Oldal kiválasztása

A törvény gyilkosa – Filmkritika

A törvény gyilkosa – Filmkritika

Több mint tizenhárom esztendőt kellett várnunk, hogy Hollywood két aggastyán korú, kiöregedőben lévő, zseniális színészlegendája, Al Pacino és Robert De Niro ismét egy filmben szerepeljen…

A törvény gyilkosa marketingje egy az egyben arra gyúrt rá, hogy a két színészóriás újbóli közös szereplését emelje ki. Volt is erre oka a producereknek, hiszen Al Pacino és Robert De Niro pontosan tizenhárom évvel ezelőtt játszott együtt a Szemtől szemben című klasszikus Michael Mann moziban, amit azóta is örök klasszikusként emlegetünk itt a szerkesztőségben. Az akkori felállásban két, egymással szembenálló karaktert kellett megtestesíteni az azóta kiöregedett, de még mindig aktívan tevékenykedő, munkamániás párosnak, ellenben Jon Avnet produkciójában, ahol két nyugdíjhoz közel álló nyomozót formálnak meg az öregfiúk.

Mint említettem, a történet főhőse Turk és Rooster, akik 30 éve társak és együtt nyomoznak New Yorkban, most nyugdíj előtt állnak. Mielőtt leteszik a jelvényeiket, egy ügyet még mindenképpen meg akarnak oldani: egy strici hullájához hívják őket, és az eset nagyon emlékeztet egy sok éve történt gyilkosságra. Utolsó nyomozásuk során talán elkaphatják a bennfentes sorozatgyilkost, akinek áldozatai egytől-egyig felmentett bűnösök. Ez még izgalmasnak is ígérkezik, azonban a film magyar fordítású címe egyből le is lövi a poént, így elég ha a mozi második felére ülünk be, ugyanis a ravasz nyomozóknak ennyi idő kell, hogy rájjöjjennek, talán egy önbíráskodó kollégájuk lehet a hunyó.

Jon Avnet kezdetben egy sima tévéfilmet szeretett volna kreálni a forgatókönyv láttán, azonban De Niro és Al Pacnio színre lépését követően már a stúdió sem engedhette, hogy ne szélesvászonra szülessen meg a közel másfél órás akció-krimi. Bezzeg, ha az első megérzésére hallgat, az amúgy közel sem tehetséges direktor úr, akkor most egy igencsak kínos produkciótól mentett volna meg minket, ugyanis A törvény gyilkosa nemcsak dögunalmas, de előre ki is számítható, ráadásul a várva várt színészi sziporkázás is elmarad. Vontatott története, kidolgozatlan forgatókönyve csak a kezdet, pedig a film elején még bizakodunk, hogy a két öreg megmenti majd a mozit és a közepesnél pocsékabb oszályozásból sikerül a végén egy erős közepest adni rá, azonban önmaguk paródiájaként tesznek-vesznek a legendák. Röhejesen hat, hogy korukat meghazudtolva próbálnak lazának tűnni, illetve ami működött a Szemtől szemben című Mann-alkotásban, annak ezen produkcióban mégcsak halvány előszelét se véltük felfedezni. Nagy csalódás, mert a két színész iránti mély tisztelet miatt sokkal többre számítottunk, igaz, a karácsonyi szürkeségben egy egyszeri megnézésre tökéletes lehet a film,  de senki ne várjon tőle nagy dolgokat.

Értékelés: 5.1/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Aktuális fórumtémák

Eseménynaptár

Translate »