Oldal kiválasztása

The Wolf Among Us évadértékelő – Játékteszt

The Wolf Among Us évadértékelő – Játékteszt
8 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Telltale mesteri módon ért ahhoz, hogy képregényeket és a játékosok számára fontos történeteket adaptáljanak a képernyőinkre, és idén párhuzamosan futott két sorozatuk is. Vajon a Wolf Among Us felnőtt az elvárásokhoz? Évadértékelő következik.

A Telltale stúdiója idén töltötte be 10-ik életévét, melyek alatt számos remek játékkal ajándékozta meg a nagyérdeműt. Mégis a legtöbben az egyre inkább interaktív filmekre hasonlító Walking Dead sorozat miatt ismerik a srácokat (és hölgyeket), pedig számos, egyéb jó játékuk is készült, például a Back to the Future, a Jurassic Park, vagy a klasszikus Sam & Max és Monkey Island. Ezekben a címekben egy közös volt: kalandjátékok voltak.

Ugyanakkor a Walking Deadnél valami történt, és a stúdió – bármennyire is tiltakozik ellene – folyamatosan veszi ki a kalandelemeket a játékaiból. A Vissza a jövőbe öt részes sorozatánál nekem kimondottan tetszett, hogy epizódjai tele voltak fejtörőkkel (még ha nem is túl bonyolultakkal). A Walking Dead első évadában is volt még nyoma az ilyen próbálkozásoknak. Idén azonban a Walking Dead második felvonása és a Wolf Among Us teljesen nélkülözte ezeket az elemeket, és egyre inkább megszűnt játéknak lenni a játék, és átment inkább az interaktív film irányába.

Az interaktív filmként definiálhatjuk az olyan mozgóképalapú produktumokat, ahol a befogadó (itt most a játékos) egy-egy gomb lenyomásával befolyásolhatja a cselekményt, de csak meghatározható pontokon. Márpedig a Wolf Among Us esetében a mozgást leszámítva ez a helyzet. Megadott válaszlehetőségek közzött kell megtalálni a számunkra legszimpatikusabbat, vagy azt dönthetjük el, hogy bizonyos dolgokat milyen sorrendben fogunk meg, illetve egyes harci szituációkban mit használunk.

Ugyanakkor a Telltale játékait sosem a játékmenetért szerettük, hanem a történetért. A Wolf Among Us főszereplője nem más, mint maga Ordasfarkas, tudjátok, akinek Piroskára fájt a foga, csak aztán arra járt egy favágó, és megmentette a családot. A történet most Bronxban játszódik, valamilyen mágia folytán a szereplők ide kerültek, és egy fajta bűbájt használva vegyültek el az átlagemberek között. Farkasunk szerepe nem más, minthogy sheriffként fenntartsa a rendet a polgárok között. Egyik este aztán egy levágott fejet talál otthonának lépcsője előtt, így a feladatunk az, hogy kiderítsük, ki és miért öli a meseszereplőket.

Számomra a felütés kísértetiesen hasonlított a hazánkban is futó Egyszer volt, hol nem volt című sorozathoz, ezért is vártam érdeklődve a játékot, de valamilyen baleset folytán, csak most, nyáron sikerült végigjátszanom, így viszont egyben, az öt részt együtt. Azt kell mondjam, megérte minden egyes vele töltött perc. Ugyanakkor nem tudok elmenni az egyes részek hiányosságai mellett, mivel sokszor merült fel bennem az érzés, hogy ha nekem kellett volna egy-egy folytatásra hónapokat várnom, akkor ez bizony kevésnek bizonyult volna. Az öt epizód együttes időtartama körülbelül 8 órára rúg, és mivel egyben játszottam, eléggé pörgött a történet. Ugyanakkor a második és negyedik részben annyira nem történt semmi helyenként, hogy teljesen meg tudom érteni azokat a játékosokat, akik a szájukat húzták a megjelenéskor. Mindenkinek azt tanácsolhatom, hogy egyben játssza végig a játékot, mivel így egy izgalmas, fordulatokkal teli történetet izgulhatnak végig, rengeteg mondából és meséből felbukkanó szereplővel teletűzdelve. A hangulat fergeteges, a vizuális világ is egyedi, és éjszakánként kicsit a noir stílusú képregényekre hasonlít. Ha kimaradt, akkor az októberi nagy dömping előtt mindenképpen érdemes pótolni.

Értékelés: 8/10

Translate »