Oldal kiválasztása

Roving Rogue – Játékteszt

Roving Rogue – Játékteszt
7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Szereted a kihívásokkal teli, és jó történettel rendelkezdő platformer játékokat? Akkor a Roving Rogue talán, de jó eséllyel nem a te játékod lesz.

Minden történetnek van egy kezdete és egy vége. Most a végét ismered meg, és a feladatod, hogy kiderítsd mi is vezetett ide. Kezdődjék hát a történetünk.

Ezekkel a sejtelmes sorokkal kezdődik a Roving Rogue, sajnos mondhatjuk, hogy ott ki is fullad az egész. Valóban a történet végét ismerjük meg, ahogy főhős Ninjánkkal, legyőzünk egy mágust és tanoncát. Persze leírva izgalmasnak hangzik, a valóságban csak átsétálunk rajtuk és meghalnak.
 
Főszereplőnk nem is érti, hogy került oda és mi is a feladata, de mesterünktől meg is kapjuk a feladatunkat. Jussunk ki a kastélyból élve, mert sikeresen elvégeztük a küldetésünket. Még mindig furcsán fogunk bámulni, hogy mi is történik, de a játék során lehetőségünk lesz napló darabokat találni, amiből megismerjük az egész történetet (már ha bírjuk idegekkel).

Első ránézésre, egy aranyos, oldalnézetes platformer játékot sejtünk, de valójában nagyon is Sátáni az egész. Erről a fejlesztők tehetnek igazán, túlságosan sablonon az egész, ráadásul nagyon gyorsan monoton lesz, de nézzük inkább az alapokat.
A legfőbb feladatunk a szintek túlélése lesz, az egész játék során három félével fogunk találkozni:

  •    Lentről, felfele kell haladnunk, miközben a láva egyre magasabbra tör, és ha beleesünk akkor az adott mentési ponttól kezdhetünk mindent.
  •   Balról-jobbra haladunk, meg az adott szint összeomlik, és persze nem akarjuk, hogy a romok közt végezzük.
  •    A sötét szintek, megspékelve az előző kettő kombinációjával. Szerintem ezt nem is kell részletezni, legtöbb esetben csak érzésre fogunk ugrálni.

De, hogy ne legyünk annyira esetlenek, lesz egy speciális képességünk, a teleportáció! Szinte a játék elejétől folyamatosan használnunk kell majd ezt az adottságot, hogy gyorsan és biztonságosan teljesítsük a szintet és a napló darabokat is ennek hála tudjuk majd megszerezni. Viszont, hogy ne legyen olyan könnyű az életünk, teli van a játék pixel pontos ugrásokkal. Magyarán ha nem az adott pixelnél ugrunk és teleportálunk, akkor kezdhetjük, előröl az adott részt, de ennyi ne legyen elég sokszor az ugrás gombra is csak úgy rá kell lehelnünk, hogy pontosan abba a magasságba ugorjunk, ahol áttudunk teleportálni a falon. Így nem nehéznek fogjuk érezni a játékot, inkább frusztrálónak.

Az ellenfelekre, annyira nem panaszkodhatok, kellően változatosak, és néhol megnehezítik a dolgunkat. Most jön az a DE, a fejlesztők itt is azt gondolták mennyire jó, ha minél kisebb területre egy halom ellenséget zsúfolnak be, erre azt tudom mondani, hogy „Nem jó!”. Teljesen mázli alapú így, hogy sikerül-e túljutni élve.

A Roving Rogue kezdése nagyon jó és érdekes, de sajnos nagyon gyorsan monoton lesz, és ezek a zavaró apróságok egyszerűen elveszik az ember kedvét a játéktól. Így ezt a címet vagy speedrunerek fogják nyüstölni, vagy olyanok, akik túlságosan is szeretik az ilyen játékokat. 

Értékelés: 5/10

Translate »