A tavaly megjelent The Elder Scrolls Online szép reményekkel és bősz lendülettel startolt el, sikere azonban közel sem volt osztatlan. Nem kerülhette el tehát a free-to-play modellre való áttérést. Kis késéssel megérkeztek a konzolos verziók is.

MMORPG-t piacra dobni sosem életbiztosítás. Még az olyan nagysikerű játékok, mint a Lord of the Rings Online is kénytelen volt több éves derekas helytállás után dobni a havidíjas rendszert, mely után érezhetően hanyatlásba is fordult a középföldi móka, kis pajtásaimmal egyetemben pedig verhettük fejünket a falba, hogy miért is vettünk életre szóló előfizetést súlyos tízezrekért és személy szerint miért kellett hatodszorra is vizsgáznom polgári jogból. Az MMO ugyanis észrevétlenül rabigába tudja hajtani a játékos elméket. Az örök etalon World of Warcraft ezt gond nélkül műveli megjelenése óta, a fentebb említett LotRO tündöklése és bukás után pedig olyan sokkal többre hivatott alkotások is a mikro-tranzakciók világában keresték (és több-kevesebb sikerrel találták meg) a megmentőjüket, mint az Age of Conan vagy a Star Wars: The Old Republic.

Az első teljesen online Elder Scrolls epizód éppen ezért volt mérhetetlen bátor mikor a PC-s startot rögvest a havonta levonandó dollárok bűvöletében álmodta meg. A terv nem jött be, a TESO nem tudott elég nagyot robbanni. A free-to-play váltást követően végre valahára konzolokon (Xbox One és PlayStation 4) is elérhető a játék dobozos és digitális formában is. Keressük most meg a legfontosabb választ az örök MMO kérdésre: érdemes-e életünkből akár több száz órát rászánni erre a játékra?

Történetünk ezer évvel a Skyrim előtt játszódik, Tamriel igencsak sötét időszakában. A rubint trónus üresen áll és egyszerre három, egymást cseppet sem kedvelő társaság is saját emberét kívánja ráültetni. Hab a tortán, hogy a daedra herceg, Molag Bal sem talált jobb szórakozást annál, hogy ormótlan kampókat dobáljon le a földre és azokon keresztül valamilyen úton-módon összeolvassza saját sivár világát a miénkkel. Ebbe a nem túl rózsás korba csöppen bele az általunk irányított főhős, egy felettébb hasznos képesség birtokában. Ugyanis karakterünk jelen pillanatban nincs lelke, ennek köszönhetően képtelen meghalni. Remek húzás, máris meg lett magyarázva miért kaszabolhatnak le minket ezeregyedszerre is a jött-ment szörnyecskék, s utána miért pattanunk fel mintha mi sem történt volna.

A számozott Elder Scrolls részek alapvetéseit teljesen átvette az online változat is. Szabadon kapcsolgathatunk FPS és TPS nézet között, bal és jobb mancsunkba pedig bármilyen fegyvert, pajzsot miegymást bepakolhatunk. A jól ismert fajok ezúttal három frakcióba tömörülnek, közöttük is meg kell találnunk indulás előtt a legszimpatikusabbat. Az újvonalas MMORPG-k tendenciáját követve a TESO is akció alapú harcrendszerrel operál. Nekünk magunknak kell felemelni a pajzsot, ha blokkolni akarunk, mi kezeljük a célkeresztet ezáltal pontosan meg tudjuk szabni hova repüljön a pusztító varázslat és kardcsapás.

Kasztok tekintetében nem dúskálhatunk az opciók között, a négy felkínált lehetőség (Dragonknight, Sorcerer, Nightblade, Templar) azonban kellőképpen izgalmasra és különbözőre sikeredett. Minden kaszt három képességfát kapott, a fejleszthető képességek tárháza viszont korántsem merül ki ezekben. Minden egyes fegyver és páncélfajta is saját skillekkel rendelkezik, a hozzájuk tartozó szintek pedig a Skyrimhez és elődeihez hasonlóan akkor fejlődik, ha eleget használjuk az adott kardot, páncélt, miegymást. Bizonyos képességszint elérése után döntési helyzet elé állít minket a játék. A skill csöppet át fog alakulni és ránk van bízva a metamorfózis után a két felkínált opció közül melyik tetszik jobban, például egy elsütött páncélvarázs gyógyítson is minket vagy aktiváláskor sebezze meg a minket körülvevő ellenlábasokat. Szabadon fejlődhetünk bármilyen irányba, lesz bőven mire elköltenünk a karakter szintenként kapott skillpontokat. Ezeken felül úgynevezett Skyshard-okat is gyűjtögethetünk melyek Tamriel egészén megtalálhatóak. Három összeszedett Skyshard után fog megjutalmazni minket a játék egy darab skill ponttal. Szintenként három alaptulajdonságunk (életerő, állóképesség, mágia) közül is megnövelhetünk egyet.

A szakmák területén sem ütközünk korlátokba. Más MMO-któl eltérően nem kell egy vagy két kedvenc jártasságot kiválasztatni, egyszerre fel lehet venni az összes mesterséget és olyan szinten foglalkozni velünk, ahogy csak úri kedvünk diktálja. Alapanyagokból kellő mennyiségű van elszórva a világban, az itt-ott felszedett tárgyakat pedig a városokban található munkaasztalokon darabjaikra is bonthatjuk.

Sarkalatos pont minden online kalandnál, hogy milyen minőségű és mennyiségű küldetést bocsájt a játékos rendelkezésére. Ezekkel a missziókkal sem fukarkodik a TESO. A megszokott menj ide-menj oda, ölj le öt disznót, szerezd vissza a mágikus mákdarálót, stb. típusú megbízások mellett nem egy érdekes darab is akad. Számukat tekintve pedig már az első területek bejárása után érezhető, ha elkapjuk a fonalat, sok száz órát fogunk Tamrielen tölteni.

A legfontosabb tényező MMO-k esetében az endgame, vagyis a maximális szint elérése után felkínált játéklehetőségek. Itt még sokat fejlődhet a TESO a későbbiekben. Jelenleg négyfős katakombákban apríthatjuk társainkkal az ellent vagy a Guild Wars 2-re hajazó PvP-ben csatlakozhatunk egy soha véget nem érő, örök háborúba a Cyrodiil nevű központi területen ostromgépekkel és minden mókával, ami az ilyen harcokban megszokott. Külön token-rendszert is kapott a PvP, valamint az aktuális győztes frakció adhatja Tamriel uralkodóját is, ami valljuk be nem kis dicsőség.

Sajnos hibáktól sem mentes az Elder Scrolls Online. Gyakran nem jelenik meg az adott NPC, akivel küldetésünk szerint beszélgetnünk kellene. Ilyenkor csak a játék újraindítása lehet az orvosság. Nekem egyszer sikerült textúrák közé is ragadnom, amin még a másik területre való teleportálás sem segített. További gond lehet még bizonyos területeken olyan nagy a játékos-populáció, hogy effektíve sorba kell állnunk ahhoz, hogy mi ölhessük meg az adott nevesített szörnyeteget.

A konzolos verzió portolásában nincs hiba, gond nélkül irányítható kontrollerrel. A quicksoltora kipakolható 5+1 képesség és 1 tárgy bőven elég. Grafikailag nem éri el a PC verzió maximális lehetőségeit, de ezt már megszokhatták a konzol tulajok. A napszak és időjárás változások ennek ellenéri kifejezetten jól néznek ki.

Lehetséges, hogy az első tíz játékóra után nem fog különösebben mély benyomást tenni rátok a játék. De ha rám hallgattok, akkor adtok időt és lehetőséget Tamriel világának, több mint valószínű, hogy csak a 10.-15. szint elérése után jön majd át a játék monumentalitása és grandiózus mennyiségű tartalma, valamint a tálcán kínált lehetőségek sokszínűsége.

Az E3-on bejelentett DLC további új területeket fog elhozni (Imperial City és Orsinium), érkezésükig pedig bőven akad elég tennivaló a játék foltozgatásával kapcsolatban.

A kvázi-MMO Neverwinter után megkaptuk az első igazi, nagybetűs konzol MMORPG-t, mely koránt sem tökéletes alkotás, de az arra fogékonyabbakat a TV elég tudja majd ragasztani. Fokozottan érvényes rá, hogy barátokkal nagyobb a móka és élvezetesebb a játék!

Értékelés: 7/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás