Oldal kiválasztása

Énekelj! – Filmkritika

Énekelj! – Filmkritika
4 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Kedves családi fim, ami szinte biztos, hogy könnyekre fog késztetni minket. Már csak az a kérdés hogy azért, mert annyira rossz vagy annyira jó.

Az Illumination Entertainment hatalmas filmeket készít az utóbbi időben. A Gru-sorozat, majd a különálló és csak a kis aranyos lényekről, vagyis a Minyonokról szóló spin-off hatalmasat szólt. De mellette egy pár másikat is lehetne említeni, ilyen mondjuk a nem is túl régi Kis kedvencek titkos élete. És miután a film hozott majdnem egy milliárdot, úgy döntöttek, hogy megpróbálnak újra valamit állatokkal. Ebből jött létre az állatoknak tartott tehetségkutató ötlete, avagy az Énekelj!

Nos kezdem azzal, hogy a történet egy rendes 12-16-18-as karikás filmnek nagyon gázos lenne, de mint gyerekfilm egyszerűen zseniális. Az okos, de szerencsétlen panda, aki színháztulajdonos utolsó mentsvár gyanánt rendez egy énekversenyt avagy egy tehetségkutatót, de minden tönkremegy, csak hogy a végére meg tudják oldani a helyzetet a happy end érdekében.

Kezdnem azzal, hogy az animáció csodás, és bár az állatok emberivé tételéhez és ahhoz, hogy gyerekes maradjon, erősen szükséges volt a „lebutítás”, de még így is a lehető leginkább valósághű lett az egész. A színészek pedig nagyon kerekké teszik az egészet. Taron Egerton újra bizonyítja sokoldalúságát, és azt, hogy nem csak egyfajta karaktert lehet játszani. Reese Witherspoon, Matthew McConaguhey, Seth MacFerlane pedig egyszerűen remekül lett kiválasztva. És bár John C. Reilly, Scarlett Johansson és Tori Kelly karaktere nem kap közel annyi szerepet, ők is rendben vannak.

A zenei betétek is egészen érdekessé teszik a filmet, de csak az állatokkal vegyítve. Azért amikor a Taylor Swift féle Shake it off szólal meg dubstep-változatban két malac szájából, az valami kifejezetten furcsa, de vicces egyveleget alkot. És hasonló az összes többi, amikor a kisegér énekel Sinatra-számokat, vagy ha érzelmes dalok csendülnek fel egy zongorázó gorilla szájából. Olyan furcsa elegyek vannak benne, hogy azt nehéz szavakkal leírni: egyszerűen látni és hallani kell.

Őszintén szólva nem voltam anniyra elájulva a film hallatán de így utólag megnézve nagyon is tetszett. Világ életemben odavoltam az aminációs filmekért. És ha jókat látok, akkor nagyon örülök. Ez a film pedig pont jókor érkezett ahhoz, hogy ha valaki el akarja vinni a gyereket egy filmre azért, hogy a többiek otthon nyugodtan karácsonyfát díszíthessenek készülhessenek az ünnepekre, akkor nem csak nem akarod majd kitépni a saját szemedet, de még egy nagyot nevetsz rajta. Már várom a folytatást.

Értékelés: 8/10

Translate »