Moonlighter 2: The Endless Vault – Demó betekintő
Amikor a legendák véget érnek, az élet akkor is megy tovább, ha te vagy a nagybetűs Hős. A Moonlighter 2 egyfajta hazatérés az első rész főszereplője számára. Egy romos faluba, ahol nem a hősöknek kijáró ünneplést kapja, hanem egy követelőző főbérlőt, aki az elmaradt bérleti díjakat szeretné behajtani.
A történet a jól ismert Will kalandjait folytatja, akit ismét a sors – aki ez esetben a korábban említett főbérlő – lök vissza a mélybe: az Endless Vault névre keresztelt kincses barlangba, hogy megélhetését újra relikviák felkutatásával termelje ki, miközben remélhetőleg megment néhány elfeledett emléket – vagy legalább pénzzé teszi azokat.
Ha a Stardew Valley összeházasodna a Hades-szel, és nyitnának egy furcsa, átkokkal sújtott boltot, abból nagyjából a Moonlighter 2 lenne. A játékmenet ismerős: napközben boltvezetés, este lootolás, reggel pedig újrakezdés.
A boltmenedzsment továbbra is szórakoztató és egyszerű: vitrinfeltöltés, alkudozás, a vendégek utáni takarítás, miközben mindegyikük úgy néz ránk, mintha személyesen sértettük volna meg az összes felmenőjük, mert pénzt merünk elkérni egy ereklyéért, amiért korábban az életünk kockáztattuk.
A kölcsönvett relikviák azonban itt már nem csak pénzforrások, hanem összefűzhető, manipulálható elemek, amelyek együtt többet érhetnek. Feltéve, hogy véletlenül nem égetjük el őket út közben, mert rossz helyre raktuk a tűzkő ereklyét…
Ez a rendszer a hátizsákot egyfajta minijátékká változtatja: egy mágikus kirakóvá, ahol minden elhelyezés számít. Egyes tárgyak erősítenek, mások gyengítenek, néhány pedig összeolvad.
A küzdelmek komoly átalakuláson mentek át: az ellenfelek, ha legyengülnek akkor a hátizsákunk segítségével odébb, le, vagy épp egymásnak lökhetők, ezzel hatalmas sebzést okozva, vagy épp, azonnal kiiktatva őket, egy szakadék segítségével. Ellenfeleink azonban nem védtelenek velünk és hátizsákunkkal szemben. Reagálnak, tanulnak és megpróbálnak kijátszani minket.
A demóban két fegyver – egy seprű és egy kard formájában – áll rendelkezésünkre, kiegészítve egy távolsági támadással, amely lőszerét közelharci támadásokkal töltjük újra.
A grafika meseszerű és üdítően színes, élénk, az ellenfelek dizájnja pedig érdekes és változatos, ami egy ilyen típusú játéknál elengedhetetlen. Az előző játékban látott klasszikus pixelart stílus ugyan le lett cserélve, ami biztos vagyok benne, hogy sokaknak, fájó tény lesz. Viszont a demó alapján ez nem a fejlesztők lustasága miatt, hanem egy teljesen új művészi megközelítés miatt történt. Tresna és az Endless Vault vibráló színvilága, az ellenségek rajzfilmes, de veszélyes megjelenése, valamint a világ felépítése mind-mind éreztetik, hogy ez még mindig a Moonlighter világa.
A Moonlighter 2: The Endless Vault nem próbálja lemásolni az első rész varázsát – helyette új irányba indul. Mélyebb mechanikák, kockázatosabb harcok és egy világ, ami ezúttal egy komolyabb történetet sejtet.
