Tovább kalandoztunk a Magic to Master csodálatos világában, és eljutottunk a Megátkozott Hadúr hegyére, ahol a 40. szint feletti megpróbáltatások vártak ránk.

Újabb szintre léptünk a Magic to Master elvarázsolt univerzumában, aminek köszönhetően vadonatúj területek, valamint friss kihívások nyíltak meg előttünk, így ismét jelentkezünk egy rövidke beszámolóval, amit az elmúlt napok tapasztalatai ihlettek. Korábbi cikkünkben már kiveséztük nektek az indulás pillanatait, és mondhatni az első lépéseket, míg egy következő írásunkban a 20. szint feletti életet mutattuk be, hiszen a Boszorkánykirálynő Uradalmában számtalan kellemes élményben volt részünk, amelyeknek köszönhetően egyre inkább megkedveltük a 100 százalékban magyar fejlesztésű MMO-t. Kalandjaink azonban ennyiben nem merültek ki, így tovább bonyolódtunk a történetbe, és miután eljutottunk a Megátkozott Hadúr hegyére, egy újabb cikkre elegendő élményt szereztünk, amelyeket az alábbiakban foglaltunk össze számotokra.

Kattints a képre a nagyobb méretért.

Mint már említettem, a 40. szinten megnyílik előttünk egy újabb terület a Magic to Master világában, ami egy minden eddiginél másabb, ridegebb, sivárabb, nem utolsó sorban pedig veszélyesebb környék lesz. Míg ugyanis a Farkassámán Erdeje és a Boszorkánykirálynő Uradalma kellemes erdőségeket festett le előttünk, ahol már-már hallottuk a madarak csicsergését, addig a Megátkozott Hadúr hegye kis túlzással a felhők közelébe emel minket, ahol dimbes-dombos tájak, végeláthatatlan fennsíkok és ódon várromok várnak ránk. Olyan kietlen e táj, hogy szinte csak néhány fa marad életben a havas hegycsúcsok között, így bármerre is járunk, a legtöbb helyen a kopár sziklák kísérik utunkat. Alighanem a játék egyik legnagyobb, de mindenképpen legtágasabb területéről beszélünk, ami csak úgy nyüzsög az emlékezetes helyszínektől, így óriási élmény lesz először átlépni a barbár faluhoz vezető hatalmas várkapun, vagy a démoni katakomba irányába vezető kis kőhídon. Talán a helyszínek között is elfért volna még néhány rom, esetleg egyéb természeti képződmény, amelyek nem csak a tájékozódásban segítettek volna, hanem a hangulat megteremtésében is, de az összkép tekintetében az eddigi legegységesebb, leghangulatosabb térkép vár majd ránk, ahol természetesen nem csak nézelődhetünk majd, hanem harcolhatunk is.

Kattints a képre a nagyobb méretért.

A pálya nagy méreteiből kifolyólag talán a Megátkozott Hadúr hegye rendelkezik az eddigi legnagyobb számú ellenféllel, amelyekre a változatosság tekintetében sem lehet panasz. Megjelentek végre az általam már régóta hiányolt orkok – rögtön két változatuk is –, de találkozhatunk még az egyes helyszíneken különféle barbárokkal, vikingekkel, hegyi rémekkel, túlvilági harcosokkal és egyéb teremtményekkel. A helyszín keményfiúja természetesen maga a Megátkozott Hadúr, avagy Harkoon lesz, aki rettegett harcos, és 65-ös szint alatt nem is érdemes megközelíteni, hiszen kegyetlen főellenfél, akihez hosszú-hosszú út és megannyi küldetés vezet majd el. Az NPC-k tekintetében a főváros után ez a terület rendelkezik a legjobb felhozatallal, így több küldetésadó és helykitöltő, de a körítéshez elengedhetetlen karakter is éli mindennapjait a hegyekben, akiket szó szerint ezernyi küzdelemre kész ellenfél vesz körül. Hangsúlyozandó, hogy bármerre is járunk, szinte folyamatosan szörnyetegekbe botlunk, így garantáltan nem találkozunk olyan helyzettel, hogy ne tudnánk záros határidőn belül szintet lépni egy-egy újabb feladathoz. Szerencsére a korábbi tapasztalatokkal ellentétben a Hadúr hegyén már alig fordult elő olyan eset, hogy két tennivaló között elküldenek minket kaszabolni azért, hogy egy bizonyos szint elérése után folytathassuk utunkat, de a történetek kidolgozásában sem igazán találtam kivetni valót. Természetesen a hangulat miatt nagyon jó lett volna, ha például a barbár falu lakóit kifaggathatom a környékbeli legendákról, netán konkrétan a hely múltjáról, illetve arról, hogy miként lett Harkoon átkozott, mert ezzel nem csak a játékidőt, hanem a beleélési faktort is jobban megdobhatták volna a fejlesztők, de aki annyira kíváncsi, mint én, annak egyelőre a hivatalos honlapra érdemes ellátogatnia, ahol a legtöbb kérdésére választ találhat.

Kattints a képre a nagyobb méretért.

A pályával kapcsolatos általános észrevétel, hogy hiába kalandozhattam önfeledten a hegyek-völgyek között, gyakran egy kicsit mégis elveszettnek éreztem magam az óriási tájon. Amikor például barbár portyázókat kellett ölnöm az egyik küldetés miatt, percekig kerestem őket, és bár unatkozni egy pillanatig sem unatkoztam, de amennyiben például a feladat során az adott NPC elmondta volna, hogy a teleport mellett keressem ezeket a rettegett harcosokat, netán a pályákat kerületekre osztanák a fejlesztők, és úgy irányítanának minket a cél irányába, akkor sokkal gördülékenyebbek is lehetnének a bevetések. Pozitívum egyébiránt, hogy bár minden egyes feladat arra épül fel, hogy megritkítsuk az adott terület ellenséges létformáit, ezúttal mégis akadtak olyanok, amelyek esetében a harc már csak másodlagos, noha továbbra is kötelező volt. Az egyik mellékküldetés során például nem azért kellett vikingeket ölnöm, mert zavartak valakiket, hanem azért, mert össze kellett gyűjtenem messze földön híres fegyvereiket. Apróság, de mégis képes feldobni a Magic to Master élményét. Számomra igencsak fontos volt, hogy a játékban a 40. szint felett, de főként a Megátkozott Hadúr hegyének óriási területein nagy szerepet kaptak a különféle hátasok, így vásárolhatunk magunknak valamilyen jószágot, amivel sokkal gyorsabban juthatunk el egyik helyről a másikra, sőt mi több, akár még harcolhatunk is a hátukon ülve.

Kattints a képre a nagyobb méretért.

A játékot egyébiránt a harcos és a nindzsa után most ismét egy új kaszt oldalán próbálhattam ki, így a Magic to Master világának exkluzív karakterének, a petrunnak a bőrébe bújtam. Bár a másik két kaszt képviselője is elnyerte a tetszésemet, de eddig a petrun oldalán éreztem magam a leginkább biztonságban. A sötét mágia nagymestereként rendszeresen használja fegyverét is – én karddal próbálkoztam –, azonban erejét leginkább a természetfeletti adja, így támadó és védekező varázslatai egyaránt vannak. A petrunok hihetetlen erőt képviselnek, szó szerint a pusztítás mestereinek tekinthetjük őket, hiszen kiemelkedően jók a területre, de sokkal inkább a több ellenfélre ható varázslatokban, amelyekkel kisebb tömegeket is leteríthetünk egyszerre. Ha szeretjük a harcokat mágiával ötvözni, és inkább a támadás, mint a védekezés hívei vagyunk, akkor a petrunok oldalán óriási élmények várnak majd ránk.

Muszáj szót ejteni az elhangzottakon felül arról is, hogy a fejlesztők ismét rengeteg frissítéssel vértezték fel a Magic to Mastert, így újfent rengeteg újdonságnak, de inkább finomhangolásnak örülhetünk. Számomra különösen szembetűnő volt, hogy a kezelőfelületen megjelentek a felugró menük, amelyeknek köszönhetően sokkal egyszerűbben navigálhatunk a játékon belül, de rengeteg új objektum is megjelent a pályákon, amelyekkel a változatosságot szerette volna garantálni a csapat. A legutóbbi frissítés után például megdöbbenve láttam, hogy a Boszorkánykirálynő Uradalmában az aprócska, szürke és unalmas halászfalu helyett egy óriási várat húztak fel, méghozzá rengeteg NPC-vel és új feladattal a fedélzeten. Sok-sok ilyen módosítást kívánnék még a jövőben!

Kattints a képre a nagyobb méretért.

A fentiek alapján tehát a Magic to Master 40-es szint felett is rengeteg nagyszerű élményt képes nyújtani, és továbbra sem fásul bele az MMO-k többségénél ilyenkor általában már jelentkező érdektelenségbe. Sőt mi több, bátran kijelentem, hogy a játékban ekkor kezdődik meg igazán az élet, aki ugyanis egyszer betéved a Megátkozott Hadúr hegyei közé, azt garantáltan örökre fogva tartja majd az élmény és a hangulat. A mi kalandozásaink természetesen ezzel még nem értek véget, hiszen vár ránk egy újabb terület, egy újabb főellenfél és rengeteg kihívás, de erről majd egy következő cikkünkben olvashattok bővebben!

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás