Oldal kiválasztása

Max Payne 3 – Játékteszt

Max Payne 3 – Játékteszt

Max Payne, a meggyötört, családját elvesztő New York-i ex-zsaru ezúttal Sao Paolo-ban próbál menedékre lelni, nem sok sikerrel. Személyi testőrként ugyanis egy tehetős család elrabolt tagja után nyomoz, hogy aztán a szálak összeérésével érdekes összeesküvéseket tárjon fel. Teszteltük a Max Payne 3-at!

Max Payne nyugodt szívvel pályázhatna a minden idők legpechesebb játékhőse címre, hiszen nyolc évvel korábban családja elvesztése után újdonsült szerelmét, Monát is kénytelen volt elengedni. Az addigra teljesen lecsúszott New York-i ex-zsaru az alkoholba és a fájdalomcsillapítókba menekült, a hányásában fekvő Max azonban sehogy se tudott megszabadulni démonaitól és fájdalmától. A történtek meggyötört és cinikus hőst faragtak belőle, akiben azonban valahol még mindig megbújt az ártatlan optimizmus, így régi barátja, Raul hívására Sao Paolo-ba teszi át székhelyét. Vajon a klímaváltozás gyógyír lesz Max múltja okozta sebeire?

 

A játék új helyszínén, Brazíliában személyi testőrként vágunk neki új életünknek. Megbízónk egy gazdag helyi vállalkozó, Rodrigo Blanco, akinek csinos, szegénysorból származó feleségét, Fabianát kellene megvédenünk a helyi gengszterektől. A sztori akkor pörög fel, amikor az egyik emberrablási kísérlet során sikerrel járnak a rosszfiúk, s csak hárommillió dollár váltságdíj ellenében hajlandóak elengedni Fabianát. Ekkor veszi kezdetét a New York-i visszaemlékezésekkel színesített két hetes időintervallumot felölelő akcióorgia, amelyben szerencsére nem csak a Branco família ripacs, pénzéhes, idegesítő családtagjai kísérnek végig, hanem társunk, Raul is, akinek támogatására rengeteg izzasztó pillanatban szükségünk lesz.

 

A történet vezetése azonban nem csak a Max Payne előző részeiben megismert képregényes elbeszélést, de a sablonokat se követi. A Rockstar egy egészen egyedi formába öntve meséli el a tizennégy fejezetből álló, magas hőfokon égő akciót. A játékban ezúttal ugyanis nincsen töltőképernyő, a Max Payne 3 tulajdonképpen egy interaktív élményt kínál, amiben aktív résztvevői vagyunk a cselekménynek. Az átvezető videók jól megkomponáltak, a kamerabeállások, a vágás, mind-mind Michael Mann legjobbjait idézi, de a 24-ből ismert, több jelenetet egyidőben bemutató pillanatok is csak erősítik a filmes hatást, miközben minden apró effektnek jelentősége van. A Rockstar ugyanis az elmosódott képpel, érdekes szűrőkkel, kieső pillanatokkal próbálja meg érzékeltetni Max mámoros állapotát, amire cinikus monológjaival teszi fel a koronát.

 

A változások természetesen máshol is tetten érhetőek, a Max Payne 3 ugyanis hiába maradt meg a run'n'gun vonalon, s hiába tekinthető még mindig egy ízig-vérig külső nézetes akció-shooternek, valójában sokkal érettebb képet fest le magáról, mint amit elsőre mutat. A játékmenet ugyanis kibővült egy apró újdonsággal, a fedezékrendszerrel. A Gears of War által bevezetett ötletes mechanika azonban nem tolakodó, egyetlen egyszer se fogjuk úgy érezni, hogy megtörné a játék lendületét, mégis teljesen átszabja a Max Payne-ről alkotott eddigi képünket. Miért? Mert a mesterséges intelligencia rákényszerít minket, hogy taktikázzunk, hogy magunk mögött hagyjuk az első két részben rögzült reflexeket, s ne akarjunk minden egyes ajtón bullet time-ot használva bevetődni. A harmadik részben ugyanis az MI taktikázik, ha szükségét érzi, akkor megpróbál minket kifüstölni a fedezékből, ha pedig ez se megy neki, akkor egyszerűen bekerít, vagy szimplán kihasználja, hogy túlerőben van. Az életcsíkunk pedig nem töltődik újra magától, a pályákon kevés, mégis jó arányban elosztott fájdalomcsillapító dobozokat találunk, és szerencsére a lőszerutánpótlás is mindig jókor jön. Ha már fegyverek, akkor érdemes megemlíteni, hogy most már csak három karabély lehet nálunk, amiből egyik valami komolyabb tűzerőt képvisel, míg mondjuk két pisztollyal vagy egy pisztoly és uzi párossal dupla fegyverforgatásra is lehetőségünk nyílik.

 

Ez az új játékmechanika pedig egyenesen azt eredményezi, hogy a Max Payne 3 nehéz játék, s ennek megfelelően akár közepes nehézségi szinten is 12-14 órás játékidővel teljesíthető csak. Ami ebből a szempontból kissé frusztráló, az a nagy köztes hézagokkal működő checkpoint-rendszer, ugyanis hiába verekedjünk át magunkat egy nagyobb hullámon, ha percekkel később meghalunk, kezdhetünk mindent újra. Ez azonban csak kezdetben, az új rendszer kiismeréséig lesz zavaró, ráadásul szinte egyetlen újrakezdésénél se futunk bele kétszer ugyanolyan szituációba, ami nem csak annak enged teret, hogy újra és újra, minél stílusosabban akarjuk teljesíteni az adott szakaszt, hanem annak is, hogy a Max Payne 3 az első perctől az utolsóig játszatja magát.

 

Ritkán ejtek szót a tesztalanyok technológiai oldaláról, azonban talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Rockstar Vancouver napjaink egyik legpofásabb, legstílusosabb, s technológiailag legjobban összerakott játékát tette le az asztalra. Az egyik legszembetűnőbb dolog, a helyszínek változatossága, nincs két ugyanolyan szoba, minden egyes szakasz aprólékosan kidolgozott, ráadásul a házilag barkácsolt RAGE motor könnyedén mozgat meg külső nagy tereket, és kisebb szobákat is. Ami mégis kiemelkedik a játék ezen frontján, az a teljesen folytonos animáció. Max-szel tulajdonképpen teljes 360 fokban képesek vagyunk lövöldözni, s tehetjük mindezt olyan folytonossággal, amire eddig egyetlen játékban se volt példa.

 

A Max Payne 3 szavatosságára se lehet panaszunk, a kampányban a fő sodor mellett ugyanis gyűjtögetésre is lehetőségünk nyílik (aranyozott fegyverek, különböző, a történet szálainak megértését segítő bizonyítékok), ha pedig végeztünk a sztorimóddal, még mindig lehetőségünk nyílik kipróbálni magunkat az árkád és multiplayer módban. Utóbbi négy játékmódot tartalmaz, amelyek között nemcsak a klasszikus deathmatch és team deathmatch található meg, hanem két egyedi opció is. A Gang Wars névre keresztelt játékmódban egy történet-központú küldetéssorozatban fogunk majd részt venni, ahol van karakterfejlődés, és lehetőség, hogy perkeket nyissunk meg, míg a Payne Killer esetében Max vagy társa, Raul Passos bőrébe bújhatunk, akikkel az ellenünk érkező rossz fiúk hullámait kell visszavernünk.

 

A harmadik rész olyan, mint a hagyma, lassan kell meghámozni, de ha sikerrel vesszük ezt az akadályt, akkor megmutatja csupasz valóját, azt a valóját, ami minden pillanatban rejt valami újdonságot. Lehet, hogy nem kapunk noir hangulatot, Monát vagy valkűröket, de a Max Payne 3 vitathatatlanul az elmúlt évek egyik legjobban összerakott játéka, ami nem csak játékmenetében, de a prezentáció területén is bizonyította, hogy úgyis lehet folytatást készíteni, hogy nem követjük szolga módon a nagy, mára klasszikussá vált elődök receptjét. Az új rész még mindig Max Payne, de már egy kiforrottabb, érettebb tálalásban, s erről az élményről vétek lenne lemaradni.

 

Értékelés: 9,5/10

Translate »