Scar-Lead Salvation – bemutató
A roguelike műfaj mára sokkal több, mint az elkerülhetetlen halál és az újrakezdés mantrája. Egyre több cím emeli be saját világába, akár egy mellék játékmódként, vagy időszakos eventként, legyen szó nagy költségvetésű játékokról vagy indie játékokról. A Scar-Lead Salvation a Returnalban látott remek akció játékmenetet próbálja meg elkapni, ami a külső nézetes bullet-hell műfajt a narratívával keverve lett rendkívül emlékezetes. A Scar-Lead Salvation bár nagyon sok mechanikát sikeresen kivitelez, sajnos az összkép nem lett az igazi.
A játék főszereplője Willow, aki egy rideg, katonai létesítmény mélyén ébred fel, természetesen az emlékei nélkül. Az útja során egy rejtélyes mesterséges intelligencia hangja vezeti majd előre. A történet lassan csordogál: a játék minden újrakezdésnél egy-egy apró részletet fed fel a helyszínről és a szerepünkről ebben a digitális rémálomban. Az elgondolás ígéretes, de a kellő mélység valahogy elmarad. Az expozíció túl sok, az igazi tét túl kevés – így a sztori gyorsan háttérzajjá halványul, miközben inkább a túlélésre fókuszálunk.
A létesítmény minden alkalommal új formát ölt: szobák cserélődnek, ládák jelennek meg, ellenfelek bukkannak elő a semmiből. Van, ahol csak lövöldözni kell, máshol lézercsapdák között szlalomozunk egy kis jutalom reményében. A változatosság elsőre izgalmas, de hamar borzalmasan monotonná válik, a sekélyessége miatt. A fejlesztések – extra életerő, jobb sebzés, és kitérés – hasznosak, de nem izgalmasok. A testreszabhatóság lehetősége adott, de hiányzik az a rétegzett komplexitás, ami más roguelike-okat addiktívvá és szórakoztatóvá tesz.
Az ellenfelek kinézetre és támadási módra eltérnek. Vannak repülő egységek, amik szabadon mozognak, illetve stacionárius lövegtornyok, a támadási stílusuk általában három különböző formában valósulnak meg: követős rakéták, egyenesen repülő lövedékek, illetve lézercsóvák. A bullet-hell szegmensek jól működnek, a harc szórakoztató, viszont súlytalan. Sajnos a kihívás nagyon későn lesz érezhető. A legtöbb szoba túl könnyű, sok a fedezék, az ellenfelek támadásai ritkán érkeznek és teljes mértékben fel is foghatóak, de kitérni is könnyű előlük. Mire valóban próbára tenne minket a nehézség, addigra már rég unalmassá válik a repetitív játékmenet.
Willow egyszerre két fegyvert képes cipelni, sőt, még közelharcra is képes, amivel megfelelően időzítve fel tudja fogni az ellenfél lövedékeit. Ha feltöltjük az Exo Force mérőjét, aktiválhatjuk az Onslaught Mode-ot, mely ideiglenes halhatatlanságot, és növelt sebzést biztosít számunkra. Willow mozgása jól irányítható, bár ez is súlytalannak érződik, főleg az ugrása.
A található fegyverek érezhetően különböznek, számuk azonban hagy némi kívánnivalót maga után: a shotgun közelről hatásos, azonban 3-4 méteres távolságra teljesen haszontalan, a gépkarabély, mellyel minden újrakezdésnél kezdünk közepes távolságra effektív, és találhatunk egy lézerfegyvert, ami az egyes szobákat teljes hosszban képes átlőni. A fegyverek fejleszthetőek az egyes pályaváltások között, illetve minden talált fegyver más kezdeti szinttel indul. Ezen fejlesztések hatása viszont alig észrevehető. Sokkal inkább a szerencsén múlik, találunk-e egy jobb fegyvert, mint az, hogy okosan fejlesztünk.
A pályák struktúrája a játék legnagyobb gyengesége. Az egyes szintek alig különböznek egymástól: egy-egy boss harc után ugyan kapunk némi környezetbeli változást, de ezek csupán felszínes díszletek szintjén maradnak, nagy mértékben lemaradva a hagyományos, látványos pályaváltásoktól, amit más roguelike játékokban láthatunk. Ahelyett, hogy egyre mélyebbre hatolnánk különböző ismeretlen világokba, inkább úgy érződik, hogy egy nagy űrállomásban rohangálunk körbe-körbe, újra meg újra. Ez a monotónia, párosulva a hosszútávon rendkívül egyszerű és közönséges harccal, hamar elapasztja a játék lendületét.
Az anime ihletésű látványvilág gyönyörű tud lenni, azonban a Scar-Lead Salvation ebben sem tud kitűnni. Willow és a boss ellenségek modelljei emlékezetesek, a boss harcok látványosak, de minden más közönségesnek, laposnak érződik. Az ellenfelek dizájnja sem különösebben emlékezetes: konkrétan lebegő labdák és kukák ellen fogunk harcolni, a legfeltűnőbbek a lövegek lesznek.
A Scar-Lead Salvation egy első ránézésre korrektnek tűnő roguelike, amely azonban nem találja meg saját identitását. Mechanikailag működőképes, de ambíció híján gyorsan unalmassá válik. A narratíva elsikkad, a harcrendszer túl egyszerű, a világa pedig szép lehetne, de az alapvető dizájn nagyon sekélyes.
