Oldal kiválasztása

Band Hero – Játékteszt

Band Hero – Játékteszt

A Guitar Hero újabb mellékágat kapott, csak ezúttal nem az elektronikus zene, hanem a könnyed, emészthetőbb, rádióból bömbölő slágerek, a mindenkinek eladható pop muzsika került előtérbe.

A Guitar Hero sorozat még 2005-ben PlayStation 2-ön kezdte meg hódító útját, amit egészen 2007-ig az Activisiontől különválló Harmonix fejlesztett – azóta a Microsoft égisze alatt ők készítik a Rock Bandet. Ezzel megkezdődött a ritmusjátékok hajnala, ez a menetelés pedig a mai napig töretlenül tart, hiszen az elmúlt négy évben számos új epizódot, külön, egy-egy együttes életútját bemutató mellékágat kapott a sorozat, majd a kiadó felismerve, hogy ezen szegmensben is akad még egy nagy rés, idén két fronton is új dologgal támadott. A DJ Hero – teszt hamarosan – az elektronikus zene és az R’n’B szerelmeseit célozta meg, mostani tesztünk alanya pedig a partijátékok színes táborát bővíti, ugyanis a Band Hero a popzenei felhozatal színe-javát vonultatja fel, így a rádióból bömbölő klasszikusok és a VIVA tévén felnőtt generációk lelhetik örömüket ebben a mostohagyermekben.

 

A Band Hero tehát azoknak a fiataloknak és azoknak a családoknak szól, akik szeretik és értékelik a minőségi popzenét. A dallistában olyan neves, a Hero-sorozatot eddig messziről kerülő előadók nevei bukkannak fel, mint David Bowie, Y.M.C.A., Robbie Williams, No Doubt, Maroon 5, Aly & AJ, Taylor Swift, Hilary Duff, Lily Allen, Nelly Furtado, Spice Girls, Janet Jackson, míg a kicsit rockosabb, a Guitar Hero szellemiségéhez talán közelebb álló dalokat olyan bandák képviselik, mint a The All-American Rejects, a The Airborne Toxic Event, a Santigold, a The Kooks, a Yellowcard vagy a The Last Goodnight.

 

A játék kezdetén egy plázakoncerten kezdjük a pályafutásunkat, ahonnan kitörve folyamatosan másszuk majd meg a ranglétrát, végül pedig igazán exkluzív, puccos bulikon csillogtathatjuk meg zenei tudásunkat. Ehhez ugyanaz a játékmenet párosul, mint a Guitar Hero 5-ben, tehát a családdal vagy a haverokkal egy teljes bandát alakíthatunk, lehet dobolni, gitározni, basszusozni és persze énekelni is, de ahogy a Guitar Hero-ban, itt is lehetőségünk nyílik ezek kombincáiójával élni. A játék szokásos módjai között találjuk a party play-t, ami azonnal elérhetővé teszi számunkra az összes rendelkezésünkre álló nótát, a számok pedig automatikusan elindulnak, így a házibuli alatt nem kell dalokat válogatnunk meg cserélgetnünk. Ha valaki meghall egy számára kedves dalt, bármelyik plasztikhangszert megragadva lehetősége van akár játék közben is beugrani és zenélni egy picit. A kampány mód koncepciója se változott sokat, ezúttal is csillaggyűjtögetéssel kell biztosítanunk előrejutásunkat, hiszen csak a megfelelő pontok birtokában válnak elérhetővé az új, friss számokat tartalmazó helyszínek. A játékmenet tehát ugyanazon az elveken alapszik, mint a Guitar Hero-ban, azonban több extra kihívás is került a játékba. Lehetőségünk van dalonként három extra csillagot gyűjteni, amiket különböző hangszerekre bontott manőverek esetén vagy játékstílus után kaphatunk meg, ráadásul sokszor csak teljesen összeállt bandával teljesíthetők a challenge-k. Emellett achievementek és trófeák begyűjtésére is inspirál minket a Band Hero. A dalokban ugyanis úgynevezett "titkos hangokat" rejtettek el a fejlesztők, és amolyan kincsvadászat keretén belül ezeket meg kell találnunk és persze le kell játszanunk. Összesen húsz ilyennel lesz dolgunk, és ha megvan mind, akkor megkapjuk a Treasure Hunter – Kincsvadász – díjat.

 

A Band Hero perifériái terén is történtek változások, ugyanis Európában elsőként debütált, némileg felturbózott, kényelmesebb gitárokkal, és egy sok ponton változtatott dobbal együtt kapható a játék. A váz ugyanis sokkal stabilabb lett, végre rögzíthető a lábgép, a cintányérok pedig a korábbi szögletes formák helyett végre köralakúak lettek, a pergő- és tamsor szivacsos rögzítést kapott és a szenzorokat is máshol helyezték el. Ennek köszönhetően a legkisebb leütésre is érzékenyek, az érintőfelületek kiemelkednek a keretből, így könnyebb eltalálni őket.

 

A játék igazi mostohagyermeke a sorozatnak, ami a csili-vili körítésen kívül szinte semmi újat nem tud felmutatni. Az Activisionnek a sok-sok mellékág helyett lassan azon kellene fáradoznia, hogyan tud vérfrissítéssel új életet lehelni az egyre csak fáradó szériába, ugyanis hiába az új becélzott réteg, a DJ Hero is bizonyította, csak nagyon kevés embert mozgat meg, a tömeg még mindig a gitározás és a bandázás önfeledt öröméért szereti a sorozatot. A Band Hero pedig eme eszme csúfos megerőszakolása, hiszen a popdalokban nagyon kevés az olyan dallam, amit gitárral pengetve kell eljátszanunk, a szintit, vonósokat vagy fúvósokat mímelni pedig nem egy élvezetes dolog. A harsány színek, a csinált, identitászavaros, feledhető "sztárok" pedig csak egy bizonyos réteget fognak megmozgatni, hiába hiszik sokan, hogy a Singstar vagy a Lips nyomdokain igazi partijátékká nőheti ki magát a Band Hero. Az igazán nagy előadók klasszikusaiból pedig kevés van, olyan meg főleg, amit ezzel a koncepcióval otthon jól elő lehet adni egy szűk családi vagy baráti körben.

 

Értékelés: 7/10

Translate »