ugyanez vonatkozik a csapattársainkra is. Szerencsére annyira nem vészes a helyzet, mint a Crysis esetében volt, hogy birka módjára rohannak bele a célkeresztbe, azonban ígyis logikátlan döntéseket hoznak, a csapattársaink pedig inkább csak díszletnek vannak. Nem egyszer fordult elő, hogy úgy haltam meg, ahogy épeszű körülmények között nem lett volna szabad. Például a következő eset: nyomolunk fel egy domboldalon, a csapat sűrűjében vagyok, fedezék mögött. Lövök az előttem álló ellenfelekre, a csapattársak szintén a jobb és bal oldalamon. Egyszer csak átrohan MINDENKI között egy darab ellenfél a semmiből, a hátunk mögé megy, s programozott bajtársam mellől lő le minket. Valljuk be, a hátunk mögül kevesen vártunk volta támadást, pláne, hogy elvileg csapattárs is volt a közelben.

Az új COD kampánya az egyik legjobb élmény volt az elmúlt években, ami FPS-ek során ért engem. Számos emlékezetes pillanatról tudnék még mesélni, de azzal elrontanám a szórakozást, de most érzem először azt a Modern Warfare 2 óta, hogy ezt a kampányt újra akarom majd játszani a közeljövőben. Ráadásul több átvezető alatt is adtak döntést a kezembe, így olyan érzés volt, mintha valós ráhatásom lenne az eseményekre, ami szintén sokat tett hozzá az élményhez. Ugyanitt jegyezném meg, hogy egy hasonló menetű, háborús rpg-fps hibridre mekkora igény lehetne. Nekem most lett jött meg egy hasonló programhoz a kedvem.

Még egy küldetést meg kell említenem, ami szintén a fejlesztők kísérletező kedvét szemlélteti. A játék egy pontján Price-szal együtt, ketten kell egy városon keresztül jutnunk az éjszaka leple alatt. Szabadon választhatunk irányt és elég nagy játszóteret kapunk a küldetés teljesítésére. Túszokat kell megmentenünk, egy célpontot elérni, miközben az ellenség nyüzsög az utcákon és az épületekben. Ha azt mondom, hogy imádtam a háztisztításra koncentráló küldetéseket, akkor a játék itt meghallotta gondolataimat, és egy jó órás mókára kiszolgálta az ízlésemet.

Multiplayer tekintetében sok egetrengető újdonság nem érkezett a játékkal. Igazából elmegyek addig, hogy kimondom: pár napos játék után sem sikerült elkapnia az élménynek. Félreértés ne essék, hozza a szokásos COD élményt, kisebb újításokkal, mint a Gun Smith (ahol minden fegyverünkre öt különböző kiegészítőt szerelhetünk fel), az új, de semmi extrát nem kínáló térképekkel és egy-két új játékmóddal, mint a Cyber attack. Utóbbinál egy bomba fölött megy a harc, ahol ha meghalsz, a társaidnak két perce van feléleszteni téged. Ezeken túl pár gyerekbetegség is érkezett, de ezekről kár is beszélni, hiszen néhány patchel valószínűleg hamar megoldják majd őket. (Túl erős fegyverek, váratlan laggok, matchmaking hibák, stb.)

Összességében meg vagyok elégedve a játékkal. Mint említettem az egyjátékos kampány az utóbbi évek egyik legjobb fps kampánya lett, s a feszesre vágott történet pont annyira volt hosszú, hogy izgalommal telve végigtoljam egy nap alatt, anélkül, hogy megunnám a játékot. Nem mellesleg a cinematic videók fenomenálisan néznek ki, s maga a játék is pofásan fest. Részemről minden rajongónak ajánlom a játékot, főleg az eredeti trilógiát kedvelő játékosoknak.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás