Az idei nyári uborkaszezont megtörve, augusztus végén megérkezett a legendás Deus Ex előzményeit taglaló Deus Ex: Human Revolution prológus, mely a klasszikus rész stílusjegyeit magán hordozva, modernebb körítéssel mesél el egy újabb összeesküvés-elméletet.

A nyolc évvel ezelőtt megjelent, s nem túl sikeres Deus Ex-folytatás után talán rizikósnak tűnhetett, hogy az Eidos Montreal egy folytatásra adta a fejét, de a közel négy évnyi fejlesztési idő alatt a fejlesztőcsapatnak volt ideje kikísérletezni a legjobb , végső összetevőket, melyek a sikerhez szükségesek. A montreáli csapat pedig semmit nem bízott a véletlenre, így vették az eredeti Deus Ex jól működő, klasszikus elemeit, melyeket itt-ott modernizáltak és áramvonalasítottak, az egészet pedig megtámogatták a sorozatra jellemző ármányokkal, árulásokkal és összeesküvés-elméletekkel teletűzdelt csavaros történettel, amit egy nagyon ízléses cyberpunk világba ágyazva mesélnek el nekünk. Azaz a Human Revolution legnagyobb erénye, hogy nem csak a mai igényekre fókuszál, hanem visszahozza mindazt, amiért évekkel ezelőtt megszerettük az eredeti Deus Ex-et is.

 

A Deus Ex: Human Revolution története durván huszonöt évvel az első rész előtt játszódik, 2027-ben, amikor a különböző implantátumokhoz való hozzáférés csak az igazán tehetősek számára volt biztosított. Amíg egy szűk réteg folyamatosan hozzájuthatott a mindennapokban is komoly előnyöket biztosító gépi beültetésekhez, addig a szegények félautomata fegyvereket ragadva igyekeztek szembeszállni az egyre erősödő elnyomással szemben. Főhősünk, Adam Jensen az egyik ilyen, dinamikusan fejlődő és terjeszkedő, meglehetősen befolyásos augmentációkat készítő cég, a Sarif Industries biztonsági főnöke. A biotech vállalkozás egyik alkalmazottja, s egyben Jensen kedvese, Megan Reed komoly áttörést ér el a fejlesztések során, az erről szóló beszámolóját azonban már nem tudja megtartani, a vállalatot ugyanis egy jól felszerelt terrorista-csapat szállja meg. A kutatókat kivégzik, Jensen pedig élet-halál között lebeg. A Sarif orvosai a technika segítségével megmentik főhősünk életét, Jensen pedig hat hónapnyi lábadozás után, implantátumokkal dugig pakolva készen áll, hogy felgöngyölítse a történtek hátterét.

 

Itt pedig kezdetét veszi a Deus Ex-et jellemző csavaros történetvezetés, ami ugyan nem rejt annyi meglepetést, mint az elődök, a visszafogottság mégis élvezhetőbbé, érthetőbbé teszi a sztorit, aminek alakításában a főhősünkkel folytatott cselekedetinknek is komoly szerep jut majd. A játék ugyanis jó néhányszor komoly döntési helyzetbe kényszerít minket, így lényegében ahány játékos, annyiféle történet és végjáték jellemzi a prológust. Az idillt egyedül az töri meg, hogy az egyébként nem túl sok, de annál élvezetesebb, izgalmasabb és jól kidolgozott mellékküldetések már nem befolyásolják alapvetően a történetet, pedig itt is kerülünk olyan helyzetbe, amikor morális döntések elé állít minket a játék, az eredmény azonban elmarad, így a minket körülvevő világ, és az abban élők csakis a fő sodor során végrehajtott tetteink után ítélnek meg minket. A hétköznapi embereket ugyanis az állandóan változó, cselekedeteinket kommentáló elektronikus újságon keresztül tájékoztatja a játék, így az NPC-k az itt olvasott tények ismeretében viszonyulnak hozzánk.

 

A játék legnagyobb varázsát az adja, hogy a különböző helyzeteket megszámlálhatatlan módon oldhatjuk meg. Ezt a fajta szabadságot a változatos fejlesztési lehetőségek jóvoltából még tovább bővítette az Eidos Montreal, így az öt alappillér (felfedezés, lopakodás, harc, párbeszédek és hekkelés) csak irányadó, az egyes stílusokat az is befolyásolni fogja, hogy milyen implantátumokra gyúrunk rá a szintlépésekkor. A pillérek közül a párbeszédek kevésbé lesznek hangsúlyosak, míg a felfedezésre és a hekkelésre biztosan szükséged lesz. A harc és a lopakodás vegyes használata kizárólag rajtunk múlik, de érdemes tudni, hogy a Human Revolution nem igazán díjazza az ész nélküli lövöldözést, így ha észrevétlenül szivárgunk be létesítményekbe, és csak leütjük az őröket, akkor sokkal magasabb pontszámmal fogunk gazdagodni, így gyorsabban tudunk majd fejlődni.

 

A Deus Ex emellett abban is nagyon erős, hogy nincsenek kötöttségek, nincsen megszabva, hogyan teljesítesz egy-egy feladatot, sőt, jó vagy rossz megoldások sincsenek, csak megoldások, így könnyen belekeveredhetsz olyan helyzetekbe, amikor a pálya elején még lopakodsz, de egy hiba miatt felfedezik az álcádat és kénytelen vagy  fedezékrendszeres tűzharcba keveredni, de hogy a túlerővel szemben mentsd a bőrödet, hekkelős képességeidet veted be, átprogramozol egy járőröző katonai robotot, ami időlegesen fedez, közben pedig kitalálod, mit tudnál még bevetni, hogy átverekedd magad a kialakult szorult helyzeten. És itt jönnek be a képbe a különböző augmentációk, ezek birtokában ugyanis még tovább keverheted lapjaidat, mert akár a láthatatlanságot bevetve észrevétlenül osonhatsz keresztül a járőröző őrök között, vagy  a maximumra tápolt fémlábaddal könnyedén leküzdheted a magasságot. A választás és a döntés a Te kezedben van, és a variációk tényleg széles skálán mozognak, így lehet, hogy a Te Jensened egy bivalyerős Terminátor, aki puszta kézzel emel és hajít el tárgyakat, és könnyedén verekedi át magát a nagyobb tűzharcokon is. Egyszóval egyedi ízlés és játékstílus függvénye, hogy ki melyik irányba fejlődik.

 

A Deus Ex: Human Revolutionnek azonban van jó néhány árnyoldala is. Hiába a korlátozottan nyitott világ, a részletgazdag irodaházak és egyéb épületek, a sok-sok felfedeznivaló, ha cserébe egy borzasztóan buta mesterséges intelligenciát, előző generációt idéző rongybaba effektust és arcanimációt, és sokszor idegesítő boss-fightokat kapunk. Mindezek felett azonban az ember hajlamos szemet hunyni, mert az a fajta kötetlenség és szabadságérzet, ami átjárja az egész programot, nem sok más játék sajátja. Az Eidos Montreal termékén érezhető, hogy elképesztő odaadással és hozzáértéssel nyúltak a franchise-hoz, mely kiváló elegye az FPS-RPG-lopakodós stílusnak. A fejlesztők közben az eredeti játék erősségeit is megőrizték, ahol pedig szükséges volt, ott modernizáltak, az egészet pedig egy elképesztően hangulatos, pillanatok alatt magába szippantó világban tálalják, így ha rajongsz a Blade Runnerért, szereted a cyberpunk stílust, és anno imádtad a Deus Ex-et, akkor a Human Revolution mindenképpen a Te játékod.

 

Értékelés: 9/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás