The Thaumaturge játékteszt
A Fool’s Theory stúdiójából érkezik a „The Thaumaturge” című dark fantasy crime thriller, a 11 Bit Studios kiadón keresztül, akik alapjában véve a mélyen felkavaró címeiről ismerek (pl.: a Frostpunk, illetve a This War of Mine is az ő kiadásuk volt), ezen címek hajlamosak arra, hogy még sokáig az ember fejében maradjanak, és a játék befejezése után is rengeteg gondolatmenetet generáljanak.
A játék egy izometrikus nézetű, történetközpontú RPG, körökre osztott harcrendszerrel. Főhősünk Wiktor Szulski lesz, aki a játék címéből sejthetően egy Thaumaturge – lényegében egy mágus, a játék során sokszor csodatevőkként is hivatkoznak rájuk. Hogy ez a gyakorlatban mit is jelent számunkra? Wiktor paranormális lényeket és történéseket vizsgál, mivel azokat az átlagemberek nem látják. A játék cselekménye az 1905-ös évben kezdődik, a prológusban Wiktor Oroszországot járja, és segítséget keres, mivel thaumaturgiai képességei egyre inkább veszítenek erejükből. Egy helyi vasútállomáson a jegyárus átad neki egy levelet, melyet a húgától kapott. A kapott levél tartalma hasonló aggodalomról árulkodik, mivel húga azért írt neki, hogy megtudja hol van, és mit tud tenni, hogy segítsen. Wiktor úgy véli, hogy a közeli faluban talál egy embert, aki segíthet neki, és ezt egy válaszlevélben el is küldi a húgának.
A faluba érve meglepődve tapasztaljuk, hogy nem másba futunk bele, mint Grigorij Jefimovics Raszputyinba, akit a valódi Raszputyin legendája ihletve, képességeiből adódóan gyógyító szerepet tölt be, betegek és sebesültek segítésével foglalkozik. Azzal a feltétellel segít Wiktornak, ha sikeresen bebizonyítja neki, hogy valójában rendelkezik Thaumaturge képességekkel. Számunkra ez természetesen nem jelent kihívást, hiszen Wiktor emberfeletti megfigyelőképességgel rendelkezik, illetve képességei lévén belelát a démonvilágba.
A játék első feladatát Raszputyintól kapjuk, aki arra kér minket, hogy keressünk egy tárgyat a falu kocsmájában, ami hozzá tartozik, majd a tárgyba rejtett lenyomat alapján mondjunk neki valamit, amiről csak neki van tudomása. A kocsmába érkezve rövid körbe szaglászás után Wiktor egy imakönyvet talál, mely Raszputyinhoz tartozik. Raszputyinhoz visszaérve átadjuk az imakönyvét, és ezzel megadjuk neki a kért bizonyítékot. Itt találkozunk Upyrral, aki Wiktor legelső Salutorja. A Salutorok démonok, melyek a Thaumaturgeök egy negatív tulajdonságához láncolódva köteléket alkotnak velük, és mikor a másik fél olyat cselekszik, mely ebből a tulajdonságból ered, akkor erősíti a salutorját. Upyr például Wiktor büszkeségéhez van kötve, ha nagyképű válaszlehetőségeket adunk mikor van rá lehetőségünk, az hosszútávon erősíti Upyrt. Minden Thaumaturge akkor válik önállóvá mikor az első Salutort magához köti, ezek a lények nagyban hozzájárulnak a képességeik fejlődéséhez.
A játék során rengeteg természetfeletti lénnyel fogunk találkozni, sőt, Wiktor magához is fog láncolni többet is, segítségükkel pedig manipulálni tudja a harctereket, sőt, démonjai a harcba közvetlenül is beavatkoznak. Használhatjuk őket jóra és rosszra egyaránt, figyelembe véve, hogy együtt kell élnünk döntéseinkkel és azok következményeivel. A harcok körökre osztottak, kártya alapú akciókkal, melyek végrehajtása „időbe” telik. Harc közben a képernyő tetején láthatjuk a kör kiosztását, az ellenfeleink támadásait, illetve, hogy mikor hajtják majd végre azokat. Számunkra elérhetőek gyors és erős támadások, melyeket úgy kell időzítenünk, hogy az épp kidőlő ellenfeleink ne kapjanak lehetőséget egy utolsó támadás bevitelére. Ezen felül Upyr is segíteni fog nekünk a harcokban, ő támadás mellett gyógyítani tudja Wiktort. Ezen felül a salutorunk elterelést is biztosíthat, hogy csökkentse az ellenséges fókuszt. Az elterelés az ellenség következő támadását egy gyors hátba vágással, vagy egy erőteljes hátba lökéssel kitörli a várólistáról.
További salutorokat magunkhoz láncolva váltogathatunk közöttük harc közben, mindegyiknek a támadása és képességei teljesen különböző. Például a Bukavac nevű salutor Doom támadása, körönként sebzést okoz a hatása alatt álló ellenfeleknek. Wiktort és salutorjait egy szerteágató képességfa segítségével fejleszthetjük. Minden, amit a játék során teszünk, egy dokumentum elolvasásától kezdve, rejtélyek megoldásán keresztül, harc sikeres teljesítéséig, tapasztalati pontokat kapunk. Elég tapasztalatot összegyűjtve szinteket lépünk, és szintenként kapunk egy Thaumaturge Pontot, amit a képességfa egyik ágának tovább léptetésére költhetünk el. Négy ág között oszthatjuk fel pontjainkat: Szív, Elme, Tett és Szó. Feloldhatunk új támadásokat, vagy olyan fejlesztéseket melyekkel a meglévő támadásaink erősíthetjük. Ez tovább növeli a stratégiát magában a harcban.
A játék, a saját, AA kategóriájában nagyon szépnek mondható, sőt egyes területei AAA kategóriában is megállnák a helyüket. A fényeffektek némelyike például gyönyörű. A karaktermodellek egyediek, bár nem olyan letisztultak, mint egy AAA kategóriás játékban, de a narratív pillanatokban az animációikkal együtt remekül működnek. Hangzás szempontjából a szinkronhangok remekek, a zenéket a fejlesztők megpróbálták a korra jellemzően kialakítani, ami immerziós szempontból remek aláfestést ad.
Értékelés
85%
Összefoglaló A The Thaumaturge remekül kombinálja a történelmi és természetfeletti világokat, egy remek, stratégiai harcrendszerrel, és még annál is jobb narratívával mely rendkívül érdekes és fordulatos történetet tár elénk. Ezen felül pedig még a képi világa is szép!
