La Quimera – Betekintő
A Reburn, korábban 4A Games Ukraine néven ismert stúdió egy új, történetközpontú FPS játékot készül kiadni, amely az ígéreteik szerint egy intenzív, kooperatív élményt kínál. A játék helyszíne egy Latin-Amerika szívében elhelyezkedő futurisztikus disztópia.
A koncepció elsőre izgalmasnak tűnik: egy rövid, 5 órás kampányt ígérő, sötét sci-fi FPS, melyet akár teljes egészében co-op módban is végigjátszhatunk, egy különleges exoskeletonnal felszerelve, high-tech fegyvereket használva, mindezt a Latin-Amerika által inspirált disztópiával a háttérben. De a La Quimera alól sajnos nagyon gyorsan kicsúszik a talaj. A történet ugyan megpróbálja megalapozni a világát – néhány érdekes témát felvillantva, mint az elnyomás, mesterséges intelligencia és a túlélés határai –, ám ezek csak elindított gondolatok maradnak, válaszok és mélyebb következmények nélkül. A játékban elhangzó dialógusok sokszor borzasztóan erőltetettek, sok emberi karakter beszéde pedig gépies, mintha nem lenne különbség köztük és a robotikus társunk között.
A játékmenet a legjobb része La Quimerának, de a legkorrektebb jelző rá a „megfelelő” lenne. A harcrendszer ugyanis ötletes, és a trailerek alapján kimondottan látványos volt. Találunk itt néhány érdekes ötlet – például falakon átlőni képes fegyverek, védekező drónok, sőt, még ideiglenes láthatatlanságot biztosító kütyük is. Ezek ugyan színesítik az összecsapásokat, azonban a mesterséges intelligencia gyengesége miatt a harcok a „megfelelő” jelzőnél sajnos nem tud jobbat. Az ellenfelek típusa is repetitív, ugyanis ugyan az a néhány különböző robot, valamint emberi ellenfelek váltják egymást, a mesterséges intelligenciájuk limitáltsága miatt sokszor nem többek, mint hangos céltáblák.
Az exosuit fejlesztése, a scannerünkkel való felderítés, valamint néhány pályarészlet kifejezetten szórakoztató tud lenni – különösen azokban a ritka pillanatokban, amikor a játék engedi ezeknek a részeknek, hogy kibontakozzanak. Azonban a korábban kiemelt pozitív elemek sajnos nem tudják kimenteni az összképet, amely sajnos gyengébb, szétszórt érzést kelt. A kivitelezés vegyes: bár a látványvilág időnként stílusos, sokszor üres szürkeségbe fullad, a hangzás pedig kifejezetten problémás – van, amikor a robbanások hangja majdnem teljesen eltűnik, máskor pedig kimarad egy résznyi dialógus.
A helyszínek – mely a játék hivatalos oldala alapján „dzsungelek” és „lélegzetelállító megalopoliszok” lennének – leginkább steril, élettelen sztereotipikus videójáték pályaként jelennek meg, ahol a „latin hangulat” kimerül néhány, a dialógus közepébe beszúrt spanyol szóban.
Az eddig előzetesen látottak alapján a La Quimera egy erős alapötletre épített, de nem egészen átgondoltan összerakott játék egyelőre. Vannak pillanatai, amelyek megmutatják a fejlesztők kreativitását, azonban ezek túl ritkák és túlságosan elszigeteltek ahhoz, hogy felejthetetlenné tegyék a játékot. Talán az mutatja a legjobban a játékot körülvevő felkészületlenséget, hogy április 25.-én kellett volna megjelennie, azonban ez nem történt meg, és erről 5 nappal később április 30.-án adtak ki egy hivatalos posztot, miszerint technikai okok miatt nem tudták kiadni a játékot, és a cikk írásakor még nem jelöltek ki új dátumot a megjelenésére.
