Oldal kiválasztása

A túlvilág szülötte – Filmkritika

A túlvilág szülötte – Filmkritika
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Az elmúlt esztendőkben komolyan háttérbe szorultak az ijesztgetős mozik. Ennek okairól persze lehetne vitatkozni, de a fő ok talán pont az, hogy Hollywood képtelen egy épkézláb, valamire való alkotást kiadni a kezéből.

Jövő héten mutatják be a hazai mozik David S. Goyer legújabb moziját, mely meglepő módon stílusát tekintve a kihalófélben lévő horror stílus képviselőjeként próbál szerencsét. A sajtóvetítés előtt pont azon kattogtam, vajon mikor is láttam utoljára valamire való, értékelhető ijesztgetős filmet, de az igazság az, hogy nagyon mélyre kellett volna túrnom, így inkább letettem az egészről és azért imádkoztam, hogy az évek óta haldokló stílust esetleg egy kellemes produkcióval talán fel tudja majd dobni Goyer. A vetítés előtt egy idősebb kolléga viccesen megjegyezte, hogy milyen kevesen kíváncsiak a filmre, majd egy másik kolléga erre válaszul csak annyit mondott, hogy valószínűleg nem lesz olyat eget rengető alkotás A túlvilág szülötte. Hogy pontosan milyen filmélménnyel gazdagodtam, arról lentebb olvashattok.

 

Casey Bell – Odette Yustman – gyűlölte az anyját, amiért az kisgyermekként magára hagyta. Ám amikor megmagyarázhatatlan események történnek, Casey lassan megérti, az anyja miért ment el. Könyörtelen álmok kínozzák, és amikor ébren van, egy gyötrődő szellem kísérti. Kénytelen az egyetlen olyan spiritisztához, a rabbi Sendakhoz – Gary Oldman – fordulni, aki véget vethet ennek az egésznek. Sendak segítségével Casey felfed egy családi átkot, mely egészen a náci Németországig nyúlik vissza: egy lényre lel, aki képes bárkit vagy bármit megszállni, és minden alakváltáskor egyre erősebb lesz. Az átok végül új életre kel, és Casey egyetlen esélye a túlélésre az lehet, ha lezárja a túlvilági átjárót, amit felnyitott valaki, aki soha nem született meg.

 

Nem egy túl érdekfeszítő alapsztori, de ha figyelembe vesszük, hogy Kiefer "Jack Bauer" Sutherlanddel hasonló sztorit el lehetett adni a Tükrök című filmben, akkor akár bizakodásra is adhat okot, hogy a japán filmgyártás újragondolásai után a spirituális, szellemjárta mozik irányába mozdult el a stílus a tengerentúlon. A gond az, hogy ami működött Sutherlanddel, az a fiatal és szárnyait próbálgató Odette Yustmannal már kevésbé áll össze. Nem azt mondom, hogy tehetségtelen, de az alakítása annyira erőtlen, hogy egy percig se tudjuk elhinni, valóban szenved az őt gyötrő álmoktól.  Bár mentségére legyen mondva, ez nem feltétlenül önnön hibája, mert ha valaki ennyire ötlettelen, izgalmaktól mentes, unalmas, sablonszövegeket felvonultató forgatókönyvet tud kiadni a keze közül, akkor nincs is miről beszélni. Persze, ilyenkor kellene nemet mondani, és nem elvállalni a mozit, de hát a színésznek is élnie kell valamiből. A rendező pontosan érezte, hogy valahol kompenzálni kell a hiányosságokat, így a klisék elpuffogtatása után álomba szenderülő nézőt valamivel fel kell dobni. David S. Goyer szerencséje, hogy főhősnője, Yustman utolsó porcikájáig gyönyörű, így nem okoz gondot neki bugyiban és egy lazább felsőben villogni a kamera előtt. Bár ez maximum a férfi nézőknek okozhat némi felüdülést. Kicsit elszomorító mindez, hiszen Goyer olyan produkciókban működött korábban közre, mint a Batman: Kezdődik, a Sötét lovag, a Batman: Gotham lovagja.

 

Aztán azt is nehezen tudtam épp ésszel felfogni, hogyan tudták meggyőzni Gary Oldmant, hogy vállalja el  Sendak rabbi szerepét. A sztori szempontjából ugyan fontos karakterről lenne szó, mégis a film utolsó 30 percében lép színre Oldman, akkor is kb. tíz percre, így érthetetlen, hogy a forgatókönyv elolvasása után mi vezérelte a szereplésre.

 

Stílusát tekintve horror filmként hirdetik minden csatornán a mozit, de annyi ijesztgetős jelenet van benne, mint egy hétvégén vetített kora reggeli Teletubbies epizódban. Esetleg egy misztikus thrillernek, vagy csak simán misztikus filmnek elmenne, de a horror titulus már sok, így hiába próbáljuk meg becsalni jövőbeni kedvesünket, az biztos, hogy nem ugrik majd ki a székből, hogy karunkba fonódva találjon menedéket. Helyette inkább várjátok meg a Szörnyek az űrlények ellen című animációs filmet, mert az előzetesek alapján százszor több szórakozást és élményt fog nyújtani, mint a Túlvilág szülötte, ami nemcsak hogy unalmas, de élettelen és erőtlen, a színészi alakítások pedig pont annyira szürkék, mint Goyer alkotása. Azért reményeim szerint Odette Yustmant ettől még nem felejtik el a producerek és hamarosan újabb popsivillantásokat eszközöl, hogy karrierjét egyengesse!

 

Értékelés: 4/10

Translate »