A Knack első része még 2013-ban jelent meg a Playstation 4 egyik első exkluzív játékaként. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a Sony tavaly úgy döntött, hogy kap egy folytatást, amely döntéssel azt kell mondjam, mi kimondottan jól jártunk!

Akinek esetleg nem lenne ismerős az eredeti, annak annyit elárulok, hogy egy kimondottan hangulatos platformer/beat ’em up címmel volt dolgunk anno, ami sajnos nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Sablonos sztorija és élettelen világa nem volt elegendő a nagy sikerhez, noha a játékmenet próbált újítani. Knack képes saját méretét csökkenteni illetve növelni a pályákon található elemek segítségével, így bármikor válthatunk törpe és nagyobbik énje között. Kicsi Knack képes a szűkebb helyekre beférni, míg az izomkolosszus a harcban jeleskedik. A platform és beat ’em up részek ügyesen keveredtek a puzzle részekkel és ez szerencsére az új részben sincs másképp.

Az első rész történései után járunk pár évvel, az ott megismert Goblin-sereg már a Földet ostromolja és kire is hárulhatna a világ megmentése, mint Knack-ra és ember cimborájára Lucas-ra. A történet sajnos ismét sablonokból építkezik, de mivel ez egy 100%-ban családbarát játék, így nem is szabad többet várni tőle, hogy a kisebbeknek is érthető maradhasson. Ami sokat változott és szerencsére előnyére az maga a harcrendszer. Knack most már képes különféle ütéseket és rúgásokat kombinálni, bumerángot dobálni, rávetődni az ellenségre és megannyi más képességet alkalmazni az ellen láb alól eltétele érdekében. Fontos újítás a védekezés bevezetése, rögtön a játék elejétől képesek vagyunk pajzsot idézni, mely kivéd minden csapást, illetve jól időzítve, a távolról érkező nyilakat és lövedékeket is visszaküldhetjük a feladónak. A pályákon található sárga kristályok is minket segítenek, ezeket összetörve és begyűjtve egy védőpajzs képződik Knack köré, aminek annyi az előnye, hogy találat esetén nem az életerőnk, hanem a pajzs csökken. Amint az elfogyott, onnantól kapjuk mi a pofonokat, folyamatosan csökkentve méretünket és ezzel erőnket. Az ellenfelek legyőzése után tapasztalati pontokat kapunk, aminek egyenes következménye, hogy bizony van képesség-fa! Rengeteg mindent oldhatunk fel, az alapnak számító több életerő, kevesebb sebződés mellett, újabb képességekkel is gazdagodhatunk.

A platform-részek kimondottan jóra sikeredtek, megvan bennük helyenként a kihívás, de valószínűleg senki sem fogja a haját tépkedni miattuk, a csapdák is elég kiszámítható módon vannak időzítve. Ami kimondottan üdítővé teszi ezeket, az a már említett méret-váltogatás, van olyan rész ahol ezeket elég sokat kell variálnunk a továbbjutás érdekében. Később bejön a teleportálás is, amit nem magunk aktiválunk, hanem a megfelelő platformokra állva, átkerülünk egy másikra, ezzel is színesebbé téve az amúgy se rossz játékmenetet.

Üdvözítő újdonságként bejött a lokális co-op, így egy barátunkkal, családtagunkkal vállvetve nyomhatjuk végig a játékot. A másik karakter is ugyanazokkal a képességekkel fog rendelkezni, mint mi, szóval gyakorlatilag egy klónt kapunk, csak kék színben az eredeti piros helyett. A platformrészek kicsit nehezebbek lehetnek így, hála a rögzített kamerának, de némi türelemmel és odafigyeléssel sokkal jobbá tehetjük a játékot, ha így visszük végig. Helyenként használhatunk ágyukat vagy robotokat is, itt társunk is becsatlakozhat mellénk!

A csihi-puhit és a platformer ugrabugrálást, puzzle-feladványok szakítják meg, ezek nehézsége a rettentő könnyűtől a valamivel nehezebbig terjed, leginkább ládákat kell a megfelelő helyre tologatni, vagy kapcsolókat aktiválni, majd időben átérni egy kapun. Van benne pár bonyolultabb fejtörő, de tapasztalt játékosoknak igazán egyik sem okozhat nagy meglepetést.

A grafikáról noha nem lehet ódákat zengeni, mindenképpen kellemes a körítés, a részecske-effektek kimondottan szépre sikerültek például és az egészet áthatja egy kellemes, leginkább az újabb Pixar-filmekre jellemző szín -és látványvilág. Knack karaktere valami egészen elképesztő, Kicsi Knack-on pedig nem egyszer jókat mosolyogtam bárgyú kinézete miatt.

Hangok terén szintet léptek az előző részhez képest, a különféle effektek, csattanások, puffanások, mind figyelemre méltóak, a zene pedig olyan ügyesen váltakozik, mint egy-egy filmben. Az egyetlen negatívum a karakterek szinkronja, helyenként több beleélést is eltudtam volna képzelni, ám Knack itt is brillírozik, Kicsi Knack vékonyabb, illetve nagyobbik énjéhez passzoló, robusztusabb hangzása telitalálat.

Összességében nehéz rosszat mondani a játékról, főleg ha helyén kezeljük. Nem egy olyan cím ami díjak százait fogja bezsebelni, de nem is ez volt a célja a készítőknek. Míg az eredeti részről sütött a tech-demó hangulat, hogy megmutassák mit is tud a Sony masinája, addig a folytatás köré már sikerült egy nagyszerű játékot is összehozni. Nagyon remélem, hogy így folytatódik a dolog, mert a Jak & Daxter és Ratchet & Clank duók mellé, bőven beillik Knack is.

Hozzászólások

hozzászólás