Egy legendás videojáték feltámasztásával minden esetben nagy elvárásoknak kell megfelelniük a fejlesztőknek. Nincs ez másképpen az Insane 2 esetében sem!

 

Az Insane-sorozat története egészen pontosan a kilencvenes évek végére vezethető vissza, ekkor történt ugyanis, hogy a magyar Invictus Games csapata elkészítette, majd 2000-be érve meg is jelentette a játék első epizódját, amely az évek során legendás titulust vívott ki magának az off-road versenyjátékok rajongói között. Az Invictus csapata ugyan azóta is létezik, sőt 2006 óta egyre komolyabb szereplői a hazai játékiparnak, de a múltban valamiért mégsem jutott eszükbe, hogy elkészítsék az alkotás folytatását. Egy orosz fejlesztőcsapat, név szerint az elsősorban autós akciójátékairól ismert Targem Games azonban úgy határozott, hogy magára vállalja ezt a hálátlan feladatot és megbolygatja azt a témát, amihez amúgy nem sok közük van. Hogy miképpen kerültek orosz kezekbe az Insane jogok, illetőleg hogyan jöhetett létre mindez, az megérne egy külön cikket is, mi azonban ezúttal csak a késztermékre, avagy az Insane 2-re kívánunk koncentrálni.

 

Első körben tisztázzuk például a stílust, az Insane 2 esetében ugyanis egy olyan, kizárólag árkád stílusjegyekkel rendelkező versenyjátékot tisztelhetünk, amely az off-road műfajból építkezik. Legnagyobb sajnálatomra az alkotásban csak és kizárólag négykerekű járművek, így homokfutók, terepjárók és átalakított utcai masinák kaptak szerepet, de azok között is kizárólag fiktív darabok. Azt tehát már most elfelejthetjük, hogy egy Land Rover Defender vagy éppen egy Toyota Land Cruise volánja mögé pattanunk a pályákon, esetünkben ugyanis a készítőknek nem volt pénzük arra, hogy drága licenceket vásároljanak játékukhoz. Ez talán nem is baj, hiszen az összképen nem javított volna túl sokat néhány márkanév, a belsőnézet és a szimulátoros jegyek hiányában pedig pláne. Az Insane 2 játékmenete ugyanis egy nemrégiben megjelent személyes kedvencemhez, a Nail’d-hez hasonlítható, ami szintén kizárólag árkád jegyekből építkezett, annyi különbséggel, hogy ott a motorok és a quadok kerültek előtérbe, valamint az óriási ugratások és a sebesség. Esetünkben azonban sem mutatványozásról, sem hatalmas sebességről nem beszélhetünk, így a hasonlat csak a játékmenet alapjait tekintve állja meg a helyét.

 

Így tehát az Insane 2-ben is a körversenyek fognak dominálni, amelyeket számtalan, a Föld kontinensein átívelő pályákon üthetünk nyélbe. A körözgetés mellett természetesen további játékmódok is megtalálhatók lesznek, így a megszokott kiütéses és ellenőrzőkapus versenyek mellett néhány érdekesség, például a Jamboree lehetőség. Ezzel kapcsolatban az lesz a feladatunk, hogy egy óriási szabadon bejárható pályán az ellenfelek előtt érjünk oda a kijelölt ellenőrzőpontig, méghozzá úgy, hogy közben keresztülvágunk a vadregényes tájon, legyen az sivatag, egy hatalmas jégmező vagy éppen egy sűrű erdő. A versenyek alkalmával folyamatosan gyűjtögethetjük majd a felhasználható plusz lóerőket – úgynevezett boost energiát –, amit a legjobb pillanatban kieresztve lényeges gyorsulást érhetünk el. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a futamok alapból lassabbak, mint amit megszoktunk egy átlagos árkád versenyjátéktól, ennek köszönhetően hiába tudjuk plusz lóerőkkel felruházni autóinkat, azok tulajdonképpen ekkor érik el „utazósebességeiket”. Ebből következik, hogy az Insane 2 versenyei – bármennyire is furcsán hangzik ez egy autóversenyekre kiélezett videojáték esetében – lassúak, vontatottak és a legtöbb esetben már unalmasak is. Ugyan a körversenyeket megszakító érdekesebb játékmódok néha feledtetni tudják velünk az álmosság érzetét, ugyanakkor éppen elég hiba van a játékmenetben ahhoz, hogy ha éppen nem ásítozunk, akkor a fejünk forrjon tőle.

 

Az ugyanis rendben van, hogy orosz fejlesztésről beszélünk, hiszen köztudott, hogy az Oroszországból származó videojátékok többsége nem tudja felvenni a versenyt a nyugatról érkező címekkel. Ugyanakkor az utóbbi időben számtalan olyan alkotás érkezett, amelyek hibáik ellenére képesek voltak felmutatni annyi egyediséget, hogy elvigyék a hátukon az éppen aktuális projektet. A teljesség igénye nélkül ilyen volt például a S.T.A.L.K.E.R. vagy éppen a nagy múltra visszatekintő Men of War-sorozat. Az Insane 2 esetében viszont az az abszurd helyzet állt elő, hogy a játékmenetet tekintve a készítők a nyugatot másolták, a megvalósítás viszont megmaradt az ottani szinten. Amint ugyanis említettem, a mechanizmus teljes egészében például a Nail’d vagy a Pure játékmenetén alapul, ugyanakkor például a fizika olyan rosszra sikeredett, hogy arra már hosszú évek óta nem láttam példát. Az ugyanis rendben van, hogy a játék kizárólag sík terepen versenyeztet minket, minimális ugratókat beiktatva – tehát nincs olyan szintű repkedés, mint az imént említett címek esetében. Az viszont, hogy az autónk minimális sebesség mellett is darabokra tud törni, hogy egy kisebb ugratást követően, netán valamilyen vízbe érve sebességünk nullára lassul, az nem 2012-es színvonal, de leginkább nem egy árkád versenyjáték jellemzője, ahol a hangsúly éppen a száguldáson van, pontosabban – esetünkben legalábbis – csak lenne.

 

A negatívumok sorát erősíti továbbá a rendkívül rossz mesterséges intelligencia is. Ugyan a készítők mentségére szolgáljon, hogy különösebb bugokat nem találtam a játékban – ha csak azt nem vesszük annak, hogy járművünk összetörését követően nem a pályán, hanem ugyanott éledünk újjá, ahol az eset történt –, de az ellenfelek unintelligens viselkedése így is gyakran kikészített. Utoljára talán a Split/Second esetében találkoztam olyan szemtelenül viselkedő és feltűnően csaló ellenfelekkel, mint az Insane 2-ben. Tény, hogy a mesterséges intelligencia esetünkben nem csak kárunkra van, hanem előnyünkre is, de mivel elég feltűnően alkalmazták a fejlesztők, ezért hibának könyvelhetjük el. Egy komolyabb balesetet követően például szinte azonnal be tudjuk érni az ellenfeleket, de a megelőzéshez már komoly ügyesség szükségeltetik. Szerencsére a játékban nem fognak behozhatatlan előnyre szert tenni a pályatársak, de a rosszul skálázott nehézség így is tetten érhető lesz. Nem voltam továbbá kibékülve teljes egészében a pályatervezéssel sem, mondhatni unalmasnak hatott a legtöbb versenyszakasz, elfért volna benne több ugrató és könnyebben teljesíthető rész, hiszen akadtak olyan elemek, amelyeket szinte teljességgel lehetetlen volt teljesíteni. Ez részben az átlagos irányításnak köszönhető, amely nem túl rossz ugyan, de jónak sem nevezhető, hiszen képes olyan helyzeteket produkálni, amelyekből képtelenség előnyösen kikormányozni járművünket. Ez egy árkád versenyjáték esetében talán mondanom sem kell, hogy mekkora problémát jelent. Még szerencse, hogy autóinkat a megnyert versenyek után járó pontokból fejleszthetjük, így javíthatunk különféle tulajdonságaikon, de ezekkel sem módosíthatunk annyit, hogy az irányítás hiányosságait kiküszöbölhessük.

 

Mivel orosz fejlesztésről beszélünk, talán nem túl megdöbbentő, hogy akadnak problémák a küllemmel is. Ugyan a grafikus motor, amire az Insane 2-t ráhúzták igencsak optimalizáltnak nevezhető, de én inkább technológiailag elmaradottnak hívnám. A pályák ugyanis összességükben jól néznek ki, de aprólékosan szemlélve a különféle elemeket kijelenthető, hogy baltával faragott, elnagyolt és alacsony poligonszámból áll minden. Sem dinamikus elemek, sem alaposan kidolgozott effektek nem színesítik az összképet, de még csak egy derekas sérülésmodellt sem sikerült megalkotniuk a fejlesztőknek, ami 2012-ben mondhatni alapkövetelmény. Tény, hogy a Targem Games alkotásai sosem a szép küllemükről voltak híresek, inkább arról, hogy minél több játékos gépén elfussanak, ugyanakkor érdemes ismét kiemelni – ha elfelejtettük volna –, hogy azért mégiscsak egy legenda, méghozzá egy magyar vonatkozású legenda folytatásáról beszélünk az Insane 2 esetében. Természetesen a játéktól nem várhatunk túl sokat a hanghatások esetében sem. Ugyan az autók hangjai még csak-csak elmennének – elvégre nem a realizmusé a főszerep –, de a zenék és egyéb hangeffektek – farolás, ütközés, miegyéb – már nem érik el az elvárható szintet.

 

Az Insane 2 tehát bár koncepcióját tekintve hű lett időközben legendássá vált elődjéhez, de a megvalósítás nézve messze többet vártunk tőle. Ha sikerül szemet hunynunk néhány komolyabb hibája mellett és a tiszta versenyzési élményre koncentrálunk, akkor sok-sok kellemes percet okozhat nekünk a játék, ellenben, ha mégsem tudnánk elmenni szó nélkül a rossz tulajdonságok mellett, akkor a kellemes élmények mellé legalább ugyanannyi rossz fog társulni. A legendás első rész ismerőjeként és kedvelőjeként én lényegesen többet vártam az Insane folytatásától. Kár volt a Targem Games csapatára bízni a munkát!

 

Értékelés: 5/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás