A Nintendo hazai forgalmazója invitálásának eleget téve, egészen Bécsig utaztunk, hogy részt vegyünk a GameCity rendezvényen, ami egyben a Nintendo Wii U európai turnéjának egyik állomása is volt.

A Nintendo a következő generáció első hírnökeként, Európában november harmincadikán dobja piacra új készülékét, a Wii U-t. Bár specifikációját tekintve a Wii U megközelítőleg a jelen generációs PlayStation 3 és Xbox 360 szintjén van, mégis képes újszerű, "next-gen" élményt nyújtani. Ezt pedig a sokat reklámozott, akár tabletként is funkciónáló GamePadnek köszönhető, aminek képességeit olyan játékokon próbálhattuk ki, mint a Luigi’s Ghost Mansion, a New Super Mario Bros. U, az új Pikmin, a  Sonic & All-Stars Racing Transformed, a Rayman Legends, a Wii Fit U vagy a ZombiU.

Nintendo Wii U

A Wii U-hoz járó Pro kontroller első pillantásra hatalmasnak tűnik. Sőt, másodikra is, kézbe véve azonban hamar kiderül, hogy kellemes a fogása, és a nagy gomboknak köszönhetően legalább olyan kényelmes, mint a remekül sikerült Xbox 360 kontrolleré. Kialakítását tekintve se nyújt többet, mint bármelyik másik kontroller, ugyanazokat a gombokat és ravaszokat találjuk rajta, igaz, ezek elhelyezkedése kicsit más, mint a konkurenciánál, de az első esetlen próbálkozások után meglepően gyorsan és egyszerűen lehet akklimatizálódni.

 

A GamePad esetében sincs oka szégyenkeznie a Nintendo-nak, a tabletméretű kijelzővel ötvözött kontroller ugyanis remekül sikerült. A perifériát mérete ellenére kényelmes kézben tartani, a gombok és ravaszok mérete kellően nagy, ráadásul a súlyát tekintve pillekönnyű a GamePad. Így akkor se okoz gondot a használata, ha a stylus miatt csak az egyik kezünkben tudjuk tartani. Ami a kijelzőt illeti, nem kell, de nem is szabad a mai tabletek vagy akár a PS Vita minőségét elvárni. Nincsen FullHD támogatás, és a színek mélységét se adja vissza tökéletesen a GamePad kijelzője, de a célja nem is ez. Ellenben a rajta végrehajtott műveletek nem késnek, vagyis lagmentesen kommunikál játék közben a TV-vel, ami azért nem utolsó szempont. Funkcióját tekintve egyébként sokrétű használatra alkalmas a kijelző, és tényleg csak a fejlesztők képzelete szabhat határt annak, milyen extra funkciókat építenek a játékokba. A Sonic & All-Stars Racing Transformed esetében például egy felülnézeti, 2D-s térképen lehetett követni a pálya nyomvonalát, valamint virtuális visszapillantó tükröt is kapunk, a Rayman Legends-nél a kooperatív játék során vesszük hasznát, a ZombiU-nál pedig mindvégig szerves része az egyjátékos módnak a GamePad.

Játékok

Ahogy a bevezetőben is említettem, több játék is kipróbálható volt Bécsben, ezek közül mégis kettő volt az, ami emlékezetes perceket nyújtott a rövid próbakörök alkalmával. A Rayman Legends egyértelműen kimagaslik a felhozatalból. A UbiSoft a Rayman Origins-szel lefektetett alapokra húzta fel új, jövő év első negyedévében megjelenő platformerét, ami nem csak abból a szempontból nyújt többet, hogy új helyszínekkel, társakkal és veszélyekkel nézünk majd farkasszemet, hanem abból is, hogy maradéktalanul kiaknázza a GamePad nyújtotta képességeket, különösen offline kooperatív módban. Itt ugyanis a Pro kontroller segítségével irányítjuk Raymant, míg a GamePad érintőkijelzőjén a segítőtársat, Murfy-t. A feladatok pedig minden esetben ötletetesek és frappánsak, s úgy vannak kialakítva, hogy mindenhol szerepe legyen mindkét játékosnak. Murfy egyébként amolyan támogató szerepet tölt be, vagyis neki kell megvédenie Raymant, vagy az ő segítségével tud a főhős továbbjutni az adott pályaszakaszon.

 

A UbiSoft emellett egy másik sikervárományos játékával, a ZombiU-val is képviseltette magát a kiállításon. A poszt-apokalipszis utáni Londonban játszódó túlélő-horror-shooter az általa nyújtott atmoszféra alapján a Nintendo Resident Eviljének is tekinthető. A játék minden percben meglep, sokkol, s olyan helyzetekbe kényszerít, amelyek valóban ijesztőek. Személyében valóban egy igazi túlélőkaland részeseinek érezzük majd magunkat, s ezt a GamePad is igyekszik fokozni. A kijelző részben radar, részben inventory szerepet tölt be, de néhány esetben a mini-játékok is csak a segítségével lesznek megoldhatóak. Az inventory véges, használata során se áll meg a játék, így csakis biztos menedékben érdemes benne kutatni, míg a zárak kinyítása, vagy a mesterlövészpuska használata is a GamePad segítségével történnek. Szerencsére a UbiSoft úgy alakította ki a játékmenetet, hogy nem kell megosztanunk a figyelmünket, így tényleg csak akkor fogjuk a GamePad kijelzőjét lesni, ha arra a játék rákényszerít minket.

 

A Sonic & All-Stars Racing Transformed látványosan framerate gondokkal küzdött, a gyorsan suhanó járgányok egytől egyig akadtak. A probléma a megjelenésig orvosolható, de igazából ez az a játék volt az, aminél a GamePad képességei azért nem jönnek ki igazán, mert verseny közben nehéz megosztani a figyelmünket. A New Super Mario Bros. U ugyanazt kínálja, mint a Mario-történelem minden eddigi része, annyi extrával megfejelve, hogy a kooperatív módban itt is hangsúlyos szerep jut a GamePadnak. Társunk támogatására szükségünk is lesz, ugyanis téglákat pakolhat le vagy éppen megzavarhatja az ellenfeleket. A Luigi’s Ghost Mansion szintén remek példája volt annak, hogy a GamePad milyen szórakoztató lehetőségekre képes. A játékban ugyanis van egy játékmód, ahol négyen a hagyományos Wiimote-ot használva terelgetik Luigi-jukat, miközen az ötödik játékos a GamePadot használva, szellemként igyekszik elkapni a többieket. A csavar az egészben, hogy a GamePadot használó játékos a kis kijelzőt bámulva látja mindenki pozícióját, miközben a többiek csak akkor veszik észre a szellemet, ha lámpájukkal megvilágítják. Szórakoztató volt, ahogy a frászt hozod a többiekre, vagy ahogy ügyesen kicselezve őket, a hátuk mögé kerülve "kebelezed" be a védtelen Luigikat.

Konklúzió

A Nintendo Wii U abszolút pozitív benyomást gyakorolt ránk. Lehet, hogy technikailag ismét elmarad majd a Microsofttól vagy a Sony-tól, játékélményben azonban újat tudott mutatni. Fontos kérdés persze az is, hogy a szolgáltatások terén képes lesz-e felnőni az Xbox Live-hoz vagy a PlayStation Networkhöz a Nintendo, ezek nélkül ugyanis a Wii U nem több, mint egy itthon borsos áron (hivatalos magyar árcédula még nincs, de kb. 90-110 ezer FT-ba fog kerülni) kapható játékkonzol. A látottak alapján viszont annak egyelőre kiváló!

A kiállításon készült képekért kattintsatok ide.

 

Chilly a GameCity-ről:

A GameCity itthon hiánypótló rendezvény lenne. Nem csupán egy ingyenes rendezvényről van szó, hanem arról, hogy egy központi helyen számos kiadó felvonul, közszemlére teszi a karácsonyi vagy éppen a jövő év eleji megjelenéssel rendelkező termékeit, és árgus szemekkel figyeli, mikre csapnak le a potenciális vevőnek számító fiatalok. Természetesen egy sokkal nagyobb piacról beszélünk, ahol ráadásul nem csak hogy minden kiadónak van helyi (országos) képviselete, de sok játék német nyelven is jelenik meg, így például láthattunk németül kommunikáló Fable: The Journey-t vagy éppen Wonderbookot is.

Míg az osztrák fiataloknak szinte természetesnek számít, hogy különböző rangos rendezvényeken már jóval a megjelenés előtt kipróbálhatják kedvenc játékaikat (kicsit távolabbra utazva ott a gamescom, de a GameCity sem panaszkodhatott, szinte minden standon fejlesztői/debug konzolok voltak, azaz exkluzív, máshol kipróbálásra nem elérhető tartalmakat vittek ki a kiadók, amivel bárki játszhatott), nálunk sajnos komoly harcot kell néha azért is megvívni, hogy egy ilyen fejlesztői konzol éppen szabadon elérhető legyen ahhoz, hogy kivigyék egy kiállításra – hiszen ugyanazon a gépeken osztoznak az újságírók és a hazai képviseletek is. Ennek eredményeképpen itthon sokszor csak a már megjelent vagy review verziós állapotban lévő játékokkal játszhatunk az egyes kiállításokon (mert ahhoz bármilyen konzol kiállítható), pedig annál hatásosabb reklámkampányt nehezen tudok elképzelni, amikor egy rendezvényre kilátogató gyereksereg egészen a megjelenés dátumáig azzal győzködi diáktársait, mekkora királyság volt játszani az X vagy Y játék előzetes verziójával.

Amíg itthon virágzik a szürkeimport, illetve közel megfizethetetlen áron kerülnek legális forgalomba a játékok (ergo, túl kis tényezők vagyunk az európai térképen sokszor még ahhoz is, hogy egy-egy kiadónak érdemes legyen önálló képviseletet fenntartani), addig nagy változásra nem számíthatunk. Bécs viszont nincs messze, és mivel a kiállításra a belépés ingyenes, így nyugodt szívvel ajánlhatjuk olvasóinknak, hogy ha kirándulni támad kedvük, érdemes a Game Cityhez hasonló eseményekre rászánni egy napot.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás