A Nintendóra sokan hajlamosak azt a címkét kitűzni, hogy csak ugyanazokkal a címekkel hajlandóak jönni a konzoljaikra, és nem mernek semmi újat kiadni. Ezt szerintem elég sok kiadóra nyugodtan rá lehetne aggatni, példákat nem szeretnék mondani, mert sok ember lelkébe beletaposnék.

De miért is kezdek egy ennyire provokatív bevezetéssel? Mert ez kell ahhoz, hogy megértsük, miért is lett a The Legend of Zelda: Breath of the Wild (a továbbiakban csak „Zelda”) egy mérföldkő a Nintendo szempontjából, és talán a videojátékoknál is fontos tényező.

A Nintendóra tényleg igaz, hogy ugyanazokkal a franchise-okkal jön ki a konzoljaira, de szeretnek markánsabban hozzájuk nyúlni, és a Zelda ezt nagyon jól be is mutatja. A főbb karaktereken és Hyrule földjén kívül mindenhez hozzányúltak, teljesen új játékmenet várja a játékosokat, új játékmechanikák, amelyeket aktívan használunk is, valamint hatalmas mennyiségű tartalom. A Square Enixnek a Final Fantasy XV-nél sikerült Nyugatra nyitni, ez most a Nintendónak is sikerült a Zeldával.

Maga a fő történet drámai lett, még ha egyszerűnek is tűnik: Link egy ismeretlen barlangban ébred, és amikor kijut onnan, egy jelentős részben elpusztított Hyrule-t talál. A pusztításért a Calamity Ganon a felelős, akit teljesen nem tudtak megállítani, csak elzárni, de a zár már gyengül, és Link feladata lesz rájönni, hogyan tudja elpusztítani Ganont.

Ezzel a történetleírással el is mondtam a játék főküldetését, mert az első pár percben ugyan fogja a kezünket a játék, és kapunk némi segítséget, de aztán megkapjuk a feladatot: „Pusztítsd el Ganont”. Ez egy hosszabb küldetés lesz (kivéve, ha speedrunner vagy), és közben pár alapdologgal megismerkedünk, DE (és ez egy igencsak nagy „de”) a Zeldában nem szükséges a főküldetést azonnal követni. Fentebb írtam, hogy hatalmas tartalommal bír a játék, és ez már az elején megmutatkozik, mert szabadon járhatunk Hyrule-ban, nincsenek megkötések. Ha kinézel egy célpontot, elmehetsz oda, és ez is a játék lényege: a felfedezés. Nagyon sok kincs, dungeon, mellékküldetés, gyűjthető dolog került a játékba, nagyon sok ismert karakter visszaköszön, de újakkal is találkozunk, így tényleg egy élő-lélegző világot kapunk.

Ami még érdekes a játékban, és szerintem ötletes, az hogy minden fegyver és pajzs egy idő után eltörik. Nincs az, hogy találunk egy brutális kardot, és onnantól gyerekjáték lesz az ellenfelek elintézése. Ez az elhasználódás stratégiai szempontból is fontos, mert sima ellenfelekhez nem kell durva fegyver, azokat érdemes a bossokra tartogatni. De egy másik ötletes dolog, hogy viharban nem érdemes fémből készült felszerelést használni, mert akkor belénk csap a villám, ami bizony fájdalmas.

Vad lovakat is képesek vagyunk betörni, és innentől lovagolva járni a vidékeket, így gyorsabban közlekedhetünk, és az ellenfeleket is lerohanhatjuk. Ha találunk valami különleges tárgyat, azt eladhatjuk, és tovább fejleszthetjük a felszerelésünket. Fontos része még a játéknak a főzés, ahol különböző hozzávalókat kell összeraknunk, és a végeredmény valamilyen hatással lesz ránk.

Ha már az új játékmechanikákat emlegettem, akkor egy-kettő újdonságra érdemes kitérni. Az első a mászás. Ugye sok sandbox-játéknál ott kezdődnek a bajok, ha egy falba ütközünk, nem tudjuk megkerülni, felette elmenni, pedig még lehet ott érdekesség. Itt nem lesz ilyen, mert Link képes mászni. Igaz, ez staminát fogyaszt, de ha ügyesek vagyunk, és jól fejlesztjük ezt a részt, akkor nincs akadály előttünk. A második és harmadik érdekességet lehet keverni is, így együtt kezelném őket. Van a siklás, amelyhez kapunk egy mini sárkányrepülőt, így nagyobb magasságokból élvezet a lefelé vezető út. A harmadik újdonság a pajzson való snowboardozás, ami ismét hasznos és gyors közlekedési formának bizonyulhat, ráadásul a sárkányrepülővel is lehet együtt használni.

Most áttérhetünk a látványra, ami szerintem a „csodálatos” jelzővel illethető. Nem kapunk fantasztikusan élethű részleteket, de erre nincs is szükség. Engem leginkább egy festményre emlékeztet a játék, a színek, a tájak fantasztikusak és változatosak, a karakterek kinézetébe se lehet belekötni. A zenék tökéletesen kiegészítik az eseményeket. Külön ugyan nem hallgatnám őket, de a játékkal együtt csodás a hangulatuk.

Remélem, a fentiek alapján már érthető a bevezető. A Nintendótól kaptunk ugyan egy Zelda-játékot, de nem a megszokottat. Teljesen az alapoktól építették újra, és nem féltek változtatni, új dolgokat kipróbálni. Látjuk az eredményét, hiszen a játék fantasztikus kritikákat és pontszámokat kap. Remélem, más fejlesztők is példát mernek majd venni erről. A Nintendo Switch tökéletes nyitócíme, ennél többet kérni már nehezen lehetne. Bárkinek merem ajánlani, Switchre vagy Wii U-ra, mindegy, mind a két platformon egy csodás kalandban lesz részünk.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás