A kizárólag konzolokra megjelent WET pár napja szerkesztőségünk asztalán porosodik, de végre rávettük magunkat és tesztpadra küldtük az A2M ’70-es évek Amerikája mozijai hangulatát idéző produkciót.

A kanadai A2M csapata idáig nem nagyon hallatott magáról saját készítésű játékkal, eddig leginkább más termékek portolását vállalta magára, így a WET két évvel ezelőtti bejelentése után kíváncsian vártuk, hogy mi is sül ki egy olyan játékból, mely meglepő módon egy női főszereplőt indít harcba a tökös legényekkel szemben, ráadásul egy olyan körítéssel, amit nemrég Tarantino és Robert Rodriguez ismét felfedezett magának: a B kategóriás mozik hangulatával, az úgynevezett Grindhouse-os megvalósítással. A korábban a Vivendi és Activison kezében lévő játék a cég Activison-Blizzarddá válása után a kukában landolt, végül idén áprilisban a Bethesda karolta fel a kis csapatot és a játékot, ami pár nappal ezelőtt jelent meg, kizárólag X360-ra és PlayStation 3-ra és a külső nézetes akciójátékok díszes táborát hivatott népszerűsíteni – esetleg aláásni?

 

A montreali székhelyű Artificial Mind And Move – továbbiakban A2M – kis költségvetésből gazdálkodva álmodta meg a játékot, így a Grindhouse stílust idéző semmitmondó történt a WET-re is jellemző. Bár nem lényegi eleme a WET-nek a sztori, a dögös, bőrrucis, agyontetovált, állandóan whisky-t hörpintő Rubi Malone karaktere köré kicsit részletesebb és fantáziadúsabb történetet is írhattak volna a készítők. Rubi problémamegoldó és bérgyilkos, aki gengsztereknek dolgozik más gengszterek ellen, a saját törvényei szerint. Soha nem kérdez, csak teszi a dolgát, azt viszont profi módon, könyörtelenül és kíméletet nem ismerve. Vagyis megfelelő készpénzért cserébe bármit rá lehet bízni az árucserétől az emberrabláson át a bérgyilkosságig, biztosak lehetünk benne, hogy kérdezés nélkül elvégzi. A történetbeli csavart végül a szokásos, ezerszer elpuffogtatott "a megbízó átveri a megbízottat" elemmel nyit. Rubi, a szabadúszó bérgyilkos pedig nem tehet mást, mint egy leszámolássorozattal revansot vesz az őt bajba sodró megbízón.

 

Ahogy a felvezetésben is említettem, a WET a 70-es évek Amerikáját hozza el képernyőinkre, méghozzá a régi Grindhouse mozikat idéző stílusban, amit Quentin Tarantino és Robert Rodriguez egyedi stílusával fűszereztek a készítők. Éppen ezért a játékban az eszetlen, különböző akrobatikus mutatványok kíséretében kivitelezett gyilkolászás lesz főként a feladatunk. Az esetek többségében ellenfélben sem lesz hiány, gyakorlatilag állandóan özönlő gengszterek próbálják majd utunkat állni – Kill Bill ismert jelenete. A WET ezen kívül más, régebbi produkciókból is sokat merített, így a Tomb Raidert vagy a Prince of Persiát idéző ugrabugrálás, a Stranglehold slow motion technológiája is visszaköszön. A fejlesztők emellett igyekeztek a valódi B kategóriás mozik hangulatát úgyis visszaadni, hogy egy kopott filmes effektus húztak az eredeti látványra, ami az első percekben még az újdonság varázsával hat, később azonban egyre idegesítőbb és zavaróbb lesz . Szerencsére ez kikapcsolható, de ekkor szembesülünk a játék egyik nagy negatívumával, az idejét múlt grafikával, ami a 2-3 évvel ezelőtti játékok színvonalát idézi, de erről kicsit később, részletesebben.

 

A WET játékidejét főként akrobatikus mutatványok, és a lassított felvételes lövöldözések adják majd. Ezekben többnyire hajmeresztő mozdulatsorokkal kombinált kivégzéseket kell majd végrehajtatnunk a ránk támadók ellen. Rubi repertoárja igen széles, bár azért sajnos nem végtelen. Főhősünk képes lesz platformokon ugrálni, falon futni, térden csúszni, falról hátraszaltózni, létrán lecsúszni, vetődés közben 360 fokban lövöldözni. Ráadásul mindezt slow motion technikával megfejelve, vagyis Max Payne-hez hasonlóan itt is belassul az idő minden elsőként eldördült lövéskor. A játéknak tulajdonképpen ez a gerince, hiszen ilyenkor tudunk majd pontosan célozni, a duplaf egyverforgatásnak köszönhetően akár két különböző ellenfelet is becélozni. Szerencsére a képek lassulásának lehetősége nincs limitálva, sőt, az egész játék mindvégig arra ösztönzi a játékost, hogy minél látványosabb módon, falon futva, ugrálva, vagy becsúszva szedje le áldozatát. A leszedett ellenfelekért ugyanis pontokat kapunk, amik szorzódnak, ha látványosabb módon végeztünk a delikvenssel. A megszerzett XP-k segítségével pedig fejleszthetők lesznek Ruby különböző képességei.

 

Többek között lehetőségünk lesz főhősünk, illetve fegyvereink tulajdonságain is javítani, így több életre, kifeszített kötélen való siklás közbeni lövöldözés képességére, gyorsabb tüzelésre, vagy fegyverek esetében nagyobb sebzésre, tárméret és sebesség növelésre is elkölthetjük összegyűjtött pontjainkat. Fegyverarzenálunk viszonylag átlagos, pisztoly, uzi, shotgun, nyílpuska és szamurájkard alkotja. Akadnak végtelen töltényű csúzlik, de lesz olyan is, amihez nekünk kell majd muníciót szereznünk. A játékmenet másik fő pillérét az úgynevezett előre megrendezett quick time event (QTE) jelenetek, illetve a Rage játékmód szolgáltatja. Utóbbi esetében fekete-fehér-vörös színű színvilágot kap a WET, ahol meglepő módon a fehér jelképezi a vért, amiből itt bizony bőségesen lesz. Ebben a játékmódban ugyanis könnyebben és gyorsabban végezhetünk a banditákkal, akik viszont többen vannak és általában gyorsabbak is. Igazából a játék ezen része az egyedi, sajátos látványa miatt nyújt majd kellemes perceket, no meg a különböző kombókat itt egyszerűbben tudjuk kivitelezni, így igencsak magas szorzóval szerezhetünk extra XP-ket. Emellett akadnak majd speciális küldetések is, amik a játék amúgy jellegzetes monotoniáját hivatottak megtörni, és ez félig-meddig sikerül is nekik. Ilyenkor autópályás, autóról autóra való ugrálások közepette kell a banditákat levadászni, esetleg egy égő repülőből kiugorva, a magasban annak roncsait kerülgetve kell túlélnünk az adott küldetést. Végül akadnak majd különböző kihívások is, amiket Rubi otthonában kell teljesítenünk, ahol például játékmajmokat és skorpiókat gyűjtögethetünk.

 

A grafika kivesézését pár sorral feljebb már elkezdtem, de akkor jeleztem, hogy erről kicsit később, bővebben. A játék önismétlő játékmechanikája mellett talán ez lehet a WET azon sarkalatos pontja, ami miatt el fog bukni a kasszáknál. Hiába van különleges atmoszférája a játéknak, a két-három évvel ezelőtti grafikai megvalósítás sajnos rengeteg ront az összképen. A külső helyszínek, főleg Rubi otthona nagyon szépen ki lett dolgozva, viszont a gyárak, raktárak, városrészek és más küldetések helyszínei sajnos unalmasak, szürkék és egyszerűek.  Emellett a karakteranimáció és ősidőket idéz, a Havok fizikus motorból pedig alig préseltek ki valamit a fejlesztők, így például a tárgyakkal való interakciót jobb is ha elfelejtitek. A karakteranimációnál pedig Rubi igencsak szögletes és darabos mozgása miatt érdemel dorgálást a fejlesztőcsapat, hiszen egy olyan játéknál, ahol a látványosan kivitelezett, kombinált mozzanatsorok folytonossága gyönyörködtet(ne), óriási hiba, ha ezt nem valósítják meg tökéletesen. Egyszerűen bántja az ember szemét.

 

Az irányítás kicsit bonyolult lett és az ügyetlen gombkiosztásnak köszönhetően elég nehézkes megszokni. Főleg akkor fogjuk a hajunkat tépni, amikor a platformrészeknél kicentizett ugrásokat kell kivitelezni, mert biztosak lehettek benne, hogy Rubi csak azért se úgy és akkorát fog ugrani, amekkorát mi szeretnénk, így pedig újból tölthetjük be a játékot. Az akrobatikát és a tájékozódást azonban megkönnyíti az úgynevezett Rubivision mód, amit a bal ravasz megnyomására tudunk előcsalni. Segítségével a játék vörös kijelöléssel mutatja meg nekünk, hogy hol lehet fogózkodni. Ez ugye a Batman: Arkham Asylum detektív módjából lehet ismerős.

 

A WET látványvilága és zenei körítése nagyon megkapó, de sajnos az önismétlő küldetések és a megvalósítás sok esetben megbicsaklik, így mindössze egy ügyes kezdeményezésnek tudjuk csak tekinteni, igazán kimagaslót sajnos nem nyújt. Aki tud azonosulni a Grindhouse filmeket idéző külcsínnel és körítéssel és felül tud emelkedni a lagymatag sztori és az akció repetitív megvalósításán, az nagyon jól fog szórakozni, az amúgy nagyon rövid, alig 5-6 óra alatt végigtolható játékkal, melyet esős délutánokra meleg szívvel tudunk ajánlani, de ez akkor is csak egy gyenge közepes.

 

Értékelés: 6,5/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás