Oldal kiválasztása

Shank 2 – Játékteszt

Shank 2 – Játékteszt
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Klei Entertainment bosszúszomjas vőlegénye, Shank ezúttal vendetta hiányában nem készül leszámolásra, a dél-amerikai esőerdőben játszódó folytatásban azonban így se mellőzi a módszeres kivégzéseket.

A 2010 augusztusában megjelent Shank a Kill Bill alapszituációjából táplálkozva, a letölthető címek egyik legvéresebb kalandjára invitálta a játékosokat. A Klei Entertainment játéka azonban komoly gyermekbetegségekkel küzdött, így a második résszel lehetőséget kapott a stúdió, hogy orvosolva a problémákat, a folytatás személyében egy olyan egy oldalscrollózos, 2D-s nézetben nyomon követhető akciójátékot tegyen le az asztalra, ami kitörve a "jó" jelzőből, felküzdje magát a zsáner legjobbjai közé. A végeredmény azonban ezúttal is felemás, pedig ezúttal is minden adott volt, hogy az EA támogatását élvező fejlesztőcsapat valami igazán emlékezeteset produkáljon.

 

A Shank 2-ben ezúttal nem egy véres vendetta történetét meséli el, Shank ugyanis dél-amerikai kiruccanása kellős közepén csöppen a dzsungel helyi lakóit elnyomó banditák gyűrűjébe, akik mit sem sejtve próbálták helyben hagyni az éppen utazó főhősünket. Innen pedig nincs megállás, Shank harcos amazonokat, zsoldosokat, farkasokat és kigyúrt fickókat mészárolva tesz rendet, s szabadítja fel a helyieket. Teszi mindezt némi misztikummal átitatott dzsungeles részeken, de kiszabadulva az erdő sűrűjéből kalandunk során megfordulunk kikötőben, kisvárosban, hajógyárban is. Az egysége, kissé borongós, mégis megkapó színvilág azonban nehezen megkülönböztethetővé teszi a lokációkat, amin az se segít, hogy a félvállról vett történet lényegében lényegtelen események egymás után hajigált sorozata. Amíg az első részben megvolt a motiváció, s meg volt magyarázva miért kell halomra mészárolni mindenkit, aki él és mozog, addig itt meglepően lazán kezeli a Klei Entertainment a történetet, mint olyat.

 

Ezzel szemben komoly fejlődésen esett át a Shank 2 irányítása. A koncepció egy fikarcnyit se változott, vagyis ezúttal is rendelkezésünkre áll (ezúttal egy szűkebb arzenál)  három különböző kategória, amelyeket nem csak a küldetések elején, de akár játék közben is variálhatunk, hogy aztán segítségükkel, s Shank akrobatikus mozdulataival ügyesen fűzzünk össze látványos kivégzéseket és akciókat. S mindez az okosan átgondolt új gombkiosztásnak köszönhetően végre valóban élvezetes, így nem a véletlen műve lesz, ha szépen megkomponált pillanatokkal küldjük túlvilágra az ellenfeleket. Ami viszont nem változott, az a kampány hossza, ami ezúttal is durván három óra alatt teljesíthető, többek között a meglepően rövid szakaszoknak, és az első részhez hasonlóan ötlettelen főellenfeleknek.

 

Cserébe viszont kapunk egy szintén megújult, új kooperatív játékmódot, ami ezúttal egy teljesen különálló szegmense a Shanknek, hiszen a horda módra hajazó Survivalben a haverok oldalán, amolyan árkád lövöldében lehet részünk, ahol a folyamatosan megnyíló szinteket kell az egyre nagyobb hullámban érkező ellenfelektől megvédenünk. Mindez színesítve lett a pontgyűjtéssel, amiből aztán megnyíló extrákat, úgy mint fegyvereket, kiegészítőket, s egyéb jóságokat vásárolhatunk. A rövid single módot jól egészíti ki az újdonság, így szavatosságát tekintve is hosszabb életűnek ígérkezik a Shank 2.

 

A Shank második részét apró finomhangolásai ellenére is nehéz normális folytatásnak tekinteni, sokkal inkább nevezhető Shank 1.5-nek az új epizód. Kár érte, mert az új irányításnak köszönhetően sokkal áramvonalasabb lett a játékmenet, ami ezúttal is dinamikus, látványos, de miközben gyermeki lelkesedéssel lőjük át a rosszfiúk agyvelejét, addig a szürke főellenfelek, a sztori teljes hiánya egyenlőre hozza ki a mérleget, így nem érdemel több pontot a Shank 2, mint elődje.

 

Értékelés: 7/10

Hozzászólások

Translate »