Hat év, bizony ez nagyon hosszú idő, főleg a videojátékosok világában változik körülöttünk a technológia, 1-2 évente kapják a folytatásokat a játékok. Mire befejezünk egyet, már jön is a következő cím, amit meg akarunk szerezni a gyűjteményünkbe. Vajon ez jó dolog? Vagy túl gyors a tempó, és nem tudjuk kiélvezni, amit a játékok nyújtanak? Nos, ezt mindenki ízlésére bízom. Ám egy biztos: a Bethesda az új tartalmak készítése mellett sem feledkezett meg a régi játékairól. Az elmúlt években kaptunk új DOOM-ot, egy MMORPG Elder Scrolls-játékot, sőt, mindenki egyik nagy kedvencét, a Skyrimet is felújították, és sokkal szebb grafikával ingyen odaadták azoknak, akiknek már megvolt az eredeti. De még csak most érünk a végére, ugyan is 2017.11.17-től elérhető VR-ban is.

Bizony, a teljes játék pont úgy, ahogy megszoktuk és megszerettük, elérhető VR-ban. Megnézhetjük a világot a saját szemünkkel, a saját kezünkben foghatjuk a kardot, amivel levágjuk a csontvázakat, banditákat, vérfarkasokat. Csak arra figyeljünk, hogy az óriások mamutjait ne bántsuk, mert bizony szemtől szemben állni velük félelmetesebb, mint amikor csak a képernyőn látjuk. Ugyan vigyázni kell velük, mégsem ők a legfélelmetesebbek a játékban, hanem a sárkányok. Amikor először állunk a sárkánnyal szemben, és látjuk, halljuk, ahogy leüvölt minket, teljesen ledermedünk. Számomra szinte hihetetlen volt, hogy ott áll előttem, pedig nem ez az első VR-játék, amivel találkoztam. És az érzés, amikor üvölthetem, hogy Fus Ro Dah, és a szemeim előtt repül el minden, amit eltalál, elképesztő élmény.

A játéktörténetéről nem hinném, hogy van értelme beszélnem, hiszen aki ismeri, nem kíváncsi rá, aki pedig még nem, annak ne lőjük le, hogy mik fognak történni. Pláne ne akkor, ha VR-ban lesz lehetősége először belebújni egy “Dragonborn” bőrébe. Térjünk inkább át arra, hogy maga a VR-élmény milyen. A fentebb írt sorok alapján kikövetkeztethető, hogy mit gondolok összességében. De azért ha nagyon akarjuk, észre tudunk venni pár hibát benne, például az irányítást. Eredetileg csak teleportálást terveztek bele, de rájöttek, hogy az megölné az élményt, így lefejlesztettek benne egy úgynevezett “Direct movement” lehetőséget, ami a kontrollerek állása alapján teszi lehetővé a mozgást. Nos, ez egy nagyon jó ötlet volt, de csata közben, ha mozogni szeretnénk, akkor el is veszítjük az egyik karunkat, mivel azzal a mozgásra fogunk koncentrálni, ha viszont nem mozgunk, könnyű célponttá vállunk. Igaz, gyakorlással és idővel, ha hozzászoktunk, sokkal agilisebbek leszünk, és jobban fog menni. Aztán ott van a menü, ami mindig fixen a kamerához rögzített középpontban van, nem a szemüveg lencséihez, így ha egy ládát kinyitunk, akkor meglehet, hogy a vállunk mögött jelenik meg a menüablak, és forognunk kell, hogy lássuk, mi is van benne. Illetve furcsa a grafika, félreértés ne essék, nem ronda, sőt ahhoz képest, hogy VR és milyen teljesítményt igényel (pláne, hogy PlayStation 4, nem is PC), gyönyörű, de az évek során a legtöbben felturbózták a játék kinézetét, és a “Special Edition” is jó ideje elérhető, így a legtöbben ahhoz a látványhoz szoktunk, ez viszont valahol az originál és a felújított verzió között van grafikailag. Ezekbe a dolgokba tudok belekötni, ha nagyon akarok, de ha őszinte szeretnék lenni, akkor ez senkit nem fog érdekelni, ugyanis az élmény, amit nyújt, ezeket mind elfeledteti velünk az első pillanatban, ahogy körülnézünk egy hegy tetejéről.

Akik eddig úgy érezték, hogy nem érdemes beszerezni egy PS VR-t, mivel nincs rá olyan játék, amivel elég időt eltöltenének, hogy megérje, vagy vártak az árcsökkenésre: nekik most jött el az idő, hogy lépjenek! Jön az ünnepi árzuhanás, és a Farpoint, Stifled és Super Hot mellett rengeteg kisebb élvezetes cím van már jelen, ami hatalmas élmény. A Skyrimről nem is beszélve, ráadásul december elsején jön a DOOM VFR, ami PS-es fegyvertámogatást kap, így a szórakozás garantált. A következő videóból pedig megtudhatjátok, megéri-e megvenni ezt a játékot, ha már megvan a VR.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás