Oldal kiválasztása

Blur – Játékteszt

Blur – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Az árkád versenyjátékok szerelmesei évek óta nem voltak annyira elkényeztetve, mint most tavasszal, hiszen két, nagyon hasonló stílusú játék is érkezett a témában. A Split/Second után a Blurt vettük górcső alá.

A Bizzare Creations csapatának neve a stílus rajongóinak már ismerősen csenghet, a srácok még a Dreamcast-érában megmutatták, mit is lehet kihozni az árkád játékstílus szűk korlátaiból, a kilenc évvel ezelőtt bemutatott Metropolis Street Racer ugyanis minden idők egyik legszórakoztatóbb játékaként van még most is számon tartva. A szellemi örökös, az Xboxok tulajdonosait megcélzó Project Gotham Racing is bizonyította, helye van a játékiparban a stílusnak, amit most némi ráncfelvarrással, teljesen modern köntösben, egy csipetnyi Mario Kart fűszerezéssel és teljes neonpompába öltöztetve frissítettek fel a srácok. A Blur ismét az arcade száguldozás szerelmeseihez szól, kivétel nélkül az összes nagy platformon, de vajon az éles szemléletváltás szükséges volt, vagy csak egy eszköz, hogy a régi elemek újrahasznosítását palástolja vele a csapat?

 

A Blurt még jóval megjelenése előtt volt szerencsénk kipróbálni, a készítők egy remekül összerakott, hangulatos és élvezetes, addiktív többjátékos bétával kedveskedtek a rajongóknak, több órányi körözgetés után pedig azonnal szerelembe estünk. A Blur a tavasz egyik várt megjelenése volt, és ez a teljes játék premierjét követően se változott, bár némiképp módosult az eddig kialakított kép. A játék lényegében egy Need for Speed: Most Wantedba oltott Twisted Metal, melynek egyjátékos módja nyújtja a legnagyobb meglepetést, és sajnos nem pozitív értelemben. A Blur ugyanis az őrült versenyzésnek a hangulatát, az aszfaltokon zajló eszeveszett összecsapások okozta adrenalinlöketeket kizárólag multiplayer módban képes megfelelően adagolni. A szóló mód mindenféle történetet mellőzve semmi másról nem szól, minthogy mi legyünk a "falu bikái", azaz kilenc nagymenő legyőzésével kell elérnünk, hogy minket övezzen a legnagyobb tisztelet. Az út természetesen rögös, mindegyik utcai király legyőzése előtt hat-hat versenyen kell bizonyítanunk, megérettünk a végső megmérettetésre, a versenyeken pedig nem mindig lesz elég dobogós helyen célba érni. Olykor különböző kihívásokat kell teljesítenünk, amikért cserébe úgynevezett fénypontokat kapunk, amiket specifikus rajongói feladatokkal és rajongóbázis-növeléssel egészíthetünk ki. Tulajdonképpen ez a PGR-ből jól ismert Kudos rendszer örököse, itt is szinteket léphetünk, szintlépés után pedig új, ütősebb járgányok és egyéb képességek birtokába juthatunk.

 

A játékmenet ismert, mindenféle fizikát mellőzve kell terelgetnünk járgányunkat, miközben a pályán elhelyezett különböző power uppokat gyűjtögethetjük, amiket aztán mindig a megfelelő helyzetben lesz érdemes elsütnünk. Ilyen például a shock, amit aktiválva lehetőségünk nyílik az előttünk haladó elektronikáját megbénítani, és így leállítani a járgányt. A villám bevetése lényegében három elektromos csapda pályára helyezését takarja. Aztán itt a shunt és a barge, melyek mindegyike lökethullámot keltve vágja neki a falnak az ellenfelek autóit. Előbbi az előttünk haladókat, utóbbi pedig az éppen előzésre készülőket vágja ki a pályáról. Emellett lehetőségünk lesz bevetni olyan klasszikusokat, mint a nitro, vagy a mine, amivel aknákat tudunk elhelyezni a térkép egyes pontjain, de ha a villáskulcs jelű power-upot sikerül felszednünk, akkor négykerekűnk menetközbeni megjavítását is kezdeményezhetjük, a pajzs pedig a támadások ellen nyújt védelmet. Végezetül felszedhetünk hőkövető rakétát és energiafegyvert. A fegyverek szerencsére jól kiegyensúlyozottak, mindegyiknek megvan a maga szerepe – támadó és védekező -, így hármas csomagunk – ennyi lehet nálunk egyszerre -, mindig jó szolgálatot fog tenni.

 

Összesen három játékmód közül választhatunk: a sima Race, a Destruction és a Checkpoint nem nyújt túl változatos kihívásokat, nehézségüket tekintve azonban komolyan vért fogunk izzadni, mire teljesítjük őket. Egyrészt már legkönnyebb fokozaton is kegyetlenül nehéz legyűrni az AI-t, aki gátlástalanul és irgalmatlanul büntet minden egyes hibát. Mindig hiba nélkül alkalmazzák a különböző power uppokat, a legváratlanabb pillanatban csapódnak nekünk, hogy kilökjenek, vagy egy kiszemelt fegyver megszerzését megakadályozzák. Online hozzáférés hiányában mégis megbirkózni a feladatokkal és a versenyekkel, mert bár nagy valószínűséggel megkopaszodunk, mire sikerrel vesszük az akadályokat, mégis óriási érzés, mikor a kilenc főellenfél járgányát elnyerjük. Nem lesz könnyű feladat, az egy-egy elleni küzdelmek során alaposan oda kell majd tennünk magunkat.

 

A Blur mégis az online módban domborít, és ezt már a többjátékos béta tesztelése során is érezni lehetett. Az online kihívásban az ismert séma nem módosul, különböző játékmódokban kell versenyeket nyernünk, dobogókat szereznünk és persze minél több rajongót "toboroznunk". A szóló módban meglévő 25-ös szintkorlát ennek megfelelően kitolódik, egészen 50-ig, így bőven lesz lehetőségünk, hogy új járgányokra, képességekre tegyünk szert. A pályák változatos karakterisztikája egyébként fontossá teszi, hogy folyamatosan váltogassuk autóinkat, illetve azok modifikációit, a lobbi rendszer pedig kitűnően átlátható és könnyen kezelhető, minden fontos infót tartalmaz, öröm ránézni. A multiplayer egészen más tempójú játék képét festi le, a hangulat egyértelműen magával ragadja az embert, így a Blurt nagyon nehéz letenni, ráadásul a könnyű irányításnak köszönhetően a stílustól eddig idegenkedők is hamar rákaphatnak a Blur nyújtotta élményre. Akár osztott képernyőben is versenghetünk, ennek főleg a baráti társaságok fognak örülni.

 

A játék alatt duruzsoló grafikus motor remekül teljesít, nagyobb összecsapások, például húszfős online meccsek alatt is zökkenőmentesen, stabil képfrissítéssel fut a játék. Bár a látvány elsőre kicsit idejétmúltnak tűnhet, a fiatalabb generációt megcélzó, neonszínben pompázó külcsín hamar megszerethető, az effektek gyönyörűek, a licencelt autók pedig minimális törésmodellt kaptak, bár ennek jelentősége nem igazán van. A zene az ilyen játékok alá jól passzoló elektronikus vonalat képviseli, és ugyan a kommersz vonalon halad, ha fogékony vagy a pergősebb dallamokra, akkor ezen a téren se okoz csalódást a program.

 

A Blur legnagyobb vonzereje a többjátékos élmény nyújtotta hangulatban rejlik, a játék ekkor mutatja meg, mire is képes valójában. Tonnaszámra rendelkezésre álló kihívások, online lehetőségek, beépített Facebook vagy Twitter funkció és végtelennek tűnő tartalom várja a játékosokat, így ha nem szeretsz magányosan, AI vezérelte járgányok ellen körözgetni, a Blur mindenképpen remek választás lehet, hiszen a játék minden ereje ebben a funkcióban lakozik.

 

Értékelés: 7,5/10

Translate »