Jurassic World: Újjászületés – Filmkritika
Már szinte meg se lepődünk, hogy a Universal néhány évente előrukkol egy újabb dínós folytatással, ha úgy érzi, hogy van rá igény. Most azonban végre sikerült meg is reformálni ezt a kihalás szélén álló franchise-t.
Bár az utóbbi években rájárt a rúd a Jurassic-szériára, a bevételi adatokat tekintve az iránta tanúsított érdeklődés nem hagyott alább. Úgy tűnik, a közönség még mindig vevő a „milyen lenne, ha a dinoszauruszok köztünk élnének” témára, ha azt egy A-listás sztárokkal teli, nagyszabású kalandfilmben láthatja, de azért ne feledjük, hogy ebben hatalmas szerepe van az 1993-as klasszikus által lefektetett alapoknak. Az eredeti film ikonikus elemei és nosztalgikus hangulata adja azt az bizonyos Steven Spielberg-varázst, amit minden rész próbál valamilyen formában továbbörökíteni. Mert lényegében emiatt szeretjük a Jurassic-filmeket, ez az, amiért képesek vagyunk hetedjére is végignézni, miként szaladnak az emberek a dínók elől. Reménykedünk benne, hogy az új film talán újra meg tudja idézni azt eredeti szellemiségét. Az Újjászületés ebből a szempontból valóban egy újjászületést jelent a sorozat számára.
A 2022-es Világuralom már nem sok lehetőséget hagyott a Jurassic World kifulladt történétének bővítésére. Spielberg személyes ötlete volt, hogy inkább térjenek vissza a gyökerekhez egy önálló folytatással, amit az eredeti film forgatókönyvírójával, David Koepp-pel közösen dolgozott ki. A sztorit és a szereplőket megújították, de minden más téren ragaszkodtak az első rész bevált módszereihez. Így harminckét év után először olyan Jurassic-filmet kaphattak a nézők, ami döntően az őslényekkel szembeni túlélési szándékról szól egy trópusi környezetben.
A történet szerint a klímaváltozás és a világjárvány hatására a dínók terjeszkedése drasztikusan visszaszorult a legutóbbi film óta. Már csak az Egyenlítő környékén található néhány méretes példány, ez pedig kapóra jön egy befolyásos gyógyszerkonszernnek, ami a legnagyobb (és legtovább élő) őshüllők DNS-ét akarja hasznosítani az orvostudomány javára. A konszern képviselője fel is fogadja a prominens katonai előéletű Zora Bennett-tet, hogy vezessen egy akciót a DNS-minták megszerzésére az eredeti Jurassic Park szigetén. Persze a dolgok bonyolódnak, amikor kiderül, hogy a szigeten egykor génmanipulált dinoszauruszokat hoztak létre, amiknek egy része még ma is szabadon garázdálkodik.
Van tehát egy profi szakemberekből álló csapat, akik a küldetésükre koncentrálnak. A másik szálon egy hajótörést szenvedett civil családot láthatunk, akik csak próbálnak élétben maradni a szigeten. A két eseményszál egy ponton összekapcsolódik, de addig mindenkinek jut elég játékidő, hogy megfelelő módon ki tudjon bontakozni. Persze a Jurassic-történetek esetében ez a kibontakozás jórészt négy-öt szereplőre korlátozódik, hiszen a többiekkel előbb-utóbb úgyis végeznek a dinók. És sajnos ez a film legnagyobb problémája: a kiszámíthatóság.
Eleve olyan szereplőkkel dolgozik, akiknek a jelleme már a korábbi részekben is előfordult, vagyis hamar meg tudjuk állapítani, kinek mi lesz a sorsa. A gyógyszercég képviselőjét kizárólag a pénz motiválja, így várható, hogy megalázó halált fog halni. Ezzel szemben a legfiatalabb kislány bármennyiszer kerül életveszélyes helyzetbe, Jurassic-film még sosem ölt meg kiskorút, így e téren nem kell szívfacsaró képsorokra számítanunk. Szintén kikövetkeztethető, hogy az egyéniséggel nem rendelkező csapattagok idővel elhullanak, ahogy azt is jó előre sejteni lehet, hova vezet a főszereplő erkölcsi fejlődése.
Zora Benetten egyébként érződik, hogy a franchise főszereplői közül őt szánták a magnum opusnak. Van benne Alan Grant tudásából, Ian Malcolm humorából, Ellie Sattler érzékenységéből, Owen Grady bátorságából és Claire Dearing munkamoráljából. Ennek ellenére kevés jelenet van, ahol igazán megmutathatná a képességeit, és ez nem a rendező vagy Scarlett Johansson játékának hibája. Egyszerűen túl erős karakter ő ahhoz, hogy ne homályosítaná el a társait, ha még többet szerepelne. Mellette így azért kapunk némi mélységét a Jonathan Bailey által alakított Dr. Henry Loomistól, vagy a Mahershala Ali által megformált Duncan Kincaid tengerésztől. Ők alapvetően nem komplex figurák, a film során egyszer-egyszer engednek betekintést a lelkükbe, de annyi bőven elég, hogy funkcionális karakterekből valódi értéket közvetítő egyénekké váljanak.
Dacára viszont a kiszámíthatóságnak, a film egyáltalán nem unalmas. Bármennyire is lerágott csont egy T-Rex támadás, még most is izgalmas tud lenni, ha jól fel van építve. A kameramozgás, a vágás, a hangeffektek és az időzítés itt remekül működnek összhatásukban. És mivel a cselekményben nincsenek kidolgozásra váró, szükségtelen sztorielemek, az élményteremtés maximálisan tud érvényesülni. Ez bizonyos jelenteknél még néhány kellemes vagy épp meghökkentő fordulatra is lehetőséget ad.
Értékelés
64%
Összefoglaló Az Újjászületés kiválóan visszahozza az eredeti Jurassic Park hangulatát, ennél azonban nem nyújt se többet, se kevesebbet. Aki másra számítana, vagy alapból úgy van vele, hogy fölösleges volt még egy bőrt lehúzni erről a szériáról, annak semmiképp nem ajánljuk. Aki viszont szeretne beülni Mr. Spielberg időgépébe, és bő két órára újra átélni az igazi Jurassic-élményt, annak irány a mozi! Ellenben azt mindannyian csak remélni tudjuk, hogy ez a film nem fog egy újabb döcögős trilógiához vezetni. Valamit tényleg jobb a csúcson abbahagyni, márpedig ez a franchise már így is túlteljesítette magát. Közönségigény ide, ígéretes főszereplő oda, a végtelenségig nem lehet kizsákmányolni az aranytojást tojó dínót.
