Az őrült Borderlands világát egészen új formába ültették, és kalandjátékot készítettek belőle. A sajátos vizuális stílus és a Telltale játékaiból megszokott látványvilág szinte kiáltott egy ilyen produkcióért, a végeredmény pedig magáért beszél.

A Telltale Games már eddig is sok mindent letett az asztalra a kalandjátékok terén (pl.: a nagy klasszikus Monkey Island, a Sam & Max-sorozat, The Walking Dead), és ez alkalommal Pandora világába repít minket, ahol két főszereplőnk, Rhys és Fiona kalandjait kísérhetjük végig. Ez a játék (mint ahogy a készítő többi játékára is jellemző) több epizódból áll, szám szerint 5 darabból. Ezek majd idővel elérhetőek lesznek megvásárlásra vagy ha Season Pass-szal rendelkezünk, akkor amint elérhetőek, már játszhatunk is velük.

Történetünk nem habozik, és rögtön a közepébe vág a dolgoknak. Főhősünk épp keres valakit, amikor egy rejtélyes idegen leüti a fegyverével, és elkezdi vonszolni egy sivatagos rész közepén. Amikor megkérdezzük tőle, hogy milyen céllal ejtett rabul minket, egy bizonyos Gortys Projectről érdeklődik, és főhősünk belekezd a történet mesélésébe. Itt visszamegyünk a story elejére, ahol megismerjük Rhys háttértörténetét, nemezisünket Vasquezt és Rhys fő segítőjét Vaughnt. Egy félresikerült előléptetés után elhatározzák, hogy tönkreteszik Vasquez karrierjét, bármi áron. „A másik legjobb barátja”, Yvette segítségével eljutnak Pandorára, ahol egy szintén félresikerült vásárlás során megismerkednek a másik főszereplőnkkel Fionával és testvérével Sashával. Céljaik eléréséhez együtt kell működniük, és ahogy a Borderlandsben ezt már megszokhattuk, semmi sem megy egyszerűen. (A spoilerek elkerülése érdekében csak nagyon vázlatosan említettem a történetet, mert annyi fordulat van benne, hogy nem szeretném elrontani az élményt ezeknek az előre bemutatásával.)

:galeria:

A Telltale Games által készített játékokra jellemző, hogy nem egy főszereplővel dolgoznak, hanem a lehető legtöbb karaktert vonultatják fel. Minden karakter megjegyzi a játék alatt hozott döntéseinket, és később azok alapján reagálnak majd az egyes szituációkra. Ez a rendszer nagyon jól jön Yvette történetének bemutatásánál, ugyanis mindketten simlis csalók, és az üzletfeleik reakciói szerint kell alakítanunk válaszainkat. Minden epizód végén statisztikát kapunk arról, hogy a választásainkat rajtunk kívül az összes játékos hány százaléka választotta.

A grafika olyannyira el van találva, hogy szinte észre sem lehet venni, hogy nem épp a Borderlands-zel játszunk éppen. A hangok és az elmaradhatatlan dubstep aláfestés hibátlanul át lett emelve az eredeti játékból. Teljesen olyan érzést kelt, mintha egy interaktív filmet néznénk, és szinte beszippant magába az atmoszféra és a főhőseink frappáns, csipkelődő megjegyzései, és alig tudjuk letenni a játékot. Ritkán szoktam nevetni a szándékosan elhelyezett humormorzsákon a mostanában kiadott játékokban, de itt szinte minden 5-6. percben felnevettem a néha már teljesen eszement poénokon. Rhys bionikus szemével elemezhetjük a világban lévő személyeket és tárgyakat. A legjobb poénok ezeknek a leírásaiban vannak elrejtve, úgyhogy ki ne hagyjátok, hogy végigolvassátok őket.

Az első epizód körülbelül 3 órányi játékideje tele volt nagyon jó, vicces és fordulatos jelenetekkel. A story számomra a Cowboy Bebopot idézte, amiért szintén egy piros pontot érdemel a játék. Nagyon várom a következő epizódot, ahol tovább folytatódik főhőseink őrült kalandja.

Értékelés: 8/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás