Oldal kiválasztása

A tenger szívében – Filmkritika

A tenger szívében – Filmkritika
5 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

„Elmentünk a föld legszéléig. „A szörnyek… vajon valódiak? Vagy csak a mesemondók találták ki őket, hogy tiszteljük a tenger sötét titkait?”

1820 telén az Essex bálnavadász hajót megtámadta és elsüllyesztette egy feldühödött bálna. Erről és az ezt túlélő tengerészekre váró szörnyű megpróbáltatásokról szól Nathaniel Philbrick felemelő és szívszorító történelmi bestsellere, A tenger szívében, melyből az Oscar-díjas Ron Howard (Egy csodálatos elme) rendezett látványos kalandfilmet. A történet nem véletlenül lehet ismerős, ugyanis ebből az eseményből született Moby Dick legendája, amit Hermann Melville regénye tett legendásá.

Azok, akik Chris Hemsworth új filmjénél egy látványos akció filmre számít, aki ember és bálna mindent felülmúló harcát várja, csalódni fog. A Tenger szívében a bátorságról szól, arról, ahogy az ember a saját határait feszegeti, sőt túl is lép rajta, túlélése érdekében. A film sok kérdést vet föl, többek között, hogy hol is állunk mi a természet rendjében, mihez van jogunk emberként és mihez nem. Azonban a két óra alatt csak a kérdésfeltevésig jutunk el, választ nem kapunk.

„Az Essex tragédiája két ember története: George Pollard kapitányé, és az elsőtiszt Owen Chase-é.”

A film egyik nagy erénye, hogy a két óra alatt végig izgalmas tudott maradni, s ilyen rövid idő alatt is képes volt arra, hogy megkedveljem az egyes szereplőket, izguljak a sorsukért. Az alakítások, bár nem kiemelkedőek, a helyükön vannak, Chris hozza a kötelezőt Owen Chase szerepében, s hitelesen jeleníti meg a kezdetekben életeleven, kalandra vágyó bálnavadászt, hogy aztán végigvezessen minket a folyamaton, ahogy a vakmerő elsőtisztből hazajutni vágyó, a természet erejét tisztelő egyszerű és megtört ember lesz. Benjamin Walker kielégítően asszisztál a film során, de a karaktere nem tud túlmutatni az egyszerű, a nevével kapitányi rangot kapott fiúnál, akin színtisztán látszik, hogy tudásban és tapasztalatban is elmarad elsőtisztje mögött. Természetesen a konfliktus együtt megjelenik a két férfi között, de a film közben ez egyáltalán nem rajzolódik ki és nem is vezet sehova, egynéhány beszélgetésen kívül (és még ott se hagyja el a felek száját egyetlen emelt hang sem.)

Kicsit az volt az érzésem a film során, mintha túl sokat akarna bemutatni. A két órás játékidő épp elég volt ahhoz, hogy ne fulladjon unalomba a történet, de túl kevés ahhoz, hogy minden helyzetet kirajzoljon. Bemutatja a különböző helyzeteket és megjeleníti a különböző kérdéseket, de nem mer velük semmit kezdeni. Ránk bízza, hogy megítéljük, milyen ember, aki megeszi halott társát túlélése érdekében, vagy ha sorsot húznak a következő étel szerepének betöltésére, egyáltalán mire van joga az embernek és mire nem, fontosabbak-e az igazságnál az üzleti érdekek?

„Mikor kiderült, hogy a bálnaolajjal világosságot lehet teremteni a városainkban, megnőtt iránta a kereslet. Ez hajtotta az embert a mély, sötétkék ismeretlenbe.”

A tenger szívében tele van erős és megindíót jelenetekkel, mind látványban, mind hangulatban, szinte minden 5-10 percre jut egy-egy, szerencsére megfelelő ritmikában. A nagy fehér bálna jelenlévő fenyegetésként van csak jelen, s mint mondtam, ebben a filmben nem lesz egy nagy, mindent eldöntő összecsapás, noha Owen Chase és a bálna utolsó taállkozása talán az egyik legjelentősebb rész az egész filmben, ami egyúttal lezárja ezt az emberi lelket boncolgató filmet.

Összefoglalva, A tenger szívében bátran ajánlható a stílus kedvelőinek, azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem az akción, hanem az embereken van a hangsúly, az egész film erről szól. Kicsit ugyan sokat markolt fel egyszerre, de kisebb-nagyobb nehézségek árán sikerült ezt egyben tartani. Akik csak kikapcsolódni szeretnének a filmmel, azoknak is bátran ajánlom.

Értékelés: 8/10

Translate »