Snowhound Games elhozott nekünk egy újabb körökre osztott játékot, amely leginkább a Darkest Dungeonhöz hasonlítható, ez számomra nagyon jó hír, ugyanis a kedvenc játékaim közé sorolom, így nagy örömmel és legalább ugyanekkora elvárásokkal ugrottam neki a Deep Sky Derelictsnek is. A játék még korai hozzáférésű, így csak arról tudok beszélni, amit eddig tartalmaz, de az ígéretes! Lássuk is, miről van szó!

6 különböző karakterből állíthatjuk össze a csapatunkat. Egyelőre maximum három tagunk lehet, a csapatfelépítés valószínűleg így is marad, de remélhetőleg a teljes játéknál már lesz lehetőségünk a többi hőst is beszerezni, és a “kispadra” ültetve cserélgetni őket alkalomadtán. Ahogy az elvárható, van benne gearrendszer is, minden specializáció különféle fegyverzettel rendelkezik. Van “Bruiser”-ünk, aki egy közelharcos nehéz fegyverzetben, ez alatt hatalmas kalapácsokat vagy éppen tüskés kesztyűket kell elképzelnünk, vagy ott van a “Medic”, aki a nevéhez hűen egy támogató karakter, és könnyű fegyverzettel rendelkezik. A dolga az, hogy életben tartsa a társait, ám emellett elég jó sebzést is oszt. Mindegyik karakter 4 hellyel rendelkezik, ha a felszerelésről van szó, és mind a 4 hely darabonként +2 modifikációt kaphat. Ezekre a dolgokra háromféleképpen tehetünk szert: az első, ha azt jó pénzért megvásároljuk a bázisunkon, persze ezek, mint minden játékban túlárazottak, és legtöbbször nem is ideálisak, ezért is érdemes magunktól megszereznünk azt úgynevezett gyűjtögetéssel. Minden pályán találkozhatunk olyan pontokkal, aminek az átkutatásával újabb felszerelésre tehetünk szert. A harmadik lehetőségünk pedig az ellenfeleink legyőzése.

Ami viszont egyfajta újdonság, az az, hogy az említett eszközök kártyákat biztosítanak számunkra, amiket a csata folyamán használhatunk fel. Nyilván az adott kiegészítő minél nagyobb szintű, annál erősebb lapokat kapunk, de elvégre ez egy taktikai játék, mérlegelnünk kell, hogy egy kisebb szintű felszerelés miatt kapott lapot, amit rendszeresen használunk érdemes-e feláldozni egy nagyobb szintű, de talán nem olyan kulcsfontosságúért. Vannak támadó és támogató lapok is, ezekből egyszerre 4 van körönként karaktereinknél, ám 10 energiáért bekapcsolhatjuk a “Boost”-ot, amivel kapunk még egyszer ennyit,  így növelve a lépési lehetőségeinket.

Mi is az az energia? Nos ezek a lépéseink: maximum 100 lehet belőle, legalább is egyelőre nem találkoztam opcióval ennek növelésére, bár őszintén remélem, hogy a végleges játékban lesz rá lehetőség, mert mindenhez ezt használjuk. A pályák négyzetekre osztott térképek, és egy négyzet megtétele 1 energiába kerül, akár csak 1 teljes kör, azaz mind a 3 karakterünk kártyáinak kijátszása a csatában. A pályákra akárhányszor visszatérhetünk, ez nem kerül nekünk semmibe sem, azonban mindig ugyanarról a pontról indulunk, és oda vissza is kell érnünk, mielőtt elfogyna az energiakészletünk. Ha ez nem sikerül, a harcosaink elkezdenek sérülni. És bizony van olyan pályafelépítés, ahol a vége fele 30-40 lépés szükséges ahhoz, hogy oda jussunk, ahonnan legutóbb visszavonultunk. Ugyan vihetünk magunkkal “elemeket”, amelyek 10-30-as csomagokban visszatöltik a lépéseinket, de ha lesznek nagyobb pályák, csak ezek lesznek a táskánkban.

Azt, hogy melyik pályára menjünk, illetve azon mi is a dolgunk, több tényező befolyásolja, alapvetően egy “anyahajót” kell megtalálnunk, de ez a kampányunk vége lesz, addig is különféle megbízásokat teljesítünk és a kapott mellékküldetésekből szerzett fizetségből kell finanszíroznunk utunkat. Igaz, ezek egyelőre inkább csak célt adnak a pályák felfedezésére, mintsem tényleges bevételforrások, ugyanis az összegek eltörpülnek a begyűjtött dolgokból szerzett pénz mellett. Ha ez a megoldás nem lenne szimpatikus, a fejlesztők biztosítottak nekünk egy úgy nevezett aréna módot is, ahol az eddig leírt lehetőségekkel ledobnak minket egy térképre, és mehetünk, amíg bírjuk! Persze itt sűrűbben találunk elemeket, illetve mivel nem kell visszafele haladnunk, nem kell olyan nagyon figyelni arra, meddig mehetünk még előre. Ám nincs lehetőségünk gyógyítani a katonáinkat, és vásárolni sem tudunk a bázison.

A játék felett sok kérdőjel lebeg még, de egyelőre jó úton halad. A harcrendszere ezzel a kártyás megoldással egy olyan újdonságot ad a körökre osztott játékok palettáján, ami izgalmassá teszi, a képregényes grafikája által teremtett légkört pedig sok játék megirigyelhetné, hisz szívesen töltünk benne órákat, főleg ha szeretjük ezt a stílust.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás