Oldal kiválasztása

Dungeon of the Endless – Játékteszt

Dungeon of the Endless – Játékteszt

A Dungeon of the Endless egy sci-fi köntösbe bújtatott, rogue-like dungeon-defense indie játék, RPG-elemekkel és tower defense játékmenettel megbolondítva.

Pár évvel ezelőtt még furcsán néztünk, amikor az indie fejlesztők első alkotásai megjelentek. Nem tudtuk hova tenni a retró játékokra hajazó grafikai stílust, a kihívást, a játékmenetet. Ám az is elmondható, hogy ezek a címek hozták meg a várva várt vérfrissítést a játékipar számára. Mára odáig jutott a dolog, hogy egy hónapon belül akár 5-10 új darab is megjelenhet. Nem könnyű fent maradni egy ennyire zsúfolt környezetben, de vannak, akik képesek maradandót alkotni.

Indie játékot fejleszteni relatíve egyszerű: legyen egy jó ötleted, némi alaptőkéd, tudj programozni, és lényegében ennyi. Nem kell nagy csapat (a Minecraft is egyetlen ember munkájának gyümölcse), nem kellenek dollármilliók (ha mégis, akkor a jó ötleteket a Kickstarter közössége meg szokta hálálni), elég az odaadás és a tudás.

A történet itt is másodlagos: egy lezuhant űrhajó maroknyi túlélőjével kell kijutnunk, számtalan, véletlenszerűen generált pályáról, az űrhajó Kristályának kijárathoz való eljuttatásával. Ez így leírva egyszerűnek tűnhet, ám itt jön a csavar a dologban, és a már említett stíluskavalkád is alapot kap.

Grafikailag kimondottan hangulatos darabbal van dolgunk, ismét a retro stílust erőltették, de személy szerint én teljesen elégedett voltam, megvan a maga bája az egésznek. Az irányítás kézre áll, gyakorlatilag percek alatt rá lehet érezni, a szereplők útkeresése is rendben van, nem akadtak be sehova, oda mentek ahova én akartam. A zenéről rendhagyó módon külön keretben teszünk említést, mert megérdemli. 

A játékhoz megjelent zenei album FlybyNo műve, online már elérhető, rajta 17 fülbemászó dallammal. Zenei stílusa ambient, ami a témához kimondottan jól passzol. Némi orgonakíséret társul hozzá helyenként, ami misztikus hatást kölcsönöz az egésznek: valami megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába az embert, amikor hallgatja. A zeneszámok játékon kívül is megállják a helyüket, kellően változatosak, dallamosak. A számokat akár külön-külön is megvásárolhatjuk, vagy egyben, mindezt tetszőleges összegért. 

 

Az első pályát alapjáraton kettő, általunk választott karakterrel kezdjük, ám ez csak a kóstoló, játszható emberből jóval több van, melyek fokozatosan nyithatóak meg. Tulajdonságaikban és speciális képességeikben mind különböznek, van, aki közelharcban jártas, valaki gépágyúval osztja a halált, van támogató, aki gyógyító csomagot is tud aktiválni, de létezik dühöngő berserker is. A pályákon random előforduló, vagy a szintén ritkán található árustól vásárolt felszereléssel erősíthetjük is őket.

A szintek szobákra vannak osztva, melyekbe a belépés egy körnek számít. Azt, hogy a túloldalon mi vár ránk, csak a kinyitás után tudatjuk meg. Általában ez valamilyen szörnycsapat, loot, csapatunkba felbérelhető karakter vagy egy üres szoba lesz. De leginkább az első. Kalandozásaink során négy különböző nyersanyagra is figyelnünk kell: a legalapvetőbb nyersanyag a Dust, egy por, amit mindentől függetlenül körönként kapunk. Ezt felhasználva fényt vihetünk a szobákba, ezzel aktiválva azokat. Csak az aktív szobákban tudunk védelmi ágyúkat és gépeket lehelyezni, ám az is korlátozva van, hogy egyszerre hány szobánk lehet aktív. A Tudománnyal a megfelelő helyeken fejlesztéseket végezhetünk, ennek az előbb említett védekezésben nagy szerepe van, hiszen amíg nem találtuk meg a kijáratot, addig a Kristályt óvni kell a hullámokban érkező támadóktól. Minden egyes kinyitott ajtó egy újabb veszélyforrás egyben. Az Ipar a modulokhoz kell, minden egyes védelmi eszköznek vagy nyersanyagot generáló gépnek saját költsége van. Végül, talán a legfontosabb, az Étel. Ennek segítségével gyógyíthatjuk, fejleszthetjük karaktereinket, illetve ennek a segítségével bérelhetünk fel más szereplőket. Valamilyen szinten mi dönthetünk arról, hogy melyikre van a legnagyobb szükségünk, de az egyensúly fenntartása létszükséglet!

Amint megtaláltuk a kijáratot, vihetjük is a Kristályt, ám ekkor beindul a végső roham az ellenfelek részéről is, így még korántsem érezhetjük magunkat biztonságban. 

Egyetlen problémát véltem felfedezni tesztelés közben, ami viszont nem is igazán probléma, és az nem más, mint a nehézségi szint. Hiába állítható, hiába kezdhetjük már rögtön Very Easy fokozaton a kalandot, 2-3 pálya után, amikor már összeszedtünk egy (általunk ütősnek hitt) csapatot, kellően felszereltük őket, vannak tartalékaink is, a gép képes elkenni a szánkat, és úgy átmenni rajtunk, mint úthenger a katicán. Ám sok más címtől eltérően, amik miatt dühöngve tépnénk ki a gépet a konnektorból, ez újrapróbálkozásra ösztönöz, hiszen a nagybetűs hangulat és a véletlenszerűen generált pályák mindig tartogatnak valami meglepetést, ami miatt érdemes ismét nekiállni.

Értékelés: 9/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Translate »