A tíz évvel ezelőtti felejthető második Sötét zsaruk után vakmerő ötletnek tűnhet napjainkban feltámasztani egy kifáradtnak hitt sorozatot, a végeredményt látva azonban kijelenthetjük, akad még potenciál J és K ügynökben.

Ugyan hiába volt lehetőségünk jóval a hazai premier előtt megtekinteni a Men in Black – Sötét zsaruk 3.-at, nem volt könnyű eldönteni, jó, közepes, vagy éppen rossz filmnek tartsuk-e a látottakat. A tizenöt évvel ezelőtti szuperül sikerült első részt ugyanis öt évvel később egy teljesen felejthető folytatás követte, ami a következő tíz évre meg is pecsételte J és K ügynök sorsát. Barry Sonnenfeld rendező és a Sony azonban nagyon hitt a sci-fi/vígjáték vonzó erejében, s úgy gondolták, hiába élünk napjainkban a szuperhősök árnyékában, a két jól öltözött ügynök idegenekkel tarkított történetét még most is el lehet adni. Hogy ez mennyire jön be, azt majd a számok eldöntik, a filmet látva azonban vannak felemásak érzéseink.

 

J 15 éve védi bolygónkat az univerzum mocskától, és látott már néhány furcsa dolgot, de egy csápos, kocsonyás, nyolckarú lényt sem tart olyan érthetetlennek, mint szűkszavú kollégáját, K-t. Amikor utóbbi eltűnik, sőt, egy időhuroknak köszönhetően úgy tűnik, hogy talán sosem létezett, hű társa mégis jelentős kalandra vállalkozik, hogy megmentse.Visszatér a múltba, hogy az eredeténél leplezze le azt a földön kívülről irányított konspirációt, amely megpróbálja újraírni az emberi történelmet. A szolgálati időgép 1969-be, New York-ba repíti, ahol összefog az ifjú, de máris pókerarcú K-val (Josh Brolin). Csupán 24 óra áll a rendelkezésükre, hogy helyrezökkentsék az időt: a tét K élete, az ügynökség sorsa és az emberiség jövője.

 

A Men in Black – Sötét zsaruk 3. forgatása nem zajlott zökkenőmentesen, a forgatókönyvet ugyanis lényegében napról napra írták a készítők, s ez nem csak a történet vezetésén, de sajnos a párbeszédeken is meglátszik. Will Smith és Tommy Lee Jones párosa mintha kicsit fáradtnak tűnne, nem működik köztük az, ami az első részben igen, s ez leginkább annak tudható be, hogy a megírt dialógusok szörnyen unalmasra vagy nem túl viccesre lettek megírva. Aztán amikor beindul a film cselekménye, J pedig visszaugrik az időbe, hogy megmentse társát, ha nem is éles, de tetten érhető fordulatot vesz a Sötét zsaruk harmadik része. Egyrészt közhelyeket puffogtatva, de ügyesen nyúlnak a '60-as évek Amerikáját jellemző sztereotípiákhoz, másrészt J és a fiatal K (osh Brolin) párosa is jobban működik együtt, aztán amikor elérkezünk az Andy Warholos jelenethez, tulajdonképpen minden addigi hibáról megfeledkezünk.

 

A forgatókönyv hiányosságait jól ellensúlyozza a film látványvilága, amiben remekül segédkezik a 3D, ami nem tolakodó, mégis fontos szerepe van a jelenetekben (az egyik poén egyenesen erre épül), az akciók lendületesek, a CGI pedig túl vásári, de persze nem is ér fel mondjuk a Bosszúállókban látottakéhoz. Erre azonban nincs is szükség, a Sötét zsaruk sose küllemre, hanem sokkal inkább a tartalomra koncentrált, s bár most kicsit felemásan teljesít, azért a nagy szuperhős filmek gyűrűjében üde színfolt lehet J és K újabb monsztákkal színesített világmegmentő küldetése.

 

Értékelés: 5/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás