Oldal kiválasztása

Doctor Parnassus és a képzelet birodalma – Filmkritika

Doctor Parnassus és a képzelet birodalma – Filmkritika
11 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Terry Gilliam színes, változatos filmográfiája egy újabb érdekes mozival bővült, bár az ex-Pythont ezúttal se kerülte el a balszerencse, hisz a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma forgatása közben hunyt el Heath Ledger.

Terry Gilliam képzelőerejének csak a filmjeit támogató stúdiók tudnak határt szabni, a rendező mégis olyan változatos filmográfiával bír, amit nagyon sok kortársa megirigyelhetne. Bár munkásságát jó pár felejthető produkció is jellemzi, Gilliam mindig képes volt valami egyedi varázst és atmoszférát varázsolni alkotásai köré. A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma azonban ezúttal se hozott szerencsét az ex-Pythonnak, ugyanis Heath Ledger hirtelen jött halálával minden reménye elszállt Gilliamnek, hogy valaha elkészül a film. Végül három nagylelkű színész, Depp-Farrell-Law trió húzta ki a csávából a filmet és a rendezőt, és már csak egyetlen cél lebegett mindenki szeme előtt: Ledger tiszteletére elkészíteni a színész utolsó alakítását felvonultató mozit. Így a The Man Who Killed Don Quixote szerencsétlensége után Gilliam újult, duplázott erővel gyorsan átírta a forgatókönyvet, a három nagylelkű, önzetlen színészhármas pedig apait-anyait beleadott, hogy méltó búcsút vehessünk egy zseniális művésztől.

 

A színházi társulatával utazó Dr. Parnassus – Christopher Plummer – páratlan lehetőséget kínál napjaink közönségének. Varázstükrén keresztül a földi realitásból a határtalan képzelet fantasztikus világába léphetnek át; választhatnak fény és öröm, vagy sötétség és bánat között. E mágia mögött azonban sötét titok lappang. Parnassus évszázadokkal ezelőtt fogadást kötött az ördöggel, és elnyerte a halhatatlanságot. Később, amikor találkozott élete szerelmével, egy újabb egyezséggel fiatalságra cserélte halhatatlanságát. Csakhogy az ördög ezért az ifjú Valentinát, a mágus lányát kérte, akiért eljön, amint betölti tizenhatodik születésnapját. A határidő közeleg, ezért hogy mentse szeme fényét, Parnassus köt egy utolsó fogadást: az nyer, aki elcsábítja az első öt lelket. A Doktor a társulat vad, komikus és lenyűgöző figurái közül annak ígéri lánya kezét, aki segít neki nyerni. Kalandos, és minden képzeletet felülmúlóan szürreális utazás veszi kezdetét időn és téren át.

 

A film második felében csatlakozik a történethez a már sokat emlegetett három vendégszínész, akik Tony – Heath Ledger, Jude Law, Johnny Depp, Colin Farrell – addig mutatott arca helyett egészen új oldaláról mutatják be a karaktert. Amíg Ledger egy bohókás, vicces fazon, addig Gilliam átírt forgatókönyve szerint ugyanez a karakter Johnny Depp képében egy hősszerelmes, Jude Law pedig egy álmodozóként mutatja be a cirkuszhoz véletlenül csapodó szereplőt. A címszereplő Dr. Parnassaus-t alakító Christopher Plummer és a Mr. Nicket – maga az ördög – alakító Tom Waits között hihetetlenül működik a kémia, párosuk jelenetei egytől egyig letaglóznak és magával ragadnak. Ugyanígy említésre méltó alakítást nyújt a Doktor lánya, Valentina – Lily Cole – iránt gyengét érzelmeket tápláló Anton mellékszerepében Andrew Garfield, aki fiatal kora ellenére nagyon érett alakítást nyújt. A színészi teljesítmények elemzésének végére hagytam a a kis növésű Percy-t alakító Verne Troyert, aki már arcmimikájával képes mosolyt csalni az ember arcára, mégis a nagyszájú törpe képében ő mutatja a legjobb alakítást.

 

Terry Gilliam az elmúlt években nem igazán büszkélkedhetett olyan filmekkel, amikre örömmel emlékezett vissza a mozit kedvelő néző, hisz a Tideland és a Grimm is hamar eltűnt a süllyesztőben, azonban a Doctor Parnassus és a képzelet birodalmában mind a rendező által megálmodott vizuális élmény, mind a mese elmesélése sikeresen forrt egybe. Egyesek szerint se füle se farka az egésznek, szerintem csak szimplán hagyni kell sodródni magunkat az eseményekkel, a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma ugyanis egy csodálatos mese, és aki nem képes a film két órájára kiszakadni a szürke hétköznapokból, az valóban nem fog tudni kellemes pillanatot kiragadni ebből az álombeli utazásból.

 

Értékelés: 8/10

Translate »