Oldal kiválasztása

Trónok Harca: Eredet – Játékteszt

Trónok Harca: Eredet – Játékteszt
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Nagy reményekkel álltunk neki a manapság egyre népszerűbbé váló Trónok Harca univerzum alapján készült stratégia tesztelésének, de mosolyunk nem maradt teljesen őszinte.

Várható volt, hogy a nagy sikerre való tekintettel hamarosan egy játékadaptációt is kap a George R.R. Martin által megálmodott A Song of Ice and Fire fantáziauniverzum, amelynek különböző köteteit immáron nem csak könyvben, hanem az HBO által készített filmsorozat keretein belül is megismerhette a világ, így többek között a hazai közönség is. Arra ugyan álmunkban sem gondoltunk volna, hogy 2011 végéhez közeledve már merevlemezeinken tudhatjuk a Magyarországon Trónok Harca: Eredet címmel megjelent alkotást – külföldön A Game of Thrones: Genesis –, ugyanakkor a játékot megismerve sem lelkesedünk túlzottan az ötletért. Előrevetítvén ugyanis a teszt végkifejletét, feltehetően az univerzumot ismerő legtöbb rajongónak óriási csalódást okoz a program, amely kitűnő volt könyvben, kiváló volt a televízió képernyőin, de videojátékként maximum a stratégiákat kedvelő fanatikusok szívét fogja megdobogtatni, merthogy a Trónok Harca: Eredet nem más, mint egy igazán keményvonalas RTS. Hogy mennyire volt szerencsés húzás egy rendkívül összetett történettel bíró világból ilyen műfajú programot készíteni, azt nem a mi feladatunk megítélni, de egy szerepjáték képében biztosan jobban fel lehetett volna dolgozni a George R.R. Martin által megálmodott sztorit.

 

A hálátlan feladatot egyébiránt a francia Cyanide fejlesztőcsapata vállalta magára, akiknek eleddig olyan címeket köszönhetünk, mint a Loki vagy éppen a Blood Bowl. Finoman szólva sem túl szerencsés referenciaanyagok ezek, a helyzet pedig az, hogy a stúdió minden bizonnyal nem a Trónok Harca adaptációval fog munkát találni magának a jövőben. Már az a tény, hogy a játék egy stratégia, számtalan fanatikust eltántorít a kipróbálástól, nem mellesleg ez a műfaj nem teszi lehetővé azt sem, hogy belemélyedjünk a történetbe, megismerkedjünk a belviszályokkal, az árulásokkal és hasonlókkal, amelyektől szó szerint csak úgy hemzseg R.R. Martin kitalált világa. Ez meg is látszik a kampány indítását követően, amelynek sztoriját egy mondattal össze lehetne foglalni. A történet egy Nymeria nevű harcos hercegnő körül forog, aki népét Westeros földjére vezeti a jobb lét és a letelepedés reményében. A korábban kinézett földrész azonban már jó ideje foglalt, különféle nagy múltú uralkodócsaládok tengetik rajta mindennapjaikat, a betelepülőket pedig természetesen nem nézik jó szemmel, így Nymeria és népe a mi segítségünkkel tudja csak megvetni a lábát a szárazföldön. Mielőtt belecsapnánk a kampányba, érdemes ellátogatni az oktató módba, hiszen a Trónok Harca egyáltalán nem letisztult és közérthető, sokkal inkább feleslegesen túlbonyolított játékmenetéről lesz híres.

 

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy máris felhívjam a figyelmet egy óriási hibára. Ugyan a tréningnek köszönhetően elsajátíthatjuk a játék irányítását, alapos betekintést nyújt majd számtalan opcióba, de mindezzel csak a felszínt kapargatjuk majd, így számtalan rendkívül fontos lehetőséget csak élesben próbálhatunk ki, ami rendkívül nagy negatívum. Szerencsére a játék kis hazánkban teljes magyar felirattal érhető el, ami sokat segít a tanulásban, de számomra még így is gyakran okozott nehézségeket a program, márpedig legalább két évtizede a valós idejű stratégiák rabja vagyok, így a Trónok Harca kezelhetetlenségén és átláthatatlanságán még magam is meglepődtem néhányszor. Ugyan folyamatosan rendelkezésünkre áll egy beépített, szintén teljesen magyar nyelvű, segítségekkel dugig megpakolt könyvecske, de ez mégsem helyettesítheti az olyan mélyreható oktatást, mint amilyent például a Total War-sorozat esetében megszokhattunk. Hogy magatok is megértsétek mi olyan nehéz a játékon, itt az ideje, hogy tisztázzuk annak menetét.

 

A Trónok Harca: Eredet egy a területfoglalásra kiélezett valós idejű stratégia. Az adott küldetés játéktere minden esetben különböző régiókra lesz bontva, amelynek csak saját főhadiszállásunk, a királyi palota lesz biztos pontja számunkra. A többi régió felett különböző cselekkel fogjuk átvenni az irányítást, így például követek küldésével, akik egyezséget kötnek az adott terület városával vagy várával. Ha sikeres az egyezség, elkezd áramlani felénk az arany, a terület ideiglenesen a miénk lesz. Ez azonban a legtöbb esetben átmeneti állapot, hiszen az ellenségnek is vannak követei, akik elűzhetik a mieinket, felülírhatják a szövetséget, ezáltal elvehetik tőlünk a régió irányítását. A játék alapját ez a folyamat képezi majd, de, hogy ne legyen túl könnyű dolgunk, számtalan nehezítést alkalmaztak a fejlesztők, így később képbe kerülnek a kémek, akikkel titkos megállapodásokat köthetünk vagy leleplezhetjük az ellenség cselszövőit, de küldhetünk lázadókat is az ellen körzetébe, hogy egy kis felfordulást idézzenek elő. Még később további különleges egységek társulnak majd hozzánk, amelyekről nem szeretnénk lerántani a leplet, kivételt képez azonban ez alól a hadsereg, hiszen bár a könyvek csak úgy dúskáltak a fenti lehetőséget ihlető árulásokban és hazudozásokban, de legalább olyan fontos szerepet kaptak bennük a háborúk is, amelyek természetesen a játékból sem hiányozhatnak.

 

Mielőtt valaki Total War-szintű összecsapásokra gondol, el kell szomorítsam, hogy itt a háború leginkább másodlagos tényező, ami annyit jelent, hogy maximum néhány katona, néhány egység vívja meg a csatákat, amelyek a könyvben milliók életét követelték. Seregre egyébiránt azért van szükségünk, mert előbb utóbb az ellenfélnek elfogy a türelme, cselszövéseinket, árulásainkat nem nézi jó szemmel – erről egy folyamatosan mozgolódó kijelző is biztosít minket – így fegyverekkel kíván majd revánsot venni tetteinkért. Fontos, hogy a kampányban egy adott pályán mindig többféle feladatunk lesz, első ízben általában néhány terület elfoglalása, ami nem csak presztízst, hanem a gazdaság kiépülését is eredményezi majd – arany nélkül nincsenek új egységek, később földművesek nélkül nincsenek katonák és így tovább –, de a vége a legtöbb esetben mindig az elkerülhetetlen háborúval zárul majd. Ezt természetesen mi is befolyásolhatjuk, hiszen foglyul ejtett ellenséges egységek szabadon engedésével például késleltethetjük a csatát, akárcsak azzal is, ha nem teszünk keresztbe úton-útfélen az ellenfélnek, nem gyilkoljuk le feleslegesen a katonáit és így tovább. A játék menete, illetve a köré felépített rendszer tehát tisztességesen fel lett építve, néha kissé átláthatatlan, de összességében derék munkát végzett a Cyanide csapata, a kérdés csak annyi, hogy a film és a könyvek szerelmesei vajon mennyire tudják elfogadni a stratégia stílusát?

 

Ha ez nem okozna elegendő problémát, akkor van itt még egy nagyon-nagyon komoly negatívum, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ez pedig a küllem, amire egyszerűen nem találunk jobb szót: ronda. A játéknak legalább tíz esztendős lemaradása van, én legalábbis az ezredfordulón megjelent Red Alert 2-höz tudnám mérni a küllemét, amire felesleges több szót pazarolni. Azzal, hogy ronda, mindent elmondtunk. Szintén nem sikerültek túl jóra a szinkronhangok, sőt, a zenékkel sem nagyon tudtam mit kezdeni, van minden, semmi sem hiányzik, csak éppen a minőség. Szerencsére legalább a magyar fordítás kellemesre sikerült, aminek köszönhetően legalább azt tudjuk majd, hogy mit kellene tennünk az állandó nagy zűrzavarban, ami a küldetések alatt fogad majd minket.

 

Nehéz bármit is összegzésként írni a Trónok Harca: Eredet című videojátékról, hiszen amennyiben egy ismeretlen univerzumban játszódna, még jó is lehetne, hiszen a játékmenettel nincs túl sok probléma, ellenben megbocsájthatatlan például a velős történet hiánya, valamint a borzasztóan csúnya küllem, hogy a fentebb ismertetett számtalan apró negatívumról ne is szóljak. Ugyan a Cyanide a napokban megígérte, hogy egy szerepjáték is készülni fog majd a Trónok Harca univerzum alapján, de amennyiben az is ilyen összecsapott lesz, mint az Eredet, akkor inkább köszönjük szépen, de nem kérünk belőle. Ha szeretjük a stratégiákat és nem érdekel minket a küllem, okozhat néhány kellemes percet a program, de George R.R. Martin fantáziavilágának a fanatikusai inkább kerüljék el, mert garantált csalódás lesz a végeredmény.

 

Értékelés: 5,5/10

Hozzászólások

Translate »