Oldal kiválasztása

Grand Theft Auto: Chinatown Wars – Játékteszt

Grand Theft Auto: Chinatown Wars – Játékteszt
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Nintendo DS-en nem megszokott, hogy erőszaktól, drogtól és gyilkosságtól tocsogó produkciókkal találkozunk, de a Rockstar ezt is lenyomta a kyotoiak torkán. De még milyen jól tette, mert most szegényebbek lennénk egy remek marokkonzolos GTA-val.

A casual réteg kiszolgálása mellett újabb szeleket próbál befogni a Nintendo vezetősége, így egyre inkább láthatunk erőszakos jeleneteket tartalmazó produkciókat a kyotoiak konzolján. A több mint ötvenmilliós eladásokkal büszkélkedhető Nintendo Wii mellett természetesen a másik házi kedvenc, a Nintendo DS sem maradhat ki a jóból, és a Rockstarral szövetkezve több mint 100 millió tulajdonoshoz hoztak el egy kegyetlen, szabad szájú, erőszaktól, lopástól, drogoktól és bűnözéstől sem mentes Grand Theft Autot.

 

Történetünk középpontjában ezúttal egy kínai maffiacsalád ifjú sarja, Huang Lee áll, aki édesapja halála után nem sokkal Liberty City-be utazik, hogy a család egyik féltve őrzött ereklyéjét, egy kardot nagybátyjának leszállítson. Az apuka halálával azonban elszabadult a pokol a városban, a bandaháborúk mindennaposak, de Lee-t ez nem hatja meg, amint leszállította a kardot, már indul is vissza a reptérre,. Ám ekkor különös dolog történik. Ismeretlen tettesek ugyanis megtámadják, fejbe lövik és halottnak hitt testét egy autóban a tengerbe lökik. Ám főhősünk csodával határos módon túléli a merényletet, a víz feneke felé merülő autó hátsó ablakát kirúgva megmenekül és kiúszik a partra, majd bosszút esküszik. A játék menete innen követi a GTA-kban megszokott metódust, azaz különböző bandák alsóbb, majd felsőbb gengsztereitől kapjuk megbízásainkat, a ranglétra folyamatos megmászásával egyre nagyobb hírnévre teszünk szert, miközben a sztori minden apró eleme szépen kibontakozik előttünk, majd összeáll a teljes kép. A történetmesélés tehát megmaradt a régi mederben, bár a DS képességeihez lett igazítva a rendszer. Nincsenek szinkronhangok, az átvezetők képregények formájában ugranak fel, amiken feliratozva tárul elénk az árulásokkal teli sztori. Ettől függetlenül van annyira izgalmas, csavarokkal teli a GTA: Chinatown Wars, mint elődei, és szerencsére a humort sem hagyták ki a fejlesztők.

 

Liberty City kidolgozottságára se lehet panaszunk. Természetesen a DS csekély erőforrásaiból fakadó korlátok miatt nem számíthatunk kimagasló látványvilágra, de mindezektől függetlenül ismét egy hatalmas várost kap a játékos, ami ezúttal is él. A járókelők egymással veszekednek, az autósok a dugóban egymást hergelik, a rendőrök más bűnözőket is üldöznek. Emellett teljes interakcióba léphetünk környezetünkkel, kukákat borogathatunk fel, miközben a szemétmaradványok szanaszét repülnek, lámpaoszlopokat dönthetünk fel és persze mindenkit halálra gázolhatunk, ami ugyan nem túl humános tett tőlünk, de iszonyatosan mókás tud lenni. Ehhez párosul a sajátos vizuális megvalósítás, ami valahol ügyes keveréke az izometrikus és 3D-s nézetnek, miközben mindezt a manapság oly népszerű cell-shaded technológia fejeli meg. A Nintendo DS képességeinek határát feszegetik a Rockstar munkatársai, bár kétségtelen, hogy PlayStation Portable-n sokkal ütősebb is lehetne ez a játék, de itt nem ezen van a hangsúly, ezúttal a külcsín csak építőkocka, amit ha kihúzunk, kártyávárként dől össze az egész.

 

A Chinatown Wars igazi varázsereje mégis a játékélményben rejlik. Villamoson, vagy metrón hazafelé utazva vicces helyzeteket szülhet, mikor a marokkonzol tartozékával, a "tollal" idióta mozgásokat próbálunk véghez vinni. A cselekvések többsége esetén ugyanis ügyességi játékokban kell résztvennünk. Az autólopásoknál az álló kocsik esetében nemcsak arról van szó, hogy bepattanunk a járgányba és már mehetünk is. Az alsó képernyőn, mely alapesetben PDA-ként és radarként funkciónál, "minijátékokat" kell megoldanunk. Az említett autólopás esetében tényleges tekerő mozdulatokkal kell kicsavarni a kormány mögötti kis lapocskát, majd a felszabaduló kábelrengetegben kiválasztva a megfelelőket, azokat egymásnak kell érintenünk, különben megszólal a riasztó és fújhatjuk az egészet. Ugyanilyen elven tudjuk összerakni mesterlövész puskánkat is, ami táskánk mélyén lapulva darabokban áll csak rendelkezésünkre, így a merénylet végrehajtása előtt össze kell szerelni azt. Lényegében a "minijátékok" mindegyikét ilyen módon irányíthatjuk, így darut vezethetünk, vagy egy tetováló szalonban varrhatjuk bőrünket. Ezenkívül versenyautókat buherálhatunk meg, vagy az érintőképernyő kopogtatásával ablakokat, szélvédőket törhetünk be.

 

A játékban ezúttal sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a drog és a drogkereskedelem. Ugyan egyik GTA sem volt mentes a tudatmódosító szerektől, ezúttal egy teljes hálózatot építhetünk ki, magunk árulhatjuk, terjeszthetjük az utcákon az anyagot. Információkat szerezhetünk, hogy az egyes negyedekben milyen áron terjesztik a különböző drogokat, így az uralkodó bandák alá licitálhatunk, de mindig ügyeljünk rá, hogy olyan helyen kössük meg az üzletet, ahol nincsenek térfigyelő kamerák, mert könnyedén lebukhatunk, a zsernyákok pedig bármikor megjelenhetnek a semmiből. Mivel a fő küldetés mindössze 10 óra alatt végigtolható, ezek az apró minijátékok jó pár extra játékidővel toldják meg a Chinatown Warst, ráadásul ezek szórakoztatóak, viccesek, így tényleg érdemes mindent végigpróbálnunk.

 

A Sony marokkonzolja után a Rockstar új játszóteret talált magának és szerencsére jól döntöttek. Az is hatalmas nagy mázli, hogy a főleg kisebb és idősebb korosztálynak játékokat készítő Nintendo torkán is letudták tolni a 18-as karikát kapott produkciót. Ezzel csak mi, a játékosok nyertünk nagyon sokat, mert rég volt szerencsénk egy ilyen szórakoztató, hangulatos játékhoz, ami nem a küllemével, hanem valódi tartalmával adja el magát.

 

Értékelés: 9/10

Translate »