Oldal kiválasztása

Botanicula – Játékteszt

Botanicula – Játékteszt
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Az Amanita Design legújabb kalandjátékában ezúttal a természet kapja a főszerepet, hogy néhány botanikai kreatúra oldalán megmentsük hőseink erdejét.

A kalandjátékosok körében az elmúlt évek alatt igencsak komoly névvé nőtte ki magát az Amanita Design, akik immáron 2003 óta megveszekedett hívei a point and click műfajnak. Első és egyben legismertebb alkotásuk a Samorost volt, amellyel bemutatták, hogy flash alapokkal is lehet minőséget produkálni, amit az utóbbi években rendre meg is próbáltak reprodukálni. Előbb a Samorost folytatása, majd három kisebb cím után el is érkeztek az újabb áttöréshez, ha ugyanis korában nem, a 2009-ben megjelent Machinariumnak köszönhetően garantáltan az egész világ megismerte a csapat nevét. Habár a keménykötésű kalandorok igencsak szívükre vették, hogy a futurisztikus robottörténet keretein belül a logika és a brutális nehézségű fejtörők helyett gyakran a pixelvadászat élvezte a főszerepet, de kellemes játékmenete, különleges megvalósítása és innovatív megoldásai így is piros betűkkel írták bele nevét a videojátékok történelemkönyvébe. Néhány nappal ezelőtt pedig megérkezett az Amanita Design legújabb alkotása, a hasonló elvet követő trónörökös, amely a Botanicula címet kapta és egy egészen más koncepciót vonultat fel, de a háttérben meghúzódó játékmenet szinte mit sem változott a közvetlen elődhöz képest.

 

Robotok és futurizmus helyett ugyanis ezúttal a természet került a cseh fejlesztőcsapat érdeklődésének középpontjába, ami egyáltalán nem véletlen, hiszen játékukkal nyíltan támogatják a World Land Trust környezetvédelmi csoportot, akik az esőerdők érdekében szólalnak fel időről-időre. Talán éppen emiatt, de a Botaniculának egy nagyon fontos üzenete is van a játékosok számára! Ezt ugyan nem mondja ki – a Machinarium sem mondta ki soha –, de a „történet” felgöngyölítése közben a legtöbb játékosnak biztosan le fog majd esni, hogy itt azért jóval többről lesz szó, mint arról, hogy egyszerűen jól érezzük magunkat. Az alkotás nem használ sem szavakat, sem dialógusokat ahhoz, hogy elmesélje a Botanicula sztoriját, a művészetet és a képi ábrázolást hívja segítségül azért, hogy mindenki azt gondoljon a koncepció mögé, amit csak akar. Természetesen folyamatosan vannak támpontok a pályák során, akadnak átvezető animációk is, amelyekből kiderül, hogy egy kis csapat oldalán – név szerint: Mr. Lantern, Mr. Twig, Mr. Poppy Head, Mr. Feather és Mrs. Mushroom – az lesz a feladatunk, hogy megvédjük erdőnket a gonosztól, aki jelen esetben nem a kapzsi ember lesz, hanem egy őt megszemélyesítő fekete pókféle. A groteszk ábrázolású – ez jellemző a teljes műre is – gonosz teljes egészében párhuzamba állítható azokkal a gigavállalatokkal, akik a profit érdekében nem törődnek a környezetvédelemmel, csak önző módon azzal, hogy nekik minél több és több legyen. Ez a helyzet a játékbeli pókkal is, aki sok aprócska teremtmény segítségével megtámadja a hőseink lakhelyéül szolgáló erdő fáit, hogy azokból kiszipolyozza az életet, így rajtunk áll – vagy bukik – a harmónia és az egyensúly mielőbbi visszaállítása, amiért természetesen meg kell küzdenünk a gonosszal. Mindezek ismeretében feltehetően más megvilágításba kerül a Botanicula és a környezetvédelem párhuzama is, habár egyéb nézőpontok szerint is megközelíthető a koncepció, ami egyértelműen az alkotás egyik legnagyobb erőssége.

 

A másik pozitívuma pedig ezzel szemben a játékmenet, amely szinte teljes egészében a Machinariumban megismert szisztémára épül. A Botanicula alapjai ennek köszönhetően a klasszikus point and click kalandjátékokból származnak, ám a flash alapú megvalósítás miatt kissé másképpen építkeznek fel az elvégzendő feladatok. Így tehát elbúcsúzhatunk többek között a tárgykombinációtól, de a tárgygyűjtögetés sem a megszokott rendszeren alapul majd. Mindezek ellenére a Botanicula a kettődimenziós, oldalnézetes kalandokra fogja emlékeztetni a játékosokat, ahol minden egyes képernyőn interakcióba léphetünk a környezettel és az adott feladattól függően szedegethetjük össze a tárgyakat. A játékban tulajdonképpen feltűnés nélkül csúsznak egymásba a különböző szintek, amelyeken számtalan megoldásra váró küldetés fogad majd minket. Ezek többsége nem csak a történet fő szálát igyekszik felgöngyölíteni, lévén akadnak mellékes és gyakran opcionális teendőink is, de míg utóbbiak igencsak ritkák és könnyűek, addig előbbiek egymásból következnek és gyakran elég komoly nehézségi szintet ütnek meg. A legtöbb fejtörő természetesen nem csak a problematikához, hanem egyben a természethez is alaposan kapcsolódik, így például egy gesztenyecsalád elveszett tagjait kell összegyűjtenünk ahhoz, hogy karaktereinket egy következő szintre repíthessük el. A három elveszett gesztenyegyermeket az adott pálya különféle pontjain találhatjuk meg, és mi sem természetesebb, minthogy mindegyik bajba sodorta magát, így megoldást kell keresnünk a kialakult problémákra, amely máris három újabb fejtörőt fog eredményezni számunkra. Ilyen és efféle, gyakran már szerepjátékok bonyolultságával rendelkező küldetésekből épül fel a teljes Botanicula, amely képes az első pillanatoktól egészen az utolsókig újdonsággal kecsegtetni számunkra, legyen szó egy szokatlan főellenségről, egy ötletes fejtörőről, netán csak egy egyszerű, de szokatlan karakterről.

 

A Botaniculáról ugyanis tudni kell, hogy képes minden újabb képernyőn meglepetést okozni, hiszen a környezet esetében nem olyan szintű realizmussal került tálalásra, mint például a valamikori Flower, hanem egy művészi, de egyben groteszk módon. Talán sokan kinevetik majd, amit most mondok, de a játék küllemét leginkább a valamikori Kis vakond mesesorozattal tudnám párosítani – a halandzsa szöveg csak erősíti ezt a tényt –, hiszen ott láthattunk viszont hasonló megvalósítású élővilágot. Természetesen alaposabban megvizsgálva, a Botanicula egészen más, a megfestett körítés ugyanis itt valóban művészinek és nem mesésnek tekinthető, még akkor is, ha az egy meg nem értett művész kézjegyét viseli. Nagyon tetszett, hogy bár a legtöbb bogárra és egyéb kis növényre rá lehetett ismerni, az Amanita Design úgy alkotta meg a teljes küllemet, hogy az kellően egyedi és szokatlan legyen. Garantáltan sokan lesznek, akik mindezt nem tudják majd megkedvelni, ugyanakkor kijelenthető, hogy a csehek megpróbáltak stílusosat alkotni, ami véleményem szerint sikerült is nekik, habár önmagukhoz képest inkább csak azt mondanám, hogy tartották a szintet. Ami azonban még ennél is jobb, hogy a hanghatások alaposan ráerősítenek a grafika által teremtett furcsa, helyenként pszichedelikus hangulatra, a természet hangjai és a gyakran megmosolyogtató halandzsa szinkronok vagy hangeffektek pedig együttesen egy olyan egyedi atmoszférával ruházzák fel a Botaniculát, amilyenre eleddig még nem volt példa egyetlen videojáték esetében sem.

 

Természetesen minden éremnek két oldala van, így tesztünk alanya esetében is vannak olyan negatívumok, amelyek miatt a maximális pontszámtól sajnos elbúcsúzhat. Ilyen például az irányítás, amely a legtöbb esetben, mondjuk úgy az alkotás nyolcvan százalékában jónak mondható, azonban akadnak olyan fejtörők és részek, amikor szinte irányíthatatlanná válik a program és rendkívül nagy nehézséget jelent egérrel vagy billentyűzettel zöldágra vergődnünk vele. Ezekben az esetekben éreztem leginkább, hogy a játék érintőképernyős készülékekre is készült, hiszen egy iPad esetében könnyedén el lehetett volna hárítani az efféle akadályokat. Ami szintén nem volt még túl szimpatikus a Botanicula esetében, hogy nem nevezhető túl közlékenynek a program, így gyakran csak megyünk a vakvilágba, kattintgatunk ide, majd oda és végül valami biztosan kisül belőle, de logikát nem minden esetben találhatunk benne. Ezt a fajta rendszertelenséget a legtöbben nem szeretik, pláne nem akkor, ha nem csak a fejtörők, hanem a történet esetében is megtapasztalható.

 

Összességében azonban a Botanicula egy rendkívül egyedi videojátékként fog megmaradni emlékezetünkben, hiszen többek között csak az Amanita Design képes arra, hogy ilyen varázslatos formában tálaljon számunkra egy efféle koncepciót. Nyilván vannak hiányosságai a játéknak, mi több, közelről sem emlegethető egy lapon a több millió dolláros címekkel, de aki egyszer beleszeret ebbe a furcsa világba és rabul ejti a játékmenet, az garantáltan sosem fogja elfelejteni a Botaniculát, amely számtalan utalást tesz egyébiránt a való életre is, éppen ezért egy nagy adag tanító szándék is vezette a készítőket a fejlesztés során. Rá lehet fogni, hogy a külleme olyan, mint egy jobb flash játéknak, hogy nem igazi kalandjáték, de mindezekkel szemben van egy óriási ütőkártyája, amire ez van írva: egyediség. Ha másért nem is, akkor emiatt mindenképpen érdemes egy esélyt adni neki, főleg akkor, ha nagy rajongói vagyunk a point and click stílusnak.

 

Értékelés: 8,5/10

Hozzászólások

Translate »