Anime beütésű cel shadinges JRPG képregényes sztorimeséléssel, amiben folyamatosan lehet váltani a gravitációs síkok között. Vajon mindez elég ahhoz, hogy a PS Vita egyik húzónevévé váljon?

Sokan mondták ezidáig, hogy ez a játék jelentette a döntő okot a PS Vita megvásárlása mellett, és a múlt évi gamescomon én is teljesen belelkesültem azt követően, hogy kipróbálhattam azt a Sony rendezvényén. Idén végre elérkezett az a pillanat, amikor nem csupán a PS Vitát, de kis késéssel júniusban a Gravity Rusht is a kezünkbe vehettük. Vannak olyan részei a játéknak, amik teljes mértékben teljesítették várakozásainkat, ám Kat kalandjai számos bosszúságot is tartogattak a számunkra.

Kat története elég homályos, hiszen hamar kiderül, hogy nem sokra emlékszik arról, hogy kicsoda ő, azt viszont elég hamar kideríti, hogy képes befolyásolni a körülötte lévő gravitációt, és egyrészt lebegni a levegőben, másrészt egy általa kiválasztott síkot (ami lehet például egy ház homlokzata is akár) stabil talajként használni, amíg csak el nem fogy az erre felhasználható ereje (ez az erő utána, ha visszaáll az eredeti gravitációs sík, újratöltődik). A két váltás között a levegőben "közlekedik" főhősnőnk, aki ezt a zéró gravitációs helyzetet arra is fel tudja használni, hogy ellenfeleket támadjon be (gravitációs rúgás), és a harcok nagy része ennek köszönhetően nem is a talajon, hanem így zajlik majd. Ez így leírva lehet, kicsit kaotikusnak hangzik (amíg meg nem szokjuk az irányítást, az is lesz), érdemes ezért megnézni a játékmenetet illusztráló videót.

A gravitációváltás következtében egy teljesen új módon közlekedhetünk a játékban megismert városban, és a harc során is más célzórendszert és támadási stratégiát kell használnunk. Ennek elsajáításában nagy segítségünkre lesz a játék elején a tutorial, amely elég lassan ismertet meg bennünket a történettel, ráadásul macerás és kicsit unalmas feladványokat ró ránk (gyűjts össze 7 kristályt – ezeket később fakultatívan is gyűjtögethetjük Kat képességeinek fejlesztésére, szerezz be bútorokat az otthonodhoz, és azokat vidd is haza magaddal), ám vele együtt azért a történet is folyamatosan halad előre, ráadásul bármikor interakcióba léphetünk a város lakóival, és mellékküldetéseket is teljesíthetünk további kristályokért. A sztori mesélése az egyes fejezetek között és közben interaktív képregényes stílusban történik, mégpedig valami eszméletlen jó megvalósításban. Az egyes képregénykockák között mi magunk lapozhatunk, és a kockákon belül is történnek apróbb animációk (szövegbuborékok, effektusok stb.), de ami igazán kiemelkedő az az, hogy a Vita ide-oda döntésével egyfajta 3D-s hatásban lehet részünk. A képregényes átvezetők és a cel shaded grafika kiválóan kiegészítik egymást, ennek köszönhetően folyamatosan a hangulat hatása alatt leszünk.

Nézzük hát, hogy mindezek után mik azok a fájó pontok, amik miatt mégsem állíthatjuk, hogy a Gravity Rush képes lett volna kihasználni az összes benne rejlő potenciált. Bár a kamerakezelés jól működik a gravitációs váltások között, és Kat hajának köszönhetően mindig látjuk azt is, merre van a valódi lefelé (ez egy óriási ötlet volt a fejlesztők részéről), sajnos a célzórendszer nem tökéletes, mert egyrészt ellenfeleink mozogni is képesek (mi pedig továbbra is az eredetileg kijelölt cél felé fogunk "esni"), másrészt pedig esetenként valahogy furán lettek kialakítva az objektumok határolóvonalai a játékban, és előfordul, hogy nem a kívánt síkra érkezünk. Ha pedig elrontottuk a gravitációs váltásunkat és a landolásunkat, akkor ugyan alapesetben nem kerülnénk bajba, hiszen megint elő tudjuk idézni a zéró gravitációt, ám egyrészt ilyenkor már sokkal nehezebb lebegés közben újra belőni a célpontunkat, másrészt pedig ne feledjük, hogy folyamatosan csökken a rendelkezésre álló energiánk, tehát sietnünk is kell – amiből aztán inkább kapkodás és újból elrontott célzás lesz. Idővel ugyan gyakorlottabbak leszünk, ám a későbbi, nagyobb és erősebb ellenfelek gyenge pontjainak becélzása elég frusztráló tud lenni.

:galeria:

A másik nagy negatívumot részben már érintettük, azaz az objektumok határai kissé elnagyolva lettek kialakítva, és csupán a harmadik fejezetig kellett várni, hogy "átessek" az egyiken, a senkiföldjére érve, ahonnan már lehetetlen volt az átlátszó textúrákon át megkeresni a hibás részt és visszajutni, így csak az éppen aktuálisan végzett küldetés félbehagyásával lehetett helyreállítani a kialakult helyzetet. Ez egy szabad mozgást és nyitott világot biztosító játékban azért lássuk be, elég nagy hanyagság. Apró negatívum a játék idegesítően unalmas és ismétlődő zenéje, amit egy mozdulattal ki lehet kapcsolni. Az érezhetően japán jegyeket magán hordozó és nem kicsit bugyuta történetmesélés és küldetések is biztosan lesznek, akiket untatni fognak, de a későbbiekben azért ezen a téren javuló tendenciát tapasztalhatunk, bár a végkifejlet óriási csalódás volt. Aki szereti az animés beütésű sztorikat, biztosan élvezni fogja a Gravity Rush történetét is, ám európai szemmel sokszor csak fogjuk a fejünket az IQ-hiányos párbeszédek olvasása során.

Összességében a Gravity Rush egy forradalmian új, ám kevéssé kiforrott játékmenetet kínál, ami tökéletesen illeszkedik a PS Vita képességeihez, ám szinte az egész alkotás azt sugallja, hogy egy zseniálisan jó ötletet csak félig sikerült kidolgozniuk a készítőknek. Kat története érdekes és egyedi, ám a végkifejlet bőven hagy kívánnivalót maga után, amit ugyan a folyamatosan élő és változó város és karakterei ellensúlyoznak egy kicsit. Értékeljük az ehhez a játékhoz hasonló újításokat, és ezt az értékelésünk is tükrözi, de azért egy esetleges folytatásnál már nem leszünk ennyire elnézőek.

Értékelés: 7/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás