Oldal kiválasztása

Soul Calibur V – Játékteszt

Soul Calibur V – Játékteszt
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Egy ideje komoly identitási problémákkal küzdő, elődjei hagyományainak hátat fordító sorozat a Soul Calibur, amely ötödik részével talán végre megtalálta azt az utat, amit a jövőben járni fog.

Az elmúlt években komoly reneszánszát élik a bunyós játékok, így a Street Fighter-sorozat mellett a Mortal Kombat is visszakanyarodott a gyökerekhez, mégis akadnak olyan franchise-ok, amelyek örökségük sikerei ellenére évek óta képtelenek kilábalni a mélyrepülésből. A Tekkent valószínűleg lassan utoléri a végzete, míg a Namco verekedős játéka, a Soul Calibur az ötödik résszel igyekszik visszaterelni magát arra az ösvényre, ahonnan tizenhét évvel ezelőtt óriási sikerként robbant be a köztudatba. Látva a végeredményt, bizakodóak lehetünk, mert a telt idomokkal és fegyverrel kevert bunyókkal operáló széria új felvonása hibái ellenére kellemes meglepetést okozott a kora tavaszt jellemző pezsgő játékéletben.

 

A Soul Calibur V történetébe tizenhét év ugrással kapcsolódunk be az aktuális eseményekbe, amelynek fő helyszíne a korabeli, bár fiktív elemekkel alaposan teleszórt Magyarország. A közel két évtizedes ugrás egyben azt is jelenti, hogy új főhősök igyekeznek megküzdeni a sorozat nagy becsben tartott kardjáért, akik nem mások, mint Sophitia leszármazottjai, Patroklos és Pyrrha. De búcsút inthetünk Kilik és Seung Mina párosának, akiknek helyét Xiba vette át, míg Taki helyett tanítványa, Natsu, Xianghuát pedig lánya, Leixia helyettesíti, de Zasalamel, Talim, Yunsung, Amy és Rock sem kapott ezúttal meghívót. Az új szereplők néhány sajátságot leszámítva egyébként elődeik jellegzetességeit örökölték meg, mindezek ellenére teljesen újra kell tanulnunk a jól begyakorolt mozdulatokat, de ennek hátterében sokkal inkább az új játékmechanika, nem pedig a szereplők nem ismert mozdulatai és képességei állnak.

 

A játékban ugyanis amellett, hogy megmaradt a vertikális irányú mozgás lehetősége, bemutatkozott a Critical Gauge, ami tulajdonképpen egy olyan extra sáv, amit jól időzített ütésekkel, kombókkal és védekezéssel tudunk feltölteni, hogy aztán a lehető leghasznosabban felhasználva azt, pusztító csapásokkal sújtsunk le ellenfelünkre. A Critical Edge aktiválásával teljesen leapasztjuk a métert, ilyenkor azonban a Mortal Kombat X-Ray mozdulatsoraihoz hasonló, igazán hatásos és látványos kombót vihetünk be. Ha nem akarjuk teljesen elfogyasztani feltöltött Edge-csíkunkat, akkor az újonnan bevezetett Brave Edge mozdulatokat vethetjük be, amelyek kiválasztott karakterünk egyedi mozdulatait, offenzív támadásait turbózza fel egy rövid időre, s jóval kevesebb energiát fogyaszt, mint a Critical Edge. Ami szintén újdonság, hogy a Guard Impact már mnden irányú támadást képes kivédeni, a védekezés azonban energiába kerül, így egy meglehetősen komoly taktikai elemmé válik a képesség.

 

A játékmechanika azonban egy második rétegből is áll, ami még tovább színezi a játékmenetet: A Guard Burst tulajdonképpen lehetetlenné teszi a folyamatos védekezést, hősünk ugyanis egy idő után megtörik a támadások alatt, ilyenkor pedig védtelenül püfölheti őt az ellenfél. Ezt igyekszik ellensúlyozni a Just Guard, amit úgy tudunk aktiválni, ha támadás beérkezése előtt egy pillanatra lenyomjuk a védekezés gombot, és azonnal elengedjük azt. Ilyenkor a jó ütemezés miatt nem von el energiát a Critical Edge-ről a játék. Így a Soul Calibur V egy olyan bunyós játékká lépett elő, ahol bizony a taktikázáson és lehetőség szerint az offenzíván lesz a hangsúly. Ezzel a Namco elérte, hogy az unalmas türelemjátéknak vége, s segítségével meggyorsítva a párharcokat, végig izgalmas mérkőzéseket vívhatunk.

 

Az újdonsült lehetőségeket azonban csak az online kompetitív módban tudjuk igazán kihasználni. A Namco sajnos mostohagyermekként kezelte a kampányt (durván három óra alatt végigjátszható), amelynek történetmesélése egy olcsóbb gyerekkönyv szintjét se üti meg, ráadásul a különböző játékmódok, mint az árkád mód, a Quick Battle, a Legendary Souls (néhány nagyon durva ellenfelet vonultat fel). Ezzel szemben az online mód szuperül sikerült, pazar élményt kínál, amit elsősorban a jól sikerült netkódnak köszönhetünk. Tartalomban sincs hiány, kapunk replay módot, jól menedzselt Ranked módot, nyithatunk hatfős szobákat, ahol a nézők elemezhetik mérkőzéseinket, élőben követhetik az eseményeket, a Coliseum pedig egy valóban globális, átfogó lobbi, ami szintén remekül funkciónál.

 

A Soul Calibur V szolid egyjátékos lehetősége ellenére is egy jól sikerült, az új és régi közönséget egyaránt megszólító epizód lett, ami hónapokig akár napi kikapcsolódást kínáló online módja mellett elképesztő részletes látványvilágával és részletes karakterkészítőjével is képes a fotelba szögezni.

 

Értékelés: 8/10

Translate »