In Between – Játékteszt
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A halál kérdésköre mindig kényes téma. Nem kevésbé nehéz, játékot készíteni róla. Majdnem minden játékban meghalunk, de konkrétan a halállal foglalkozó címet, keveset találunk. A Gentlymad ezen próbált változtatni az In Between elkészítésével.
Főszereplőnk egy fiatal férfiú, kinek felesége, kislánya van. És tüdőrákja. Az ő utolsó hónapjait követhetjük végig, a diagnosztizálástól a végkifejletig, tökéletes narrációval kísérve. Alapvetően egy puzzle-platformer játékkal van dolgunk. Egyre nehezedő pályákon kell keresztüljutnunk, ami már az elején sem egyszerű feladat, lévén a készítők gyakorlatilag egy álomvilágba tettek minket, ahol a gravitációnak nem sok szerepe van. Akár a plafonon is sétálhatunk, illetve egyetlen gombnyomással átsuhanhatunk egy másik falra. A fel-le, balra-jobbra irányokat kombinálva kell átjutnunk az akadályokon, ami tényleg nem lesz könnyű. Esetenként rengeteg próbálkozásba fog kerülni egyetlen szakasz átlépése, mert bizony a precizitás és a tökéletes időzítés ebben a játékban kulcsfontosságú. Sokszor egyetlen pici kapkodáson fog múlni a bukásunk.
Ám ezt rengeteg hasonló címről el lehet mondani. Szóval miben is más az In Between? Kérem szépen, a történetvezetése, a hangulata, az egész atmoszféra teljesen el lett találva. Kezdjük azzal, hogy nincs feltétlen főmenü az elején. Körülbelül egyből a játékban találjuk magunkat, azt szüneteltetve a főszereplőnk gyerekkori szobájában találjuk magunkat, tiniként, és egy árkád játéktermi gépet nyomogatva kerülhetünk vissza a „valóságba”. A történet szakaszokra van bontva, a haldoklás-fázisainak megfelelően, amiket egy bizonyos Elisabeth Kübler-Ross fogalmazott meg: Elutasítás, Düh, Alkudozás, Depresszió, Elfogadás. Minden szakaszon más elemek jelennek meg, az első Elutasítás (Denial) eleme például a sötétség, mivel főhősünk gyerekkori félelme, hogy egyedül marad éjszaka. Édesanya utasítása szerint, csak akkor győzheti le ezt a félelmet, ha szembenéz vele, így ezeken a pályákon a két oldalról támadó feketéség, csak úgy tartható kordában, ha éppen szemben állunk vele. Ám ugye ez nem mindig könnyű, lévén haladási irányunkkal sokszor ellentétesen érkezik. A második szakasz a Düh (Anger), amiben pirosan pulzál majdnem az egész pálya, demonstrálva az érzést, amikor kirúgtak minket, miután kiderült, hogy rákban szenvedünk. Az alapvetően is nehéz részek, itt már még inkább azok lettek, hála a velünk együtt vagy velünk ellentétesen mozgó, azonnali halált okozó elemeknek. A maradék három szakasz kiismerését a kedves Játékosra bízom, nem lesz csalódás, azt garantálom.
Bizonyos pályarészekre eljutva, képek nyílnak meg előttünk, éjszakai sátrazás, az esküvő, a ballagás, ehhez hasonló emlékek tömkelege vár ránk, miközben férfiúnkat végigvezetjük az úton. Elég erős atmoszféra lengi körbe emiatt az egészet, már-már együtt érzünk a karakterrel.
Zeneileg és hanghatásilag semmi rosszat nem tudok elmondani róla, minden a helyén van. Ami kiemelkedő, az a narráció. Kimondottan emeli a hangulatot a szövegolvasó orgánuma.
Aki szereti a hasonló címeket, az mindenképpen tegyen vele egy próbát, nem hiszem, hogy csalódna benne, ad annyi pluszt, hogy ne tudjuk letenni, maximum egy kis pihenő idejére, amíg lenyugszunk, mert mint ahogy már írtam, ez a játék bizony nehéz. A demó megtalálható a Steam oldalán, ahogy a teljes játék is.
Értékelés: 8/10
