Oldal kiválasztása

Resistance: Burning Skies – Játékteszt

Resistance: Burning Skies – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Resistance: Burning Skies kiváló példája annak, hogy zsebkonzolokon is működhetnek a belső nézetű shooterek, kár, hogy a Nihilistic fejlesztésében készült mellékszál nem tud kitörni a középszerből.

Áprilisban futhattunk egy próbakört a Resistance: Burning Skies kampányának első felét tartalmazó változatával, s akkor még úgy tűnt, PlayStation Vitán is van létjogosultsága a belső nézetű shootereknek. Ez a megállapítás azóta sem változott, a két analógkaros irányításnak köszönhetően ugyanis sokkal könnyebb aklimatizálódni, hiszen mindent ugyanúgy kell csinálni, mint nagykonzolon, mindössze néhány érintőképernyős extrát kell megszokni, s játék közben használni. A Resistance: Burning Skies ennek ellenére nem lett jó játék, a Nihilistic ugyanis csak nyomokban követte az Insomniac shooterének receptjét, s így kaptunk egy teljesen átlagos tucatlövöldét, amit maximum az ismert fegyverek és a Chimerák jelenléte különböztötet meg másoktól.

 

A Resistance: Burning Skies története 1951-ben játszódik, Ellis Islanden, ahol épp kezdetét veszi az amerikai Chimera invázió. A játék ennek megfelelően az első és a második Resistance között helyezkedik el, főhősünk, Tom Riley tűzoltó pedig véletlenül csöppen az események kellős közepébe. A sztori felvezetése után azonban csak sodródunk a cselekményekkel, semmi váratlan, s meghökkentő nem történik, közben pedig magáról a központi figuráról se tudunk meg többet, így teljesen mechanikusan, mindenféle beleélés nélkül teljesítjük a durván 6-7 órás kampányt egyes küldetéseit.

 

Ezt némileg feledteti a fegyverarzenál, ami nem csak a kínált mennyiségben, de a minőségben is messze túlmutat a hasonszőrű zsebkonzolos FPS-ek kínálatán. A Resistance sorozat ismert fegyverkínálatán túl kapunk egy számszeríjat is, aminek másodlagos funkciója például kifejezetten akkor lesz használható, ha szűk térben kell egyszerre sok Chimera katonát leszednünk. Az alternatív tüzelési módokat egyébként az érintőképernyő segítségével csalhatjuk elő, s ezek pontos használatáról rendre kis videóbejátszások informálnak minket. Szintén az érintőkijelzőt tapogatva tudunk gránátot elhajítani, ajtókat nyitogatni vagy sprintelni. Minden más azonban a jól megszokott konzolos shooterek irányítása szerint működik, azaz alkalmazkodni könnyű, s ennek megfelelően az irányítással egyetlen percig sincs probléma. A csúzlik egyébként fejleszthetőek is, mégpedig a Mass Effectből kölcsönzött köralakú fegyverválasztó-menün keresztül (egyben ez a fegyverválasztó is). A fejlesztésekhez a pályákon elrejtett kék kockákat kell összegyűjtenünk, amelyeket felhasználva különböző kiegészítőket aggathatunk a mordályokra, vagy épp azok sebzését növelhetjük, esetleg újratöltését gyorsíthatjuk meg.

 

A zseblövölde sajnos a nagygépes testvérekkel ellentétben nem kínál hatalmas bejárható terepeket, többnyire a konzol képességeinek megfelelő szűk folyosókon zajlanak az összecsapások, s amíg PlayStation 3-on rendre hatalmas hordákkal kellett farkasszemet néznünk, addig a PS Vitás mellékágban többnyire egyszerre csak 5-6 rosszarcú keresztezi az utunkat. A nehézség tehát nem ebből, hanem főleg a játék későbbi szakaszait jellemző lőszerhiányból ered, ez azonban sokkal inkább frusztráló, mint ösztönző hatású, a legtöbb elhalálozás ugyanis nem azért esik meg, mert bénák voltunk, hanem mert elfogyott a lőszer.

 

Ami az online szekciót illeti, itt se nagyon tud felülemelkedni a középszeren a Resistance: Burning Skies. Leginkább azért, mert a nyolcfős összecsapásokat ígérő multiplayer módban mindössze három játszható mód van. A klasszikus DM-TDM pároson túl kapunk egy Survival módot, ahol az elkapott emberi játékosok chimerává változnak át, végül pedig az nyer, aki sikeresen talpon tud maradni. A nem túl változatos kínálatot az se dobja fel, hogy van loadout-opció és fejlődési rendszer.

 

A Resistance: Burning Skies nem több, mint egy tucat iparosmunka. A Nihilistic letudta a kötelezőt, a PS Vita premierjére összehozott egy közepesen jó FPS-t, amivel sikeresen prezentálni tudta a Sony, hogy a Vita életképes zsebkonzol a zsáner számára, így csak abban reménykedhetünk, hogy a jövőben kapunk még zsebakciót, csak sokkal több odafigyeléssel és nagyobb szívvel elkészítve.

 

Értékelés: 5,5/10

Translate »