Frantics – Játékteszt

Manapság egyre több játék jelenik meg magyar nyelven a Sony háza táján. Elég visszagondolni a korábbi PlayLink-es címre, a Hidden Agendára, de akár a következő hónapban megjelenő God Of War is említésre méltó példaként szolgálhat. Jelen tesztünk tárgya is ezt a vonalat erősíti, így szinte bárki beszállhat a mókába, nyelvtudás nem szükséges hozzá, ráadásul az sem feltétel, hogy videojáték-rajongó legyen az illető. Saját példámon okulva bátran kijelenthetem, hogy a témától idegenkedők is remek szórakozást találhatnak egy kellemes délután erejéig.

A PlayLink legnagyobb újítása, hogy bárki beszállhat a játékba, nincs másra szükség, csak egy okostelefonra és az adott játék alkalmazására, majd kezdődhet is a móka. A Frantics esetében sincs ez másképp, az irányítás a telefonokon történik, mely meglehetősen egyszerűre sikeredett. Vagy az eszköz döntögetésével, vagy egy óriási gomb nyomogatásával, esetleg a képernyőn történő analógkar-szerű irányítással fogjuk karaktereinket munkára bírni, és az egész annyira jól sikerült, hogy olyan emberek is képesek voltak sikereket elérni a játékban, akik még életükben nem fogtak kontrollert a kezükben. Az alkalmazás gyors és kellően reszponzív, így technikai oldalról nem érheti rossz szó a Frantics háza táját.

A játék maga egyébként egy minijátékokra épülő versenycsomag. Egyszerre négy játékos csatlakozhat a programhoz, hogy saját karakterükkel (mely az állatvilág apraja-nagyját felsorakoztatja, vicces gyurmafigurák képében) megnyerjék a különböző számokat, majd a nagydíjat is. Egy-egy ilyen nagyobb verseny körülbelül 4-6 minijátékból áll, és csak rajtunk múlik, hogyan keserítjük meg ellenfeleink életét. Az egyik szám során például versenyautókkal kell eljutnunk egyik pontból a másikba, azonban a körök között módosíthatjuk ellenfelünk járművét, négyszögletes kereket aggatva rá, esetleg sugármeghajtással megtoldva instabilabbá tehetjük a járművet, vagy nehezebb felfüggesztéssel lassabbá. Egy másik számban kengurulabdákon ugrálva kell a tűkből álló csapdákba belelöknünk ellenfeleinket, és ezáltal utolsóként talpon maradni. Nem elég izgi? Ez esetben játékvezetőnk, egy aljas, sunyi róka dinamitot is dobhat közénk, melyet egymásnak dobálva kell minél messzebb tartani saját karakterünktől. Kiestünk? Az se gond, ugyanis telefonunkkal a pálya széléről is szívathatjuk társainkat, esetleg egy jól irányzott fagyasztósugár, vagy nyomkövető rakéta segítségével.

Egy egész délelőttöt elvertünk a családdal a Frantics próbálgatásával, és egy percig sem unatkoztunk. Természetesen megtörtént minden, ami ilyenkor megtörténhet: sikítozás, méltatlan üvöltözés, egymás felkenése a falra (persze csak a játékban) és még sorolhatnám, de a lényeg nem változik, remekül szórakoztunk. Azonban arra fel kell készülni, hogy a 15 minijáték nem nyújt túl hosszú szórakozást, számunkra ez az egy délelőtt épp elég is volt. Nyilván egy-egy unalmasabb délutánon simán elő fogjuk venni még a programot, de nem ez lesz az első opció, ami mindig eszünkbe fog jutni. Félreértés ne essék, a játék remekül működik, és minden eleme a helyén van, azonban minél többet játszik vele az ember, annál hamarabb fog eltűnni a varázsa. Ugyanakkor, ha belegondolunk, hogy egy családi mozi négy ember esetében körülbelül 8000 forintos költséget jelent, a Frantics 6000 forintos árcédulája meglehetősen barátira sikeredett.

Összességében nagyon jól szórakoztunk a játékkal, kicsik és nagyok egyaránt élvezték, ráadásul, ami a legfontosabb, hogy az egyébként nem videojátékos beállítottságú családtagokat is sikerült egy kis játékra bírni. A karakterek aranyosak, a látvány stílusos, és remekül működteti a közösségi játékélményt, Fox karaktere pedig istenien pofátlan. Ráadásul a játék magyar szinkronnal és felirattal kerül forgalomba (külön kell letölteni), így a Sony újabb piros pontot szerzett a magyar fogyasztóknál. Bátran ajánlom mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül biztosan jó délutánt tud szerezni az arra fogékony társaságoknak.