Oldal kiválasztása

Kholat – Játékteszt

Kholat – Játékteszt
6 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Kholat egy felfedezés alapú kalandjáték horror elemekkel fűszerezve, ami a Dyatlov-rejtély történetére épül. Megtalálod a választ? Közelebb kerülsz az igazsághoz? Túléled?

A Kholat egy Unreal Engine 4-el készült, felfedezés alapú kalandjáték. A tragikus esemény rejtélyét kell megfejtenünk, miközben próbáljuk megtalálni a hozzánk beszélő misztikus hang eredetét (akit Sean Bean szinkronizál) és próbálunk elbújni a rejtélyes anomália elől.

Ami bárkit, aki ezzel a játékkal játszik előre megfog, az nem más, mint a csodaszép grafika. Nagyon szemet gyönyörködtető és egyben rettentően zord a táj. Mind az időjárás, mind a környezetünk előszeretettel változik akár néhány lépésen belül is. Már a játék kezdő képében, ahol egy vasútállomás szerű létesítménynél állunk, először lágy zene szól, a havat könnyedén fújja a szél, majd ahogy szép lassan sétálunk a vastag hóban a sínek mentén, hirtelen kezd elsötétülni az ég, feltámad a szél, hordja a havat és még magunkhoz sem térünk rendesen, a fák egymást keresztezve hajlanak a fejünk fölött és egy misztikus hang suttog a fülünkbe. És ez még csak a játék első 5 perce volt.

Amennyiben nem lennénk még kellően paranoiásak, környezetünk hangjai és a zene még rátesz egy lapáttal. Amennyiben VR headsettel állnék neki játszani a játékot, egy váltás alsót tuti magam mellett tartanék. Az egyes jelenetek, helyszínek világát és érzéseit nagyon jól közvetítik a játék hangjai. Erre szintén nem akarok konkrét példát említeni, mert nem vagyok olyan kegyes, hogy megóvjalak titeket attól a mini szívrohamtól, ami engem ért.

A játék végigjátszása alatt egy pillanatig nem vesztette el a misztikumát a történet. Az információk szinte teljes hiánya is pont ezt az érzést fokozta. Szinte úgy érzi a játékos, hogy Ő maga áll a havas hegyek közt, próbálva kiutat találni ebből a zűrzavarból, de minél jobban keresi az utat, annál kevésbé érzi magát biztonságban. A játék célja, hogy feljegyzéseket és naplókat gyűjtsünk össze, hogy megtudjuk a tragédia hátterét. Ehhez egy zseblámpa, egy iránytű és egy térkép lesz a segítségünkre. Természetesen nincs semmi feljelölve, még mi magunk sem. Az egyedüli támpontot az adhatja a helyünk betájolására, hogy a környezetünkben található dolgok alapján körülbelül megbecsüljük hol is állhatunk. A környezet nagyon változatos. A hóval borított sík részektől a sűrű fenyves erdőn keresztül mindennel találkozhatunk. Emellett tágas barlangokat is találhatunk, ami szintén felfedezésre vár.

A képi- és hangvilágon kívül számos ötletes dologgal álltak elő a készítők, amik ugyan apróságok, de nagyon hasznosak a játékmenet szempontjából. Csak kettőt említek meg a spoilerek elkerülése végett. Az egyik az, hogy ha a térképet nézzük és elindulunk, akkor nem egy külön menüben találjuk magunkat, hanem csak karakterünk előveszi a kezében a térképet és folyamatosan megy a játék közben. Ami nagyon tetszett ebben a rendszerben, hogy amikor lépünk karakterünkkel, a térképet (mint ahogy az a valóságban is tennénk) lejjebb tolja a karakterünk és szépen kilátunk felette, miközben zavartalanul tudjuk a térképet böngészni. A másik dolog, ami még nagyon tetszett, hogy végre nem egy mennyből érkező, mindenen áthatoló fénysugár akadt a kezünkbe, amivel több 10 kilóméteres egybefüggő területet meg tudunk világítani, hanem egy éppen csak pislákoló, 100 forintos boltban vásárolt elemlámpácska, ami egy ilyen játéknál fokozza a „horroros érzetet”.
Terjedelmét tekintve nem egy hosszú játék. Olyan 4-5 óra alatt simán végigjátszható, de ameddig tart, addig egy nagyon jó időtöltésben lesz részünk.

Bárkinek tudom ajánlani a játékot, aki egy kis hátborzongásra vágyik, mert nagyon szép, hangulatos és ehhez képest még az ára is jutányos.

Értékelés: 9/10

 

Translate »