Vajon hogyan szerez magának legjobb barátot és egyben násznagyot egy olyan férfi, aki világ életében csak lányokkal barátkozott?

 

Jelenleg épp az igazi block-buser szezon előestéjén járunk. Ilyenkor van itt az ideje az olyan filmeknek, amelyek igazából nem akarják megváltani a világot, vagy bármiben is újat mutatni, mégis tökéletesen megfelelnek arra, hogy egy üres estét kitöltsünk velük. Ebbe a kategóriába tartozik John Hamburg új filmje, az I love you, man is, ami a zseniális fordítóknak hála a Spancserek címen került a mozikba kis hazánkban.
 
A történet középpontjában egy aránylag sikeres ingatlanügynök, Peter Klaven (Paul Rodd – Felkoppintva) áll, aki minden szabadidejét barátnőjének, Zooey-nak (Rashida Jones) szenteli, s ő lesz a világ legboldogabb embere, mikor a választott hölgy igent mond a lánykérésre. Hősünk akkor döbben rá, hogy nincs egy igazi jó barátja sem, mikor a násznagy kiválasztására kerül a sor, ám ezzel még nem is lenne probléma, hisz’ felkérné az apját erre a szerepre, csakhogy véletlenül kihallgatja menyasszonya egyik barátnőivel folytatott beszélgetését, amikor is arra figyelmeztetik, hogy ha Peternek továbbra sem lesz férfi barátja, akkor állandóan a lány nyakán fog lógni, ami csak kezdetben lesz felhőtlen örömforrás.
 
 
A leendő férj ekkor kétségbeesett barátvadászatba kezd, s pasi-randik tömegét szervezi le magának (itt is jár egy nagy „piros pont” a fordítóknak a briliáns „spandi” kifejezésért). A barátszerző hadjárattal csak az az apró bökkenő, hogy Peternél még meleg öccse is férfiasabb, így nem csoda, hogy szinte egyetlen heteroszexuális férfi sem igazán akar vele szóba állni. Mikor már teljesen kezd felhagyni azzal, hogy találjon magának egy barátot, akkor akad össze Sydney-vel (Jason Segel – Lepattintva), aki gyakorlatilag az ő tökéletes ellentéte. Tipikusan olyan ember, aki életében nem vett még igazán komolyan semmit a lazsáláson és a zenélésen kívül. A két srác nagyon megtalálja a közös hangot és egyre több időt töltenek egymással, csakhogy, mivel Peternek korábban nem voltak férfi barátai, nem tanulta meg, hogyan kell a barátságot és a párkapcsolatot párhuzamosan kezelni, így cseppet sem meglepő módon Zooey, aki eddig megszokta, hogy mindenben ő az első, választás elé állítja vőlegényét: barátság, vagy házasság…
 
A történet nagy vonalakban ennyi lenne. Meglepetésekkel nem fog szolgálni a film, ugyanis lépésről lépésre követi az amerikai vígjátékok szokásos „vicces kezdet – kétségbeesés a bonyodalomnál – kötelező happy end” jellegű hármas felosztását, de ettől függetlenül teljesen élvezhető a mozi. A színészek minden poszton jól teljesítenek, a karakterek az esetlen Petertől a barátnők tapló férjeiig mind hitelesek, s még a szinkronhangok is jól teljesítenek, attól függetlenül, hogy a fordítók látszólag mindent elkövettek, hogy csorbítsák az élményt.
 
 
Összességében egy kifejezetten kellemes és szórakoztató film lett a Spancserekből, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki egy kis laza szórakozásra vágyik. Mivel komolyabb mondanivalóval nem igazán bír, s ebből kifolyólag igazán gondolkodtatni sem akar a film, és úgy általában nem alkot igazán maradandót sem, valószínűleg nem lesz az a darab, amit az ember szívesen megnéz újra és újra, szóval nem várom tűkön ülve a DVD megjelenést, ellenben egy esti mozizásra tökéletes darab.
 
7,5/10

 

 

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás